Egy csepp falusi élet

 A csodás palacsinta egy újragondolása, nálam most tortaformában, lássátok! Kell hozzá: - legalább 12 darab hagyományosan kisütött palacsinta - 2 tábla jó minőségű - legalább 70%-os kakaótartalmú étcsokoládé olvasztva - lekvár, nem épp az agyoncukrozott fajtából - mázlistaként idén olyan kajszilekvárt sikerült csinálnom, nagyon kevés hozzáadott cukorral, ami a saját számíze szerint való, szóval sárgabarackízű...jócskán savanykás. Ízlés szerint bármilyen savanykás-kesernyés lekvárral helyettesíthető, javaslom a barackon kívül a bogyósokat: szeder, csipke, kökény stb. - felvert tejszínhab Semmi extra: a kisütött palacsintákat egyenként megkenegettem a csokis és lekváros öntetekkel, legvégén bőven szétterítettem rajta a felvert tejszínhabot, és már lehet is cuppogni... Nagggyon  fincsi...................!

Kiskutyánk Bogi szeptemberi elléséből származik, és a fogantatás körülményeit ismerve-sejtve, nem voltunk biztosak abban, hogy Morzsi, a gyönyörű zsinóros szőrű pulink az apa. Tulajdonképpen nem is láttuk, hogy Morzsi megküzdött volna a betolakodóval. Így aztán a születés utáni időszakra bíztuk az apa kilétének ismeretét. Ebben az időben kértem segítségeteket  FB-oldalunkon a névadásra, és a rengeteg jobbnál-jobb ötlet után végül is a Tücsök mellett döntöttünk. Kiskutyánk eleinte szépséges fekete göndör szőrzetével nagyon is pulira hajazott, azonban az eltelt hónapok alatt világosan kiderült, hogy a nekünk csak GazCsábító az apa. Így hát egy tüneményes fekete, göndörkés szőrű, de hosszú lábú, hegyes orrú, csillogó gombszemű keverék kutyussal osztjuk meg udvarunkat és szeretetünket. Tücsök egyébként sok apró tulajdonságában is elüt eddigi kutyáinktól. Például nincs olyan nap, hogy valami apróságot - egy csont-, vagy fadarabot, vagy bármit, amit ő "Kincsnek" vél, ne találnék...

Ezek a szépségek kerültek birtokomba az ünnepek alatt, melyeket Zsanett - távoli rokon csajszi készített Spanyolországban. Na jó, az araucana kakaska az én fotóm alapján készült, és nagyon eredetire sikeredett! Zsani munkáit FB oldalán is megtekinthetitek: ígéretes tehetség!  https://www.facebook.com/zsanett.horvath.79?fref=ts A pipacsos rét pedig mint fotótéma és mint látvány mindig lenyűgöz! Íme az akvarellek, már csak szép keretet kell hozzájuk készítenie a házi asztalosnak:))

Füstölt pisztrángfilés tapas (falatka) a Bodzás Vendégház reggelijében, itt feketeretek és uborka a hozzávalók, házi bagetten. A lilahagymás és négyfűszeres házisajt, a kapirgálós főtt tojás,  a szilvalekvár csupán azért van, hátha éhes maradna a vendég...:))) 

Nem írtam az elmúlt időszakban.  Az ünnepek alatt sosincs kedvem internetezni, csak a legszükségesebb információk miatt ülök le mégis a gép elé - hiszen a vendégekkel való kommunikáció miatt ez "munkaköri kötelesség" is ilyenkor:)) Nagyon kellemes év végénk volt, aranyos, sokgyermekes családdal a két ünnep közt, és pici babás házaspárral szilveszterkor. Az alábbi képek csak egy-egy szösszenet az év végi munkálkodásunkról: Házi sonkát vásároltunk Kandírozott narancshéj Aszalt meggy a bonbonhoz Gasztroajándék: vanília esszencia Mézes puszedli magokkal Karácsonyfadísz Marhasült készül Szilveszteri kínáló Fürjtojásos-virslis tapas

Ha még nem írtam volna, akkor most írom :)), hogy az utcánk egy jó háromméteres lejtéssel bír, és mi épp a "domb tetején" lakunk, a Bodzás (a vendégházunk) és az utca többi háza kissé alattunk van. Így szép rálátásunk van a szomszédainkra, pláne, hogy a házunk körpanorámás, széle-hossza üvegablak. - Tényleg pazar a kilátás. No. Már jó ideje vágyakozva tekintettem le harmadik szomszédunk csodakertjére, amiben még most is piroslanak az almák, és zöldellnek a káposztafélék. Igaz, már elnyíltan, felmagzottan vagy épp be se borultak a káposztalevelek. Azon vágyakoztam, hogy milyen jó falatok lennének ezek a nyuszijaimnak, akiket köztudottan bio módon nevelek, azaz csak mageleséget, szénát, lucernát, répaféléket, háztartási zöldhulladékot esznek, és ha tehetem, megszedem nekik még most is a fűféléket.. Túl sokat azért nem gondolkodtam azon, hogy megkérdezzem szomszédasszonyt, mik a tervei a káposztával. Mivel tudtam, hogy ők is csak ketten vannak, a gyerekek kirepültek, állatokat...

Elérkezett az idő, végre, hogy leszedjem és feldolgozzam az idei év első kökénytermését. Mindig mély levegőt kell vennem hozzá - csakúgy, mint a csipkebogyóhoz -, hisz ennek  a szüretelése is megannyi karcolással, szúrással, vérnyommal jár, szóval nem  kellemes, és ugyebár a feldolgozása -magtalanítása se leányálom. Az eredmény azonban kárpótol mindenért. Hetek óta kóstolgatom már a környezetünkben lévő kökénybokrok termését, és most találtam már olyannyira édeskésnek, hogy leszedésre kárhoztattam. A dér és a fagy kissé elvett fanyar ízéből, s kezd édeskésen-fanyar (nincs rá jobb szavam) lenni. Idén nem lekvárt készültem csinálni belőle, mert lekvárból Dunát lehet rekeszteni nálunk, és se én, se Fefe nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók,  inkább csak vendégeink reggelijéhez, valamint palacsintákhoz, gombócokhoz használjuk e finom édességeket . Húsokhoz viszont nagyon szeretem a zöldséges-gyümölcsös szószokat, ezért e csodás tél eleji vadon termő gyümölcsből most csatnit ké...