Egy csepp falusi élet

Nem is én lennék, ha nem próbálnám ki az ír szódás kenyeret! Már sok oldalon találkoztam vele, s a kommentekből nagyon vegyes kép alakult ki róla. Volt aki, istenítette, volt aki a szagától fel akart fordulni....Én az előbbi kategóriába tartozom, azzal a kiegészítéssel, hogy elfoglalta szívemben a NAGGGYON-naggggyon fincsi jelzőt! Egyszerűen isteninek tartom! Valóban: nem vetekszik a gyönyörűen megkelt kenyerekkel, azonban van ennél egy jobb tulajdonsága: gyengébb bélzetűeket nem puffaszt, s amúgy az ízélmény, amelyet a rágcsálásával okoz csodás! Vajjal, lekvárral, sajtkrémmel próbáltam, s minden ízében megfelelt a nyálelválasztásomnak. S aki saját kenyeret süt, annak ez az élmény párosul azzal a tudattal, hogy ezt az élményt saját maga elő tudja állítani. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az ír szódás kenyér egyik összetevőjét - író helyett kefírt vagy joghurtot - elő tudok állítani gazdaságomban kecskéim tejéből, így nem is akármilyen savas adalékot tudok a leendő kenyérk...

Lassan egy hónapja renitenskedik Fügénk válla. Épp hogy elkezdődött a rendszeres mozgatása, lovaglása, Feri nem győzött hallelujázni, hogy milyen klassz lovagolni Fügét, sajnos - valószínűleg egy rossz mozdulat következményeként - a bal elejére kissé húzza a vállát. Bizony, a dimbes-dombos terepen, ahol a karámjuk van, sok kisebb-nagyobb zöttyenőben is meg lehet botlani, kivált vágtázás közben. Márpedig lovaink jókedvükben tudnak ám viharzani, csak úgy porzik utánuk a föld! És nyihognak jókedvükben:)) Bakolnak, kétlábast járnak, ha épp úgy kívánják! Mindenesetre patkónyom, azaz rúgásnyom nem volt rajta, így kizárható, hogy Maláta jókedvében nekicsördített egy jobbost. Állatorvosi javaslatra pihenés, és mentolos kencézés jött szóba. Két hét után gyógyultnak láttuk Fügét, többszöri futószáras megfigyelés alatt sem mutatott sántaságot. Azonban korai volt kiengedni a karámba, egy-két nap után újból mutatta a jeleket, mégha nem is olyan intenzíven, mint kezdetben. Újabb "szobafogsá...

Ilyen fényekre ébredtem a napokban: Még nem tudtuk, hogy esőt hoz-e a felhő, vagy egészen másképp alakul a nap. A borongót elűzte a langyos nyári szellő, és kellemes, langymeleg nyári nap lett belőle!

Itt az ideje a nyár kincseit üvegbe zárni, hogy majd télidőn is felidézhessük a napsütéses órákat. Szederfáim az idén a sok eső miatt későn hoztak termést, nehezen pirosodtak, s talán a cukortartalmuk sem a legtökéletesebb. Mindenesetre ponyvát terítettem a fák alá, és kampós botommal jól megrázogattam az ágakat, így begyűjtve kb. 1,5 kg termést. A többi lepotyogott gyümölcs a tyúkok, kecskék kedvence, de még a lovak is megállnak a fa alatt csemegézni. Sajnos, Füge és Maláta (két lovunk) sok kárt tett a faágakban, lelegelték, letördelték őket legelészés közben, csakúgy, mint a diófámat és a vadcseresznyét is. Ezekről nem is lesz az idén termés, bár a diófa hozott friss vadhajtásokat, látszik, hogy élni akar. A feketeszederből - ami köztudottan igen magas C vitamin-tartalmú gyümölcs - lekvár készült, citrom és cukor hozzáadásával. A másik remekem nem saját ötlet, kedvenc recept-bogarászós oldalamról, a Mindmegette.hu -ról származik. A pontos receptet ITT találjátok. És akkor mindjá...

