Egy csepp falusi élet

Kedveseim! Ez a vírus itt ólálkodik körülöttünk, fertőz, bajokat, tragédiákat okoz. Mint sok ezer más társa, akire még eddig nem került kellő figyelem. Pl. senki nem statisztikázza napra készen, hányan halnak meg 2.-es típusú cukorbetegségben - világszerte. Tegyük össze a kezünket - talán szerencsénkre. De ez a kór - és még sok más is, ami a jelenvalónkkal összefüggésben van, fertőz, betegít, még csak gyerekcipőben jár a feltérképezése, pláne a gyógyítása - legalább is az egyszerű néplélek számára adandó információ szintjén. Kérlek, gondolkozz. Gondolkozzunk együtt. Nem tudom megmondani a frankót. Sasolok, figyelek, próbálom betartani a követendőket, például nem tudok vendégeket fogadni, pedig ebből élek.  Van itt egy pici házikó, számunkra kedves - mert mi csináltuk - berendezéssel, tízéves fennállással, szinte csupa pozitív vendégértékeléssel. (A negatív meg erősíti a szabályt, nemde?)Mondhatnánk azt is, ugyan már, itt a világ végén kinek ártana egy pár fős család, pláne, ha az i...

 Mindenek előtt itt egy szép vers régről, ma is aktuális: Heltai Jenő: December Nem pesti hónap: budai hónap, Kisvárosi, falusi hónap, Nem jazzal, rádióval hangos Vásáros, mai hónap: Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap, Gyermekéveink hónapja, A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé, A Megfagyott Gyermek hónapja, És Andersen kis gyufaárus lányáé, A fehérszakállú Mikulásé És a kisded Jézusé, Jóság és szeretet hónapja, A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté. Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön, Nincs, aki újra befűtse. Didereg az Ember, Haldoklik a világ. Ez a melegségre szomjas jégvilág, Mely időtlen idők óta koldusan nyeli Az áldott Nap maradék-tüzét, A türelmes föld gyérülő szenét És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit. Hová lett az isteni kenyér, Mely azért volt, hogy mindenkinek Jusson belőle egy karéj? Alig maradt belőle egy decemberre való Egy napra való Egy estre való, Egy karácsonyestre való! Talán imádkozni kellene! Vagy visszanézve arra...