A paraszti konyha

Pár száz év alatt óriásit változott a világ. Más a jelentése ma már egy csomó szónak, mint akár a középkorban. Ki a falusi, ki a paraszt? A XX. század óta már pejoratív értelme is van ennek a szónak, ami falusit, a föld megmunkálásából élőt jelenthetett valaha. Én tán az vagyok? Nincs földem, kertem, mégis tartok állatokat, s ráadásul városból jöttem ki falura. Akkor most én paraszt vagyok vagy sem? Magam semmiképp sem definiálnám parasztnak, de még falusinak is csak csínján...magamat. Akkor az én falusi vendéglátásom most micsoda? Ezer a kérdés és ugyanennyi válasz adható rá. Úgy gondolom, vendégkönyvem bejegyzései válaszokat, érzéseket tükröznek: ki mit várt és élt át a nálunk töltött napokban. Hogy ilyen a mai magyar falusi vendéglátás általánosságban? Honnan tudhatnám, hisz nem jártam más helyeken. Én a magam módján próbálom megvalósítani. Keresem a válaszokat és megmutatom, mi hogyan élünk ma, falun.
A gasztronómia és vendégeink falusi étkekkel való ellátása pedig szívügyem.. Legnagyobb kihívás, amikor vendégeim egy előre megrendelt étel elfogyasztása után teljesen rám bízzák a kosztolásukat. Ez nagy megtiszteltetés és komoly feladat.. Ezért nagy hangsúlyt fektetek a saját és a helyben termelt alapanyagok felhasználására, valamint folyamatosan tanulmányozom a régi korok paraszti ételeit, és sok-sok kísérlet után egyet-egyet átültetek étlapomba. De ugyanígy odafigyelek a különféle diéták előírásaira és a modern élelmiszer technológiákra is. A vidéki ízek ötvözetében már alkalmazom a keleti fűszereket (bors, koriander, gyömbér). A kenyeret hagyományosan magam dagasztom, de már malomipari lisztből, ami nem ugyanaz, mint sokszáz éve. Használok saját készítésű kovászt, de élesztőt, szárítottat is...Kézzel fejem kecskéimet, a sajtot magam dolgozom fel egyszerű eszközökkel, mint réges-rég is. Az ízesítésük, érlelésük már újkori.
Szóval falusi konyhám már akár az "intergalaktikus" jelzőt is viselhetné,  mégis egyedi és megismételhetetlen: ez pedig a háztájimban megtermelt húsféleségeknek köszönhető. Nyulaim, kecskéim, tyúkjaim kizárólag környékbeli gabonát esznek, illetve a környező legelőket legelik, így garantálva húsuk legkiválóbb minőségét.
A paraszti konyha évszázados fejlődéséről a következő linken lehet érdekességeket olvasni:

http://www.prokontra.hu/content/view/139/2/

És hogy kép is legyen a poszthoz, ezt a címet adhatnám fotóimnak: Faluhelyen, sparhelten

Megjegyzések

  1. Képzeld,lehet újra sparheltet venni,újat!!!!:)Nem emlékszem hol láttam sajnos.

    VálaszTörlés
  2. De szépek a képek is! Van egy néni, ahova járok, és mindig lecövekelek a sparheltje előtt.
    Nagyon élveztem az írást is!
    Üdítő, természetes a sok E betűs világban.

    VálaszTörlés
  3. Nagymamámnak volt egy sparhelt-ja a konyhában, azon sütötte többek között a krumplilángost, aminek az ízét még most is a számba érzem...
    Máig se felejtem el hányszor égettem meg magam ahogy fázósan, szinte rátapadtam a meleget adó sparhelthez.
    Jó volt visszaemlékeznem rá, Köszönöm!
    Többek között amiket említettél ezért is fontos számomra, hogy a gyerekeim is megtapasztalják a vidéki élet hangulatát, varázsát,és örömmel járunk "ilyen" helyekre, amibe idén még valamikor ti is bevagytok kalkulálva!
    :)))

    VálaszTörlés
  4. Sparhelt nálunk például az Agrokerben van. Az ára hasonlóan borsos, mint egy modern, szépséges tűzhelyé.
    Néha jó elmerülni ezekben az ősi dolgokban. Kenyeret dagasztani nyilván sokkal emberibb, mint műkenyeret venni a boltban, de a mai élet már alkalmatlan rá.

