Egy csepp falusi élet

...hangzott el nemrég távozó , visszatérő vendégeink szájából. "Élmény volt újra itt nálatok, jövőre is megkeressük azt az időpontot, amikor a legnagyobb szükségünk lesz egy óriási alvásra. No, és az ellátás...nyammm."

Még kora tavasszal említettem, hogy tavalyi szilveszterezőinktől - Péteréktől - kaptam pár szem habanero magot. Ismerték a szenvedélyemet...azért. Nagyobb örömet nem is szerezhettek volna nekem - egyébként egy külön posztot érdemelne az a téma, amikor a vendéglátó kap ajándékot, szokatlan és nagyon szívmelengető érzés... Az apró magocskákat már februárban elvetettem tejfölös poharakba, hisz a habanero tenyészideje nagyon hosszú, fél évnél is hosszabb! Rendre ki is keltek, ápolgattam, forgatgattam őket, és májusban a szépen megeredt palántákat kiültettem a fóliába, mikor az első borsószüret megvolt. (Csak megemlítem, hogy tavaly az Édenkertbe palántáztam, de ott nem mentek semmire. Valószínűleg nem szeretik a patakparti hűvösebb levegőt). A fólia alatt viszont csodás méretűre tudnának nőni...ha nem fordult volna elő párszor, hogy a szellőzés miatt résnyire kitámasztott fóliaajtót egy heves szélroham kicsapta, szabad utat engedve a madárállománynak....Nyáron háromszor is lelegelték a ...

Október végén Bogi két gyönyörű kutyakislánynak adott életet, s amint egyik előző bejegyzésemben írtam volt, keverék kutyáknál mindig nagy a várakozás: vajon mi is lesz belőlük, kinek a formáját fogják dominánsan magukon hordozni? Bogi sem száz százalékos puli, a kölykök világos színárnyalata pedig semmiképpen sem puli apára vall, de még csak nem is a GazCsábítóéra, aki Bogi szívszerelme már évek óta, Lucsánó is az ő fia, le sem tudná tagadni. Boginak nem ez az első ellése, amelyből világos színű kölyök született, tavaly Baltazár is mogyoró színnel látott napvilágot, ő most már világjáró kutyus lett Horst mellett, aki a negyedik szomszédunk az utcában - ha épp Gannán tartózkodik és nem a Fülöp Szigetekn:))) Kutyakölyköket nevelgetni, látni a növekedésüket, bűbájos dolog! Rengetegszer elvonják a figyelmünket a napi dologról, meg-megállunk vigyorogni rajtuk, simogatni őket. Hol a nadrág szárát tépik, hol a lábaim közt keveregnek, hogy majd' hasra esem tőlük, hol a madárállományt ...

Kaptunk már ízelítőt a télből... ...ám az elmúlt napok tavaszias meleggel örvendeztettek meg minket. De bármilyen jó is az idő, figyelmeztet a kerti munkák befejezésére. Két év használat után idén felszántatjuk és betrágyázzuk a kiskertet -szerencsére  az állatseregünk gondoskodik róla, hogy ne kelljen trágyát vásárolnunk:)) Egyelőre ehhez a kerítést le kell bontanunk és a cölöpöket felszednünk, hogy a kistraktor elférjen, meg tudjon fordulni. Szerencsére az epret a kert legszélső zugába telepítettük, így azt nem fogja bolygatni a traktor. A kaprot és a mángoldot viszont sajnálom, mert ezek akár egész télen benn maradhatnának a földben,  és jövőre újra életre kelnének. A szántás miatt így ezeket is újra kell vetnem tavasszal. Nézzétek, mennyi minden kincset gyűjtök még most is a kertecskémből!: Kerékrépa zöldell... ...melynek leginkább a lovaink örülnek - ámbár nyúleledelnek szántam Csicsóka is kerül a föld alól A hullott avar közt üde és illatos ...

és az elmúlt bő 10 nap történései, zömmel képekben. Mert miről is szólhatna egy vidéki vendégház november közepi története, mint a Márton napról? ..így utólag. Cicákról, lovakról, Bogi friss kutyi-utánpótlásáról, gombászásról...és még mi minden fog kimaradni. Az idei november sem múlt el Márton-napi vendégeink libatoros kiszolgálása nélkül. A főfogáshoz az "alapanyagot" Fefe most is előteremtette, 30 km-es körzetből. Nem aprózta el: mindjárt öt szárnyast delegált a baromfiudvarba - hárman nem nagyon örültek ennek... Gyönyörű szürke ludak érkeztek, és pompás csapatot képeztek olyannyira, hogy Putyin pulykánk, az udvar védelmezője is megszeppent a túlerőtől. Ismerkedés az új területtel A liba állomány csökkentéséről most nem írnék részletesebben, bár volna mit, hisz a ludak lekaszabolásához segítségre volt szükségünk...na jó, akkor elmesélem, hogy fülön fogtuk a faluban épp akkor egyedüliként az utcán életjelet mutató asszonyságot, aki magához vette legélesebb kését.....

Mindig szívesen kirándulok a tőlünk alig 25 km-re lévő Somló hegyre. Az odavezető út is pompás, főleg Dobán keresztül. Minden évszak gyönyörű itt, mégis szinte mindig ősszel vagy tavasszal keressük fel az ország egyik legkisebb borvidékét. Egyik előző kirándulásunkról ITT írtam. Ennek persze már hat éve, és akkor is belefeledkeztünk a Kreinbacher Birtok építkezéseibe, a gyönyörű, bazalttal kirakott teraszokra. Azóta az építkezések - úgy tűnt -befejeződtek, hisz nem láttunk sehol munkagépeket, egy csodálatos, a hegybe simuló futurisztikus "élménykombinátot" viszont igen. Én, aki a rusztikus stílus nagy kedvelője vagyok, meg kellett állapítsam, hogy ez az ultramodern épület együttes nagyon ki van találva, határozottan tetszett! Mint ahogyan a tulajdonos szavai is M. Mester Katalin: Somlóország - Istenadta szép vidék című könyvében, ars poeticáról, a birtok filozófiájáról: "Egy fiatal borászatnak, különösen egy még önmagát kereső borvidéken nem lehet kiforrott filozófiáj...