Vendégház melletti teendők
Álmosan gurulunk ebbe a korai nyárba. Legalább is én vagyok álmos, tompa. Pedig megsokasodik a tennivaló, érik ez-az, még ebben a mikrokertben is, ami körülvesz. Zölddió érlelés (idén talán savanyítva teszem el, édes-sziruposan, majdnem feketén nem volt túl nagy sikere, s amúgy is visszavettünk a cukorfogyasztásból). Az utolsó cseresznyéket zsákmányolom a madarak elől, de valljuk be, ők a győztesek, a legtöbb és legszebb gyümölcs számomra elérhetetlen magasságban van. Koromnál fogva én már fára nem mászok, de a létrán nyújtózkodás sem az én műfajom, és vállalkozó kedvű ifjú ember sem terem a közelemben, aki megoldhatná ezt a problémát. Így hát gratulálok az ügyesebbeknek. Azért a napi dézsmán kívül került a fagyasztóba is, és habos-tejszínesen fagyi lesz belőle. Meg piskóta töltelék. Fekete faeperből is gyűjtöttem már valamennyit: fóliát terítettem a fa alá, és megrázogattam-döntögettem, így némileg hatékonyabb, mint egyenként csipegetni. Kezem és körmöm alja így is napokig lilás árny
