Egy csepp falusi élet

Múlik a nyár, meleg van, sok a dolog. Írásra kevés idő jut, a fotómasina alig van nálam. Mostanában nem készültek fotók, pedig de hányszor volt olyan helyzet, ami megörökítést kíván! Azonban nem bosszankodom, hisz készülékem úgyis oly lassú, hogy a feledhetetlen pillanatok megörökítésére teljességgel alkalmatlan. Feltalálták már azt a masinát, ami a másodperc törtrésze alatt képes működésbe lendülni? (Bizonyára, csak megfizethetetlen...) Boginál lezajlott az első, valódi tüzelés. Úgy látszik, három hónappal ezelőtt - amikor magunkhoz vettük -, ugyanezekkel a tünetekkel csak az előjele volt az ivarérettségnek. Leó és a szomszéd kankutya májusban is ugyanúgy viselkedtek, mint most. Leó napokon keresztül nyüszített, és az orra folyamatosan Bogi fenekében volt. Bogi néha elszökdösött, vagy a szomszéd kutya tépte szét a kerítést, és marta össze Leó lábát a leányzóért vívott csatában. Sajnos, Leó már annyira öreg, hogy hiába él naphosszat Bogival, a fajfenntartás hevében már nem rúghat lab...

Végre itt a nyár, remeg a levegő a hőségtől már lassan két hete, s már-már hiányzik a május-júniusi esőhullám. A ház tája és a Bodzás valamint a szomszéd vendégház megtelt nyaraló vendégsereggel, kirándulókkal, a falu hangulata is pezsgőbb ilyenkor, bár még mindig hamisítatlan falusi. Ezen a reggeli kakaskukorékolásokat, tehénbőgéseket értem, este a tücsökciripelést és a mindenféle rovarok neszezését, ami főleg a városi fülnek oly megnyugtató, vagy épp "alvászavaró". Előző bejegyzésem dátumából is látszik, hogy ritkán van időm bejegyzéseket készíteni, fotózni meg még kevésbé. Ez most már végérvényesen az őszre marad. Azért hűséges olvasóimnak bemutatom a legutolsó hetekben hozzánk került kis állatokat. Fő attrakciónk most Bubu, a háromhónapos cica, akinek vérében állítólag a falusinál nemesebb vér is csörgedez. Vendéggyerekeink közt mindenféleképpen első helyre lépett Bubu nyúzása, simogatása, fürdetése és még ki tudja, mi mindent talál ki a gyerekfantázia, hisz nem tartha...