    VálaszTörlés
  5. Mammka: jó régóta lehet sparheltet venni, Salgótarjánból. Az érdekes az, hogy az ára évről-évre felfelé mozog...:(

    Éva: köszönöm derűs soraidat, s ha lehet, gyere, melegedhetsz minálunk.:::))

    Mónika: örülök kedves soraidnak, és természetesen titeket is várlak, ha Gannán pihennétek:))

    Doris: a sparhelt valóban eléggé drága, és ma már olyat is lehet kapni, ami hiper-szuper, digitális kijelzős, puccos... És a kenyérdagasztás fáradságos művelete pont attól kap értelmet, amikor az emberek beleharapnak...Érdemes látni az arcukat, vagy csak meghallgatni utóbb a véleményüket. Ez egy kicsi csoda.

    VálaszTörlés
  6. Zsuzsi, Te szerintem egy XXI. századi, modern, egészséges falusi konyhát vezetsz, és már meg ne haragudj a kifejezésért, de ugyanolyan "gyüttment" vagy a falusiak szemében, mint mindenki, aki nem helyben született. Mi is azok vagyunk, de nagyon jó érzés gyüttmentnek lenni.

    VálaszTörlés
  7. Annamarie: a gyüttment kifejezést én is alkalmazom, s magamra nézve igaz is, bár én már 15 éve itt élek, és előtte még tíz évig hétvégi rendszerességgel "tanultam" a vidéki életet. Szóval, már elég régi bútordarab vagyok itt:))

    VálaszTörlés
  8. Kedves Zsuzsa, most olyan jól esett ezt olvasni! Tudod miért? Ebéd közben beszélgettünk, hogy mennyire nem tudhatjuk, mi is az a sajt, amit a spagettire szórunk, vajon van-e benne bármi, ami az igazi sajtra emlékeztet... És egyszerre gondoltunk arra, milyen jó lenne Bodzazsuzsáéknál megkóstolni a kecskesajtot, és eltölteni egy hétvégét... Most nagyon jól esne! Szóval örülök az írásodnak, köszi:)

    VálaszTörlés
  9. m: hát őszintén meghatottál soraiddal...Még hogy beszédtéma vagyok mások ebédlőasztalánál? Azért ez valahol fantasztikus!

    VálaszTörlés
  10. Jajdeörülök! És hát persze, beszélünk rólad is, mert nagyon tetszik, amivel foglalkoztok. Más a helyzetünk, sajnos távol vagyunk attól az életformától, de nagyon tetszene (asszem....))
    Majd egyszer, ha az élet még szebb lesz...:)

    VálaszTörlés
  11. Csodás bejegyzés, mint mindegyik!
    Elképesztő jó volt olvasni, kicsit "belemelegedett" a lelkem ebben az esős, szürke időben. :)

    VálaszTörlés
  12. Raindrop: tényleg csak álmélkodom, hogy mi mindennel lehet nektek örömet okozni...És ez dupla jó, mert ilyenkor nekem is!!!

    VálaszTörlés
  13. Szia! nézz be hozzám, azt hiszem díjad érkezett:)

    VálaszTörlés
  14. Szép emlékek kavarognak bennem is a fotóidat nézva. Most is hallom a pici tanyasi konyhánkban a pattogó gallyak hangját. Bizony minden kicsi ágat összeszedtünk Anyának,és azzal főzte az ebédet.Minden héten egyszer bekente a tetejét valami fekete porral a szélét pedig csiszoló papírral kifényesítette. Nagyon szép volt.
    Na jó! mindjárt elsírom magam!

    VálaszTörlés
  15. Kedves Bodzazsuzsa!

    Erre a bejegyzésre bennem is feltolultak az emlékek...nagyon szerettem én is azt a hangulatot, ami a sparhelt körül volt
    apai Nagyiéknál. Ők Sarudon éltek, a Tisza-tónál a két kezükből, mondhatjuk parasztok voltak, a szónak abban a régi, jó értelmében.
    Én hiszek abban, hogy a kézzel, saját energiámmal gyúrt kenyér nem hasonlítható a gépihez,már csak "energetikailag" sem, és ha rossz kedvel készítek egy ételt, bizony érződik az ízén, nem azért mert elrontottam..

    Remélem egyszer a vendégeid lehetünk!

    VálaszTörlés
  16. Terike: tudom, kicsit késve válaszolok, talán már rám sem kattintasz...Igen, így kell a sparheltet takarítani, ma is lehet háztartási boltokban vasport kapni, amivel a felszínét "sukárrá" lehet tenni!
    Ciripbogár: ha tudsz, gyere Gannára, megbeszéljük mitől ungárn, és mitől olasz a falusi vendéglátás!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés