Bakonyi túrák Ganna közvetlen közelében és a környéken

Kép
  A gannai kiindulással egy tökéletes, természetközeli és kulturális élményekben gazdag hosszú hétvégét lehet összeállítani. 🌲 Bakonyi túrák Ganna közvetlen közelében és a környéken Döbröntei Szarvaskő vára: Ganna közvetlen szomszédjában található (akár gyalog is átmehetsz Döbröntére). A falu feletti dombon magasodó várromhoz egy könnyű, családi séta vezet fel, ahonnan csodás panoráma nyílik a Bakonyaljára.   Hubertlaki-tó (a bakonyi „Gyilkos-tó”): Ugod és Bakonybél között fekszik. A tóból kiálló elhalt égerfatorzsák kísértetiesen, mégis gyönyörűen idézik meg az erdélyi Gyilkos-tó hangulatát. Kiváló, csendes túracélpont. Csurgó-kút és Farkasgyepű: Könnyed, nagyrészt sík terepű erdőparti túra, amely érinti a vadregényes Csurgó-kutat (egy gyönyörű erdei forrást és vízesést). Cuha-völgy és Szurdok (Vinye): Ha egy kicsit autóztok észak felé, a Bakony talán legnépszerűbb szurdoka vár. Gázlókon átkelve, a festői Bakonyvasút viaduktjai és alagútjai alatt sétálhattok.   🏛️ ...
Megjegyzés küldése

Így sült a libám Márton napján

Mint egyik előző posztomban írtam is, nálunk évtizedekig nem volt az étlapon libahús. Márton-nap - mint olyan - nem tartozott a megünneplendő napok közé, pláne nem liba-torral. Szent Mártonról is csak hellyel-közzel hallottunk, azt viszont tudtuk, hogy ezidőtől a régi korok embere szelíd böjtöt tartott karácsonyig, betartva a természet és a saját szervezete jelzéseit: vess le magadról minden fölösleget, szabadulj meg a lerakódott, elfáradt-elszáradt dolgoktól.
Azonban Márton nap még a kicsapongásé, egy utolsó duhaj élvezkedés, eszem-iszom, tobzódás a javakban, a finomságokban!
Az én libám így készült, Kriszta útmutatása alapján, mégis sok saját ötlettel.
4,5 kilós libáim voltak, úgyhogy mindjárt kettő tollazásának vágtunk neki...Hááát...Nem mondom el, mennyi ideig tartott. Mondják, hogy léteznek kopasztógépek...Kicsit elgondolkoztam ezen...
Forró víz - nem lobogó, szódabikarbóna: hallottuk a jobbnál-jobb ötleteket. Szárazon tollazás, amíg megy, majd csak utána a forró víz.
No, egy szónak is száz a vége, egy idő után tollatlanul feküdt előttem a két liba, a pihéket pörzsölővel égettük le a bőréről. Kibeleztük. Szívet, májat, zúzát félretettük, a többi az éhenkórászoké lett: kutyák, macskák, tyúkok...
Egy teljes éjszakára sóval, zöldborssal, 4 gerezd fokhagymával, kakukkfűvel, rozmaringgal , citromlével és olívaolajjal fűszerezve a hűtőben várták a másnapot.
Az erős fűszerektől kissé megszabadítottam az egyben hagyott libákat, a belsejüket megtöltöttem két egész fej hagymával és meghámozott birsalma gerezdekkel..A nyílást hústűkkel rögzítettem.
Libazsírt aláöntve teljes fokozaton kérget sütöttem a liba mindkét oldalára. (oldalanként kb. 10 perc alsó-felső sütésnél)
Ezután fólia alatt, 150 fokon 2,5 órát sütöttem a libucikat. Minél lassabban sül, annál porhanyósabb - mondják, s ezt most már én is alátámaszthatom. A libahús nem lett száraz, hanem gyönyörűen szelhető, szaftos.
Azért nem így lett befejezve a hússütés, hisz még fólia nélkül is sütöttem 200 fokon kb. még fél órát, de ilyenkor már sűrűn kellett locsolgatni és közben meg is fordítottam a libát a tepsiben.
 A szárnyakról a husi a forgatások miatt kissé lecuppant, úgy gondolom ez volt az egyetlen esztétikai hibája a libámnak.
Sült gesztenyét, lila káposztát és krumplipürét szervíroztam mellé.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk