2013. október 30., szerda

Pajta galéria a Bodzásban

A csodás ősz serkentett minket arra, hogy a vendégház végében lévő pajtát kitakarítsuk, az építési anyagokat elszállítsuk, és a régi műhelyrészből is sok-sok kacat megtalálta végre a helyét, hol a kukában, hol a fémkereskedőnél, hol pedig a jobb sorsára várva, de már a saját lakhelyünk területén.
Az így felszabadult helyet a későbbiekben esetleg kutyakennellé alakítjuk, hisz rengeteg a kutyás vendégünk, bár zömmel lakás-kutyák érkeznek hozzánk, akik otthon is a gazdikkal élnek egy fedél alatt. Addig is amíg ez az elképzelés megvalósul - ha megvalósul - helyet találtam egy csomó képnek, amik innen-onnan kerültek hozzánk- de főleg a sógorom külföldi  kincsvadászatainak gyűjteménye.
Aztán van itt helyi "non-figuratív" alkotónak is műve, és tavasszal, ha már jó idő lesz, kiteszem ide anyukám goblenjeinek azon darabjait, amik már nem fértek el a Bodzásban és nálunk. Szóval egy minigalériát fogok kialakítani, ha nem lesz esetleg kennelünk.




2013. október 27., vasárnap

Haltöpörtyű

Újabb nagy kedvenc lesz ez a haltöpörtyű!
Amint említettem, gyakori vendég nálunk a közeli Széki-tóból horgászott ponty, és keszegfélék, nemrég épp süllőt mutattam be, de volt már a receptjeim között az apróhalból készült marinált hal és házi olajos hal is, amit meglepően sokan tekintettek meg:))
A pontyvásárlás nem mindig rizikó nélküli, hisz gyakori kifogás a tóíz, azaz iszapíz, ami eléggé lelohasztja a halat még csak épp megkedvelni szándékozót. Azonban, ha megfelelő forrást tudunk felfedezni, akkor a halételek sokaságát tudjuk belőle elkészíteni.
Sokat töprengtem azon is, hogy mely súlyméret a legideálisabb a pontyból, de úgy gondolom, ez is az elkészítendő ételtől függ. Például rántani a karcsúbb pontyokat szeretem, a 1,5 - 2 kg-sokat. Halászlébe kiváló a nagyobb, zsírosabb hal is, nem beszélve arról, hogy egy 3-4 kg-os pontynak alig van aprószálkája, szinte csupa csont.
És valószínűleg a haltöpörtyűnek sem árt a vaskosabb hal, bár a mostani első kísérletünk egy zsenge pontyból készült.
A halat pucolás és belezés után kifiléztük, azaz lefejtettük a húst a gerincről és oldal "bordákról"-szálkákról. Ehhez nem árt ha van otthon vékony, nagyon éles halkésünk (Nekem nincs:(( )
Az így szálkátlanított halat, vékony, egycentis csíkokra vágtam, sóztam-borsoztam, és az előkészített lisztbe beleforgattam.
Közben két nagy fej hagymát is karikákra szeltem, azokkal is elvégeztem ezt a műveletet.

Bő olajban, közepesen erős tűz felett sütöttem aranybarnára a halat, majd utána a hagymát is.

Akkor jó, ha kívülről ropog, belül remegősen elolvadós.
Forrón tálalva a legfinomabb, bár a maradékot halcsipszként még délután is ropogtattuk.



Friss tökmagos bagettet és savanyú zöldparadicsomot ettünk hozzá. Igen, a háttérben az ott jóféle házi pálinka:))

Benéz az ősz az ablakon...

Ezt a csodát látom a konyhaablakomból...Egyszerűen hihetetlen, milyen szépséges-aranylón tud tündökölni ez a fa a lombhullás előtt!
Apropó. Nem tudja valaki, milyen fa lehet ez?



És végre találtam egy olyan őszi verset, amitől nem borongok, kedves, mondhatni vidám, amilyen most épp ez a csodás ősz:))

Gyulai Pál
Őszi délután
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
1865




2013. október 24., csütörtök

Cicáknak nem túl jó hír...

...de ebben a csodálatos jó időben még mindig öntözzük a muskátlikat...így azok a kedvenc helyeik, amiket már napfürdőzésre elfoglaltak maguknak, bizony még naponta vizet kapnak, miáltal a macsekokat üldözésre kényszerítjük kedvenc pihenőhelyükről...




