Sivatagi zöldségtermesztés

Kép
  Nemcsak művelem a kiskertünket, hanem gondolkodom is róla. Egyre több fejtörést okoz, és látom, hogy nem csak én vakarom a fejem búbját. Új háztáji technológiák beépítése (mulcs, komposzt, meg van még egy sor újdonság, amiket nem próbáltam, de sok kísérlet követhető ezzel kapcsolatban a neten), öntözés, esővízgyűjtés...stb. A föld termőrétegének megtartása, gyomok és egyéb takaró növények jelenléte, kell-e, nem kell-e? Ezer a kérdés és  válasz. Hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott klíma viszonyokhoz? Itt most egy lehetséges és működő modellt mutatok be, aminek a megtalálásában segített az AI. Nem kell a spanyolviaszt feltalálnunk. Itthon minden adva lenne a magas minőségű zöldség és gyümölcstermesztésre, akár Európa éléskamrája is lehetnénk (újra).   Csak az iparosodás irányába fejleszteni egy alapvetően agrár országot, zsákutca. Az akkumulátort megenni nem lehet. Az ott eltöltött munkaórák bérét pedig import zöldségekre költhetjük, mert itthon nincs elegendő kéz ...

Gyertek, kuckózzatok be...

 






Tényleg csak unalmas reklám felhívás lenne szálláshelyeknek a fenti szlogen? Itt a TÉL, a valódi, az ünnepek csillogása már megkopott , a szállásadóknak pedig húsvétig is jó lenne megtölteni a "kuckóikat". A hó vendégcsalogató tud lenni, a friss, ropogós, napsütésben szikrázó hómezők látványa elbűvölő, és megannyi havas sportot is lehet űzni (síelés, szánkózás, snowboard, sífutás), de a túrázás, hegymászás is izgalmas kihívás tud lenni ilyenkor. (Ködös, szürke, latyakos időben ugye kinek van kedve kimozdulni a jó meleg otthonból. Itt jegyzem meg, hogy pedig akkor is kell, még ha csak rövidebb időre is)

Január a tél közepe, ilyenkor érezzük a csendjét, mélységét, azt hogy a sötétség már túl régóta tart, a hideg, a jeges szelek  olyan hosszan kiszívták belőlünk a nyarat, már el se hisszük, hogy megízleljük valaha a kertből származó paradicsom édességét. 

A sparheltben ropogó fahasábok lángja előtt azon tűnődöm, hogy amennyire az emberek, a társadalmak a kapcsolatokra, közösségekre épülnek, ugyanez zajlik a Természetben is, ahol a túlélés záloga az egymáshoz kapcsolódás, az alkalmazkodás. Lásd a fák-gombák-aljnövényzet együttesét. Ezt a szisztémát szeretném majd tavasszal a környezetünk-kertem elindításánál is figyelembe venni, hogy a túlélésükért már ne én legyek felelős, hanem ők közösen. Növények, zöldségek, gyümölcsök, virágok, gyógyfüvek. Ezt a "tudományt" még tanulnom kell, sok-sok megfigyelést tenni, és jó döntéseket hozni. (Sokszor az a legjobb döntés, ha nem döntünk semmit) Ehhez az adhatja meg a löketet, ha épp a vendégekkel beszélgetünk ilyesmiről, vagy csak kimozdulunk itthonról, barátokkal, szomszédokkal, falubeliekkel  találkozunk, beköszönünk a kocsmába, vagy elmegyünk a kedvenc könyvesboltunkba.

Visszatérve a főcímhez, a múltban a tél nem üres időszak volt, hanem a befelé fordulás ideje. A mezőgazdasági munkák szüneteltek, de ekkor volt a javítások, barkácsolás, ház körüli munkák ideje, a nők szőttek, fontak, varrtak, konyhai teendőket végeztek a gyerekek bevonásával. Ezek a tevékenységek az idegrendszerre is kedvező hatásúak, hisz ritmikusak, kiszámíthatóak voltak, nem igényeltek folyamatos döntéshozatalt, nem tartottak fenn állandó készenléti állapotot. A test még ha dolgozott is, az agy nem volt túlstimulálva, volt ideje átgondolni az elmúlt év történéseit és felkészülni az új teendőkre. Ez kulcsfontosságú a mentális, lelki egészség szempontjából. Elmaradása depresszióhoz, hangulat ingadozásokhoz vezet.

És itt jön a képbe, hogy miért is nem üres szlogen a bekuckózás: a csendes merengés, a közös beszélgetések, az édes semmittevés vagy a meleg tea és egy könyv, a kandalló tüze, a kellemes zene  lecsendesítheti a zakatoló elmét.

Január a gyógyulás, regenerálódás ideje, létkérdés az idegrendszernek. 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"