Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Gyertek, kuckózzatok be...

 






Tényleg csak unalmas reklám felhívás lenne szálláshelyeknek a fenti szlogen? Itt a TÉL, a valódi, az ünnepek csillogása már megkopott , a szállásadóknak pedig húsvétig is jó lenne megtölteni a "kuckóikat". A hó vendégcsalogató tud lenni, a friss, ropogós, napsütésben szikrázó hómezők látványa elbűvölő, és megannyi havas sportot is lehet űzni (síelés, szánkózás, snowboard, sífutás), de a túrázás, hegymászás is izgalmas kihívás tud lenni ilyenkor. (Ködös, szürke, latyakos időben ugye kinek van kedve kimozdulni a jó meleg otthonból. Itt jegyzem meg, hogy pedig akkor is kell, még ha csak rövidebb időre is)

Január a tél közepe, ilyenkor érezzük a csendjét, mélységét, azt hogy a sötétség már túl régóta tart, a hideg, a jeges szelek  olyan hosszan kiszívták belőlünk a nyarat, már el se hisszük, hogy megízleljük valaha a kertből származó paradicsom édességét. 

A sparheltben ropogó fahasábok lángja előtt azon tűnődöm, hogy amennyire az emberek, a társadalmak a kapcsolatokra, közösségekre épülnek, ugyanez zajlik a Természetben is, ahol a túlélés záloga az egymáshoz kapcsolódás, az alkalmazkodás. Lásd a fák-gombák-aljnövényzet együttesét. Ezt a szisztémát szeretném majd tavasszal a környezetünk-kertem elindításánál is figyelembe venni, hogy a túlélésükért már ne én legyek felelős, hanem ők közösen. Növények, zöldségek, gyümölcsök, virágok, gyógyfüvek. Ezt a "tudományt" még tanulnom kell, sok-sok megfigyelést tenni, és jó döntéseket hozni. (Sokszor az a legjobb döntés, ha nem döntünk semmit) Ehhez az adhatja meg a löketet, ha épp a vendégekkel beszélgetünk ilyesmiről, vagy csak kimozdulunk itthonról, barátokkal, szomszédokkal, falubeliekkel  találkozunk, beköszönünk a kocsmába, vagy elmegyünk a kedvenc könyvesboltunkba.

Visszatérve a főcímhez, a múltban a tél nem üres időszak volt, hanem a befelé fordulás ideje. A mezőgazdasági munkák szüneteltek, de ekkor volt a javítások, barkácsolás, ház körüli munkák ideje, a nők szőttek, fontak, varrtak, konyhai teendőket végeztek a gyerekek bevonásával. Ezek a tevékenységek az idegrendszerre is kedvező hatásúak, hisz ritmikusak, kiszámíthatóak voltak, nem igényeltek folyamatos döntéshozatalt, nem tartottak fenn állandó készenléti állapotot. A test még ha dolgozott is, az agy nem volt túlstimulálva, volt ideje átgondolni az elmúlt év történéseit és felkészülni az új teendőkre. Ez kulcsfontosságú a mentális, lelki egészség szempontjából. Elmaradása depresszióhoz, hangulat ingadozásokhoz vezet.

És itt jön a képbe, hogy miért is nem üres szlogen a bekuckózás: a csendes merengés, a közös beszélgetések, az édes semmittevés vagy a meleg tea és egy könyv, a kandalló tüze, a kellemes zene  lecsendesítheti a zakatoló elmét.

Január a gyógyulás, regenerálódás ideje, létkérdés az idegrendszernek. 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"