Padlás kincsek

Gyűjtői, felújítói, és szenvedélyes keresői vagyunk régi, kopott padlás kincseknek. Ha használhatóra lelünk, azonnal megindul a fantáziánk, és a már megunt, pókhálós, feledésre ítélt lomból megpróbálunk használhatót teremteni.
Most két ládika a kincsünk, aminek felújítási folyamatát képeken láthatjátok.






Fontos szempont volt, hogy a ládika tetején lévő feliratot nehogy lemossuk-lecsiszoljuk a takarítás folyamán. A fémrészeket, zsanérokat is épp csak a rozsdától takarítottam le, a patináját meghagytam.






Az így elkészült ládikák egyike vendégházunkba került, és egyelőre a rádió talapzatát szolgálja, míg a másik (a feliratos) szappan és fatojás portékáink bemutatóhelye.
Antik és modern


Szappanok és fatojások

Tányéralátét vagy vágódeszka?

2013. október 22., kedd

Kukorica prósza

Ősi eledel, a már letelepedett, földműveléssel foglalkozó emberek tápdús étke volt, régen végtelenül egyszerűen (kukoricaliszt vagy dara + víz vagy tej), ma már mondhatni, ahány ház, annyi szokás.
Nálam így készült:

20 dkg kukoricadarát felöntöttem kétszeres mennyiségű tejjel és 2 órát állni hagytam, hogy a daraszemek megduzzadjanak.
Sót, és egy evőkanál cukrot, vaníliás cukrot kevertem bele és lassú tűzön főzni kezdtem. Tettem alá platnit is, hogy ne égjen le, és sűrűn kell kevergetni is ugyanezért.
Így is kb. 20 perc, mire a dara megpuhul. Pici vajjal lazítottam az állagán, és belekevertem 2 egész tojást.
Átöntöttem jénaiba és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem. (Kb. negyed óra)

2 dl tejfölt kikevertem őrölt fahéjjal és a prószát megkentem vele, pár percre visszadugtam a sütőbe.

Kihűlés után a legnagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrtam és idei savanykás meggylekvárral tálaltam.


2013. október 21., hétfő

Kiskutya született...

Nálunk ugyan nem először, és bizonyára nem is utoljára. A bejegyzést azoknak szánom, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kiskutyát fogadjanak be otthonukba.
Ha számolunk vele, akkor nem meglepetés. Nálunk Bogi esetében sem volt az, hisz szemtanúi voltunk 2 hónapja a tüzelésének és a birtokunkon megjelenő kutyusnak , akit  csak "Gaz csábítónak" neveztünk. Morzsi - akkor még élt , de már nagyon öreg volt - nem vett tudomást a betolakodóról és hagyta "érvényesülni".
Ennek a románcnak gyümölcse a mostani kiskutyánk:

Persze, a szőre-bundája pulira hajaz, de a farokállása és a némileg hosszabbnak tűnő lábformája a Gaz csábítóra utal. Mindenképpen el kell telnie némi időnek, míg a formáját kiforrja.
Imádnivaló, tüneményes. Hangját hallatja, ha kell, ha nem. Már kinyilvánítja örömét, ha reggel meglát az ajtóban. Hívásomra még játékosan igennel és nemmel is válaszol, nem döntötte el, hogy ez jó -e neki. Bogi már nemigen akarja szoptatni, sokszor elfordul tőle, ha a lába közé merészkedik. Viszont esténként óriási játékkedv vesz erőt mindkettőjükön, hatalmas örömködés, futkározás, vakkantás veszi kezdetét, ilyenkor látom csak igazán, hogy Bogi milyen csodás anya, mennyire tudja a dolgát, és hogy milyen okosan teszi azt.
A kiskutya - akinek még nem találtunk nevet - már ismerkedik az udvarban található ingerekkel, illatok, csontok formájában, és már átvittem őkelmét a tyúkudvarba is, ott azonban tisztesen háttérbe vonult az ismeretlen szárnyasok elől, és egy műanyag lepel védelme alól szemlélte az idegeneket. Néha sírósra görbült a hangja, így visszavittem az anyja védelmébe.
Sok szívmelengető percet okoz suta-aranyos mozgásával, a felfedezéseivel, s ha felüdülésre vágyunk a napi teendők közt, akkor rövid időt áldozunk a szemlélésére, a közös örömökre.

