Tikkasztó július...

Az esős júniusból lassan átváltozik az időjárás a tikkasztó nyári melegre, arra az időre, amit a nyaralni vágyó elvár a nyaralása idejére. Legyen, meleg, süssön a nap, ide a fürdővizet "ízibe". Bizony, már a vidéki nyaralásnál is kezd "elvárás" lenni a medence, ha autentikusan keresgélünk, jó a dézsa, retróban meg elmegy a a diófa alá kitett kád is. Azért legyen a sufniban egy felfújható gyerekmedence meg persze kerti csap, amivel fel lehet tölteni.
Mi strandolni a teveli tóhoz irányítjuk a vendégeinket, ami egy mesterséges víztározó stranddal, horgászási lehetőségekkel, gyönyörű panorámával, vadregényes helyekkel.
Épp ezért nosztalgiázom azon, mekkora csoda és öröm, ha egyszerűen és magától értetődően találkozik vendég és vendéglátó egymásra hangolódása.
Szülők, akik a vidék Magyarországát akarják bemutatni gyerekeiknek. Nem baj, ha ez már nem a nosztalgiázós, pipinevelgetős, tehénfejős, rőzsehordós, kalocsai mintás házinénis történet.
Valós mai élet vidéken. Idén nincs kotlatás, van viszont majdnem negyven keltetőgépes pipigyönyörűség, saját tojásból.  Se galamb, se kacsa nem akar költeni, elhagyják tojásaikat, valamiért ők is meg vannak zavarodva.
A kert bizony egy dzsungel, nem is értem, miért gondoltam, hogy valaha ezt példaértékűnek fejlesztem majd a nagyvárosi betonrengetegből idetévedőnek. Képtelenség. Hiába kap el tavasszal a gépszíj: ásd fel, trágyázd be, ültess! Sok éves tapasztalat már, hogy kora nyártól, amikor épp a kikelő zsenge termény körül kellene minél több munkát végezni a kártevők és az eluralkodó gaz irtása terén, épp akkor fogy el az idő a vendéglátás miatt. (Az időről való értekezésemet - mások tollából - épp az előző posztban fejtegettem. )
Az erősségünk viszont a töretlen jókedv, a vendégeink iránti elköteleződés, beszélgetési kedv, ha ők is úgy akarják. Amikor előkerülhet a finom somlai, vagy egy kellemes balatoni piros. Ha a megszokott menü helyett valami mást kérnek, és  én elő is rukkolok a mással. Megsütöm a tortát, ami nincs az étlapon, de tetszett a blogon. Boldogság, egymásra nézés: ez nem került semmibe.
Kisgyerekek álma valósul meg, és ez is örömódává válik...Bár megígértük a lóra ültetést, Ferinek mégis el kellett mennie a megbeszélt időpontban...Mire megjött, már besötétedett. Akkor is, egy gyereket nem lehet becsapni, jöjjenek fel, villanyfénynél is megoldjuk a Malátára-ülést.
Úgy hisszük, és tudjuk is, hogy sikerült felejthetetlenné tenni a pár napot nálunk, a Bodzásban.  A sok és összetorlódó feladat mellett ez nekünk is nagy élmény, és valljuk, ezért is érdemes csinálni.
Felejthetetlen volt az asztalos műhelyben tett látogatás, az igazi érdeklődés a tevékenység iránt, az egyszerűbb műveletek bemutatása. Még ha nem is lesz asztalos a fiatalemberből, jó tudni, hogy városiként mégis kapott bepillantást a bútorgyártásba, abba, ahogy a nyers fa egyszer csak lecsiszolódik és alkalmassá válik asztallá, székké, szekrénnyé válni.
Jövő héttől pedig már a szauna-projekt is elindul, de erről majd később írok.
Értelemszerűen ez nem egy képes bejegyzés, csak bízom benne, hogy fotó nélkül is lesz, aki elolvassa.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés