Egy csepp falusi élet

Itt a tél, és vele a vitaminhiány. Fogytában vannak energia készleteink, gyengül az immunrendszer, nátha, influenza járvány hírekről kering a média. Hó, locs-pocs, hideg, nyirok mindenütt, szürkeség, ködfátyol, borzongás...mit is mondhatnék még erről a nemszeretem januárról. A mesterséges fűtés, a levegőn való kevés tartózkodás mind-mind előrevetítik a kedvezőtlen közérzetet, az ún. téli depressziót. Ezen segíthetünk, ha erőt veszünk magunkon, és előszedjük őseink régi praktikáit, és belemosolygunk a legkellemetlenebb szürkeségbe is, és azért is nekiindulunk egy jó bakanccsal, vagy gumicsizmával a közeli természetnek - kutyások előnyben, hisz ők ezt ki is követelik maguknak - és vastag sállal, sapkával felfegyverkezve beleszippantunk szabadidőnkben ebbe a nehéz januári levegőbe. Tudom, most épp havat is kell taposnunk, ha járatlan úton járunk, de ez megéri, a jó közérzetünk, a tüdőnk  és izmaink hálásak lesznek ezért. Hazatérve otthon a kellemes meleg vár, és egy jó forró teavíz s...

A disznóölés mindig ünnepnek számított a családok életében, és ugyanez mondható el a közösségiről is, hisz a  derék négylábú feldolgozása összehozza a falu lakóit egy egésznapos programra, legvégül eszem-iszomra. No, azért "iszom" az volt közben is, csakúgy derekasan:)) Az előző napi ítéletidő előrevetítette, hogy a szombati disznóöléskor még tán az égi elemekkel is meg kell küzdeni. Egész napos hóesés és hófúvás kísérte a programot. Alább egypár szép kép erről a szürke, igazán téli napról: Út a falu közepébe Mesetó hóba burkolózva Egy havas kerítésen kukucskálok át A kitelepítés stációi hídba faragva - most hólepetten Itt már nagy a jókedv - no nem a röfi részéről Ferenc Ember a kolbászokat igazgatja nagy odafigyeléssel Rotyog az orjaleves

Minden vendég nagy öröm, a januári különösen. Pláne, ha kutyás! Mindig nagy izgalommal várjuk a négylábúakkal érkezőket, és sosem csalódunk bennük! Remek napok szoktak ezek lenni, most már bátran állíthatom, nemcsak a mi részünkről :)) Ételallergiás kutyásaink azonban még nem voltak, és persze úgy általánosságban sem tudhatom, hogy vendégeink között mennyi az ételallergiás, mert előfordulhat, hogy esetleg - nem kellő információ birtokában, ami mindenképpen minket terhelhet -   a vendégünk meg sem próbálkozik az ajánlatkéréssel, és megoldja maga az étkezését. És esetleg erre csak utólag derül fény, egy elejtett félmondatban. Ezért a honlapunkon ezután különös figyelmet akarok fordítani arra, hogy előzetes egyeztetéssel az ételallergiásoknak is tudunk főzni, megsütjük a gluténmentes pékárut, készek vagyunk vegetariánus, paleo étrenden lévőknek is megoldást adni, így teljes lehet a kikapcsolódás, ha ez az igény felmerül. Jelen esetben glutén, tej és tojás allergia merült fel,...

Ahány ház vagy tájegység, annyiféle elnevezés. Ganca, gánica, dödölle: nagyjából egyféle ételt jelent, azaz burgonyával és liszttel készített egyszerű paraszti étel, amely különböző feltétekkel kombinálva laktató, tápláló eledel volt hajdanában. Azaz persze most is,azonban az üzletek óriási árubősége kiszorította a konyhából ezt az egyszerű ételt. Ma már a tápanyagtudósok, az egészséges táplálkozás hívei és követői talán nem is tartják egészségesnek, pedig nem is olyan rég még szinte hetente az asztalra került. Emlékszem, gyermekkoromban mi is sűrűn kaptuk anyutól, főleg vacsorára. Elkészítése sem igényel ördöngösséget: a megfőzött krumplit a levében kell megtörni, és annyi lisztet szórni hozzá, hogy jó sűrű, kásás legyen. Folyamatosan kell kevergetni, le ne égjen, illetve a magára hagyott fazék "pöfögni" kezd, forró gőzt és krumplidarabokat köpködve a levegőbe, ami eléggé balesetveszélyes. Amíg a krumpli főtt, addig meg lehet csinálni a zsíros-paprikás hagymát. Az összes...

A főzésben nagy kedvenceim a hal és a nyúlételek. Épp ezek azok, amiket a legnehezebb népszerűsítenem vendégeink körében. A hal szálkás -megakad a torkunkon, a nyúl pedig leginkább simogatásra való, nem pedig enni. Néznek is rám kikerekedett szemmel többnyire a városlakók, amikor megmutatom nekik a tágas istállóban, zöldtakarmányon, magvakon és friss szénán, lucernán nevelkedett gyönyörű nyuszijaimat. "És ezeket a gyönyörűségeket van szívük levágni?" Szoktam találkozni a naív kérdésekkel, s ilyenkor tényleg nehéz a válaszadás. Nem. Nekünk sem könnyű. Ám most halételről szól a poszt, az alapanyagot, az amurt a közeli Széki-tó adta. A halpaprikást leginkább harcsából kínálják az étlapok, ám az amur, hófehér, száraz húsával éppolyan kiváló ehhez az ételhez. S mivel bakonyi módon készítettük, nem hiányozhatott a gomba sem belőle. A termesztett csiperke mellett saját szárítású vargányát és trombitagombát is használtam hozzá ételízesítőnek. Először elkészítettem a "szoklit...

Júniusi bejegyzésemben írtam arról, hogy megpróbálkoztam a zölddió felhasználási módjai közül a lekvárral és a likőrrel. A lekvárt még a sokszori vízcsere után is kissé kesernyésnek éreztem, ezt a cukor sem tudta teljesen elfedni. Elképzelhető, hogy a receptben írt időnél hosszasabban kellett volna áztatnom a zölddiókat, hogy ezt a kesernyés ízt (ami a magas csersavtartalom miatt van) ne lehessen érezni benne. Mindenesetre nem vette el a kedvemet, az idén újra fogok próbálkozni, hisz annyira csodás növény és fa a dió, és szinte mindenét fel lehet használni élelmiszernek, gyógynövénynek. És nem utolsó sorban nekem már ültetnem sem kell, kivárva a hosszú, több éves fejlődését, mire termőre fordul, hisz van a környezetemben 8-10 is, ha valami "nagyüzemiben" próbálnék gondolkodni :)) A likőrkészítés receptjét pedig Orosz Péter e-könyvéből merítettem, és a negyedelt zölddió darabok egész karácsonyig áztak a törkölyben. Ezáltal olyan gyógyszer lett belőle, ami egyébként élvezeti ...