2013. október 19., szombat

Paradicsom betakarítás

A hideg éjszakák miatt már a fólia alatti terményeket, a paradicsomot és paprikát is lassan be kell takarítani.
A paradicsomok már hetek óta nem tudnak megpirosodni, így folyamatosan szedegetem le őket és a konyhaablakba kitéve pár nap alatt "beérnek". Persze, sok már köztük a repedezett, a héja már egyiknek sem gusztusos, így fogyasztás előtt megszabadítom a köntösüktől őket.
Férjem lencsevégre kapta a tevékenységemet:


Hogy semmi se vesszen kárba, a kihúzkodott paradicsomtöveket összegyűjtöttem az állatállománynak: az öregit a tyúkok kapták csipegetni, és letépkedtem a zsengébb részeket a nyulaknak. Ugyanígy külön szortíroztam a leszedett zöldparadicsomokat is: a nagyobb darabokból felkarikázva készült a savanyúság, a kisebbekből pedig egészben eltéve.






Egy recept a végére: így tettem el a nagyobb zöldparadicsomokat:

Hozzávalók

kg-ként 1 nagy fej hagyma, 3 dkg só,  1 liter léhez  3 dl 10 %-os ecet, 5 dkg cukor, 1 csokor friss kapor, pár szem bors, babér és mustármag.

A paradicsomok csumáját kivágjuk, a sérült héjrészeket szintén kikanyarítjuk. Felkarikázzuk a paradicsomot és a hagymát is. Megsózzuk, jól összeforgatjuk és 24 órát állni hagyjuk, közben többször megforgatjuk.
Másnap a vízzel, ecettel cukorral és a fűszerekkel salátalevet készítünk, felforraljuk, majd szűrőkanállal beletesszük a hagymás paradicsomot. Csak pár pillanatig rottyantjuk.
Az üvegeket előzőleg elmostam, mikróban csírátlanítottam.
A paradicsomot szintén szűrőkanállal átszedtem az üvegekbe, majd a főzővizet a sós lével összeöntöttem, újra felforraltam, és így mertem rá a paradicsomokra. Lazán kötöztem csak le, mert ahogy beszívta a zöldség a lét, úgy töltöttem mindig után, lényeg, hogy teljesen elfedje a paradicsomokat..
Legvégül másnap légmentesen lezártam az üvegeket.



2013. október 18., péntek

Gyönyörű október

Ezekkel a képekkel kívánok mindenkinek nagyon szép hétvégét, aki csak teheti, mozduljon ki otthonról, hisz csodás meleget ígérnek, és most oly gyönyörű színekben pompázik a természet, pillanatról-pillanatra változnak a rozsdák, a vörösek, a kékek-lilák, és a még mindig zöldek, talán nincs is az évszakoknak színekben ennyire pompázó párja, mint az ősz. És ne  csak az elmúlást asszociáljuk vele, hanem gondoljuk végig, hogy a kikelethez szükség van a pihenésre, az elcsendesülésre - ami persze majd csak a téllel köszönt be - de még mielőtt ez bekövetkezne, a természet egy utolsót tobzódik, és ez épp most történik, úgyhogy bakancsot fel, és ki a levegőre mindenkinek!


A fák között Maláta legel


Bogi szemléli a fotózást

Bubu a kőfalról érdeklődik

2013. október 14., hétfő

Füstölt nyúlcomb

Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát..
Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is.
Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is.
Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál.

Így álltunk neki:

16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész borsból állt. A pácot hagytam kihűlni, s ezután tettem bele a combokat. Teljesen el kell lepnie a páclének a húst.


Két nap múlva kivettem s  alaposan letörölgettem a combokat, majd felszereltem őket a kampókkal, és farúdon további 1 napig száradni hagytam.

A következő napon kezdtük a tényleges füstölést. Gyümölcsfaforgácsot és fát használtunk (szilvát és cseresznyét). Amikor a hőmérséklet mérséklődött 80 fokra, akkor tettük be a husikat.

Amint látszik, a fő-füstölő mester jófajta somlaival locsolgatta - na nem a parazsat, hanem a bendőjét, ezzel az ősi szertartással segítvén az égiek áldását kérni  tevékenységünkre:))
Jó egyórányi füstölgés-szellőztetés ceremónia után - s mert a combocskák a felére zsugorodtak, befejezettnek tekintettük a füstölést.
Fenséges illatúan vettük ki a nyúlsonkát a füstről, majd pár darabot előhagyván, a többit egyenként fóliába csomagolva lefagyasztottam.

A legelső darabok egy egyszerű babfőzeléket ízesítettek, így hát megállapítottuk, hogy sikeres volt a füstölés, ezután is követhetjük ezt a technológiát.
A következő füstölt nyúlcomb egy pásztortarhonyába került, de ez már egy következő bejegyzés lesz...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails