2020. március 24., kedd

Zavarbaejtően...

...nyugodtan telnek a napok. Az első napok pánikos kapkodásban, agykattogásban teltek: most mi lesz?...kinek hol lesz ránk szüksége? ...mi lesz a vendéglátással...?
A tavaszi kikelet is mindig riadót fúj: itt az idő, tenni kell, tisztítani, megújulni, tüdőt kitágítani, új életeket nevelni.  Ki a fűtött lakás melegéből, ki a levegőre, sokat, még többet, minta hidegben, kényszerűségből.

Korán világosodik, egyre korábban kelünk, kényelmesebben, nyugodtabban lehet elvégezni a napi teendőket, hosszabbak a nappalok.

Nem kell, nem lehet sehova menni, vendég se jön. Hát sajnos.

Naptárbejegyzések törlődnek, programok maradnak el, nem megyünk köszönteni. Csak a mamának fát, tüzelőt behordani.

Zöldet kívánunk, de azt minden mennyiségben. Túlélte az enyhe telet a metélőhagyma, a metélő fokhagyma, friss-zsenge a a medvehagyma, ilyenkor legjobb a csalán teája. Fényes, bőrszerű levelekkel bújik a citromfű, desszertek, sajttálak díszítője, könnyű alvás segítője.

Ropogtatjuk a savanyú káposztát, jelenlegi vitaminbombánkat. Persze nem lettünk vegák, csak most a növényi előnyt élvez. A háztáji husi majd szép lassan, ráérősen sorra kerül, néha csak hétvégenként, ahogy a régmúltban is.

Most mindenki kenyeret süt, én is, bár ez nem újdonság. Van mit enni, jókat, és ez jó.

Sok a dolog, mert tavasz van, valami mégis megváltozott. Kell, hogy a hamiskodás, az önzés, az öntetszelgés, az álomvilág-kergetés, a féltékenykedés helyét átvegye valami jobb, élhetőbb, egyszerűbb, maszktalan emberség.

Hogy szabadon írok, nem marketingszöveget.

Ki fog derülni, miben hiszünk, át tudunk-e szokni valami másra. A természet, az élővilág most fellélegzik tőlünk.. Döbbenetes nyomást gyakorlunk rá.

Most egy kicsit tél is lett, hideg van, fázós szelek fújnak. Dideregnek a nyiladozó tulipánok. Esélyt kaptunk a lelassulásra, a gondolkodásra.

4 megjegyzés:

  1. Ezt a reménykedést már többször eljátszodtuk. És mindannyiszor ahányszor enyhült a baj, mintha vadabb erővel, rafináltabban tört fel a telhetetlenség, önpusztítás. Mostanában, mint aki nem tudok már remélni, azt csinálom, hogy reménykedek azokért, akik még remélnek... Úgyhogy bár igazad lenne...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazságod lehet, ami úgyis ki fog derülni előbb vagy utóbb. Vannak biztató jelek, de azért ez nagyon összetett. Az egyszerűbb élet begyakorlására most itt az idő. Hány emberben marad meg készség szinten a folytatásra?

      Törlés
  2. "Reménytelenség luxusa..."
    Az imént olvastam ez a két szót.
    Tökéletes együttállás.
    Nem tehetem meg, hogy ne bizakodjak!
    Erőt venne el tőlem, szeretteimtől is és megtépázná a hitemet.
    Anno egy erdélyi kiránduláson Verespatak felől mentünk ... felé. (nem emlékszem.) Láttunk olyan csodás vidéket, hogy azt gondoltam - nagy bajban ide költöznék. Ideálisnak tűnt az önellátásra. A természetes egyszerűségbe való visszatérülés ideje lehetne a mostani. Áldott ünnepet kívánok!

    VálaszTörlés

Mediterrán ízvilágú nyúlcomb

Fantasztikus harmóniájú ételkölteményt sikerült a vasárnapi asztalra varázsolni. Ha hozzájuttok természetes tartásból származó nyúlhúshoz (p...

Népszerű bejegyzések