A határban...
Mostanság nemhogy a faluból, de gyakran még az udvarból is csak a vendégek miatt lépek ki. Hiába sok a teendő: vendég is van, az állatok is adnak munkát, hisz újra kánikula van, naponta többször is rájuk kell néznem,ivóvizet cserélni nekik. A kecskéknek kaszáljuk a zöldet, hisz kaptunk megművelésre egyik falubeli gazdától pár négyszögölt, amit zabbal vetettünk be. Gépi megmunkáláshoz túl kicsi, így marad a kasza, a vasvilla és a talicska. Szerencsére nincs messze tőlünk. A következő képen kedvenceim lakmározása látható: Emitt pedig egy kép a kék színű legelőkről - még ugyan egy eső utáni időszakban fényképezve, és nem is túl sok látszik a lelógó szilvafaágak közt fényképezett kékségről... Nem, ez nem búzavirág , hanem mezei katáng , ami most ezerrel pompázik mindenfelé. Azt olvastam róla, hogy elmúlt századokban ennek a növénynek a gyökeréből készítették pörkölés és darálás után a cikóriát, ami kedvelt kávépótszer volt. A latin neve is utal erre: cichorium intybus. Emellett sal...