Egy csepp falusi élet

Nem tudom, lehet-e újat írni a lecsóról, mint nagy kedvencről, nem is próbálom meg, mindössze annyit, hogy VÉGRE a saját termésemből szedhetem össze a hozzávalókat! Idén csodálatos paprikapalántákhoz jutottam hozzá és még ha nagy csöndesen jegyzem is meg, hogy ugyanattól a bácsitól vettük a paradicsomot is, akinek piaczárás napján már máshol járhatott az esze, amikor minket kiszolgált, mert sikerült  koktélparadicsomot eladnia nekünk, tiszta szerencse, hogy többfélét is válogattunk, így azért  növekedik 3 tő a hosszúkás formájúból is. A lecsóhoz valót vegyesen: ebből és a koktélokból szedtem össze a kettőnknek való adaghoz. Hagyma döbröntei barátnőmtől származik, szalonna is helyi termék, és a felhasznált disznózsír is. Így azt is mondhatom, hogy igazi háztáji lecsót készítettem, nagy-nagy örömmel, idén először, ám két nap múlva újrázva:)) Zabpelyhes-grahames zsömlét ettem hozzá, Fefe puha-omlós fehérkenyeret. Neki volt igaza!:))

Az idei falunapi főzőversenyre beneveztünk Fefével, méghozzá Bodzás Vendégházunk márkaneve alatt (cicc..:)) 5 kiló szarvas színhús volt az alapanyagunk, mindenki azt főzött, amit szíve diktált. Úgy saccoltunk, hogy lesz itt pörkölt szép számmal, hát ne mi legyünk a sokadikak, így egy tejszínes-vargányás tokány mellett döntöttünk. Köretnek a grillezett zöldségek mellé petrezselymes gnocchit (na jó, nudlit) készítettem. Bár a formája akkor is gnocchi volt:)) A továbbiak képekkel elmesélve: Fefe éleszti a tüzet Sátor alatt...fűszerekkel körülvéve Rotyog a szarvashús Vajon mindent beletettünk? Zöldségek grillen Ez már a tálalás "magasiskolája" A séf a nudlinak is helyet keres a kínáló tálon És az első tesztelőnk... Verseny tányérok a zsűri előtt. Mi voltunk a 3. tányér Itt már a díjnyertes is látható...Sajna, nem mi voltunk... A grémium ítélkezik... Elégedett látogatók (hugom és lánya:))

Újból a kedvencek közt van a blogom, mégpedig Erikánál a Caféblogon ( http://mohamamakonyhaja.cafeblog.hu/2014/07/17/liebster-award-meg-tartozom-vele/ ). Ezúton is köszönöm neki, hogy olvas, és blogján keresztül talán olvasókat is irányít hozzám. A díjat azonban rossz szokásomhoz híven nem adom tovább, mert senkit nem akarok válaszadásra kényszeríteni, ha mégoly szívélyesen érkezik is a felkérés. Nos, Erikának én is a magánúton feltett kérdéseire válaszoltam csak, amit idemásolok, és ennyit engedek bepillantani a "magánszférámba":)) A kérdések a következők voltak: Tükrözi-e a személyiségedet az elkészített étel? Ha elrontod az ételt, nekiállsz-e újból, vagy rendbehozod? (Legalábbis megpróbálod?) Hol vásárolsz legszívesebben alapanyagokat? Mennyire figyelsz más bloggerek írásaira, véleményére? És a válaszaim: Az elkészített étel maximálisan tükröz engem: milyen volt az épp aktuális holdállás, ebből kifolyólag a hangulatingadozás, nagyjából elhiszem, hogy nem...

Mindenkit lebeszélek a bolti majonézvásárlásról, aki megengedheti magának, hogy falusi tojásból előállíthassa ezt a csodás terméket, még akkor is, ha ehhez is boltban vásárolt  alapanyagokat kell előteremteni. Körülnéztem a piacon, és a késztermék - a majonéz - olyannyira pénztárcaőrlő, hogy úgy gondolom, ha csak egy-egy alapanyagot is sikerül háztájiból előteremtenünk, magunk is előállíthatjuk salátáink alapanyagát, sokkal,olcsóbban, mint a készen vásárolt majonézből. Ez a poszt tehát konkrétan azoknak szól,, akik figyelmet fordítanak arra, hogy élelmiszereik kis ráfordítással  és odafigyeléssel, a lehető legkevesebb károsanyag felhasználással készülhessenek. Ez a recept nálam is mindennapos, elsősorban salátákhoz. A friss tojás miatt  eltarthatósága nem hosszú, igyekezzünk annyit elkészíteni belőle, amennyi épp elfogy. Ezért receptemet azok, akik hosszú eltarthatóságra törekednek, ne használják. Aki azt szereti, hogy a majonéz mindig készen kéznél legyen a hűtőben, ...

Hiszitek-e vagy sem, de egyre inkább az az érzésem, hogy a tyúkok is értik az emberi beszédet, de legalábbis azt a részét, ami rájuk vonatkozik, netán az negatív az életüket érintően... Történt ugyanis az az udvarunkban, hogy a zöld tojást tojó tyúkom termését már legalább tíz napja hiányoltam, így arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lenne ezt a tyúkocskát inkább levágni, a levesben több hasznát veszem majd. Szegényt könnyű volt kipécéznem a többi közül, hisz egyedül neki van zöld tojása... Meg is említettem neki a minap, hogy szomorú sors vár rá... És ládd...három napja "záporoznak" a zöld tojások...! Még mondja valaki, hogy a tyúkok nem értenek emberül...