Végre itt a nyár, remeg a levegő a hőségtől már lassan két hete, s már-már hiányzik a május-júniusi esőhullám. A ház tája és a Bodzás valamint a szomszéd vendégház megtelt nyaraló vendégsereggel, kirándulókkal, a falu hangulata is pezsgőbb ilyenkor, bár még mindig hamisítatlan falusi. Ezen a reggeli kakaskukorékolásokat, tehénbőgéseket értem, este a tücsökciripelést és a mindenféle rovarok neszezését, ami főleg a városi fülnek oly megnyugtató, vagy épp "alvászavaró". Előző bejegyzésem dátumából is látszik, hogy ritkán van időm bejegyzéseket készíteni, fotózni meg még kevésbé. Ez most már végérvényesen az őszre marad. Azért hűséges olvasóimnak bemutatom a legutolsó hetekben hozzánk került kis állatokat. Fő attrakciónk most Bubu, a háromhónapos cica, akinek vérében állítólag a falusinál nemesebb vér is csörgedez. Vendéggyerekeink közt mindenféleképpen első helyre lépett Bubu nyúzása, simogatása, fürdetése és még ki tudja, mi mindent talál ki a gyerekfantázia, hisz nem tartha...

Nem tisztem falusi vendéglátóként mediterrán alapanyagokból készült étkek bemutatása - erre már van jópár blog. Ma viszont sikerült felhasználnom ajándékba kapott limoncellómat, amiről a következőket tudtam meg a neten: Ezt a likőrféleséget a citrom héjából készítik, tiszta szesz, vagy vodka hozzáadásával, cukorral és egyéb fűszerek is kerülhetnek bele. Hazája Olaszország, ott is a Nápolyi öböl és környéke, az Amalfi part és Szicília, valamint Máltán és Korzikán is készítik. Családi vállakozások épülnek e likőrféleség előállítására. Bevallom, nem vagyok nagy kedvelője a likőröknek, a tömény cukorkivonat és alkohol nem kívánt gyomortüneteket okoz. Ebbe a sütés nélküli édességbe azonban megtalálta a helyét az én limoncellóm. Elkészítése a következő volt: Jénai tál aljába leraktam kb. 20 dkg-nyi háztartási kekszet, meglocsoltam a limoncellóval, valamint egy körtebefőtt levével. A keksz tetejét teleraktam a körtével. Nagyjából 4 dl tejfölt elkevertem 2 zacskó vaníliás cukorral és 4 kaná...

  M E G J E L E N T ! ! !  Rómer Flóris: "A Bakony" című műve, a könyv első megjelenésének 150. évfordulóján, egyesületünk gondozásában, újra napvilágot látott.  A reprint kiadású könyv 2500 Ft-ért megvásárolható a Szarvasházban (8597 Döbrönte, Fő u. 31.), vagy e-mailben megrendelhető. Megrendelőlap letölthető itt .  A kiadvány a Bakonyalja Barátai Egyesület gondozásában jelent meg, melynek én is tagja vagyok. Nagy örömünkre szolgál, hogy egy ilyen szép kiadványt sikerült megjelentetnie az egyesületnek, s remélhetőleg lesz folytatás is, hisz a kutatómunkát a lelkes tagok folyamatosan gyűjtik. Akit érdekel a Bakonyról szóló, reprint kiadvány, a döbröntei Szarvasház honlapjáról, vagy akár tőlem is megrendelheti 2500,-Ft + postaköltség áron.

Kicsit le vagyok maradva a blogírással, a témák szépen gyülekeznek, majd a kevésbé hajtós napokra:)) A fotóim között rábukkantam erre a nemrég készített parenyica-kísérletet megörökítőre, s úgy gondoltam, ma ezt mutatom meg a nagyvilágnak. Na, nem mintha olyan nagyon mutogatni való volna - sajnos, a külcsín hagy némi kívánnivalót maga után - mégis ez volt a parenyicával való első ismerkedésem, s nagyon inspirál a folytatásra, különösen, hogy az ízvilága tökéletesre sikeredett, és aki kóstolta, mind dícsérte. A parenyicáról sajtos fórumokon tájékozódtam, s itt tudtam meg, hogy készítésének az alapja a gomolya. Nosza neki, ilyet tudunk csinálni! Az elkészült kétnapos gomolyát szeletekre vágtam, és 60 fokos vízben "megfürösztöttem", két kanállal egyneművé dolgoztam.  Ezután deszkán kinyújtottam - lehetett volna vékonyabbra is! - és feltekertem. Egy kisebb darab sajtból "kötözőzsineget" sodortam, és körbetekertem vele a sajtot. Legvégül füstaromával átkenegettem m...