Egy csepp falusi élet

Minden évben eljön ez az időszak, amikor a féltve nevelgetett kiscsirkéimre feni a fogát  külső veszedelem. Hol az erdő mélyéről kerül elő éhes kölykeit tápláló róka, vagy  a levegőből kacsintgatnak zsákmányra éhes ragadozómadár szemek., görény, menyét is meglátogat minket néha... És a sok-sok öröm, boldogság, reménykedés a következő évi állomány felneveléséért átmegy horrorisztikus féltésbe. Értem én, hogy meg kell élni a vadnak is - megélhetési bűnözés...? hmmm... - , ám hogy a vércse pont az én udvaromat pécézze ki könnyű zsákmányszerzésre a napi betevőhöz - hát ez kellőképpen felbosszant! Őnagyságának már nem fűlik a foga a mezők pockaihoz, egereihez - őértük kissé meg is kellene dolgozni - hanem a zárt tyúkudvar védtelen madarait pécézte ki... Persze, sok búvóhely van az udvarunkban, meg is találják rendre a kiscsirkék, amikor a kakasunk jelzi a légből érkező veszedelmet...De azért mindig akad egy-egy későn ébredő csirke, aki az életével fizet a késedelemért. Így fogy...

A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...