2012. május 18., péntek

Az állatfarm tovább él

Előző bejegyzésemben a mulandóságról írtam, ami ennyi állat között, ha nem is mindennapos, de bizony előfordul. Ugyanígy az új életek születése is, ami a gazdasszony nagy-nagy öröme, a jövőbe vetett hite, gazdálkodásának értelme. Így váltakozik évszámra az örömök-bánatok sokasága, és ha az örömökből volt a több, akkor talán pozitív a mérlege az állattartásnak. Azért visszatérve a mulandóságra: idén is áldoztunk a természetnek - azaz a növekvő rókafiaknak - négy gyönyörűséges tyúkocskával. A rókát alig tudtuk a két puli mellett kizavarni az udvarból, annyira szüksége volt táplálékra a kis Vukoknak, hogy az anyjuk fittyet hányt a veszedelemre, az ösztön erősebb volt. Több rendbeli tollfelhő mutatta pusztítása útját. Cicák és csibék születtek az elmúlt időszakban, fotóm őket is megörökítette:

2012. május 13., vasárnap

Történések "Bodzafalván" állatfronton

Sok újdonság, történés volt házunk táján állataink körében, s megvártam, míg letisztul a kép, s élő híradást adhatok magunkról. Az elmúlt hetek legszomorúbb történése Tincső kecskénk halála. Itt hagyta három gyönyörű jerke gidáját Kecsketartó körökben - mint már írtam is -a nőstény gida nagy kincs, hisz belőlük lesz a jövendő utánpótlás, tejelő állomány. Viszont míg ez bekövetkezik - másfél év - a gidát tartani, nevelgetni kell. Állatorvosunk és saját meglátásunk is az, hogy éves kor előtt a nőstényt nem ildomos vemhesíteni, ennek túl nagy a kockázata, az anya és a szaporulat szempontjából is. Ezért úgy gondolom, hogy gidáinknak próbáljuk megadni az elkövetkező időszakban mind mozgásban, mind táplálkozásban azt a pluszt, amit a következő év várható szaporulatában kamatoztatni fogunk. Tincsőről és haláláról röviden: a hármas ellés nem túl gyakori, de nem is különleges. Nálunk még eddig csak szimpla illetve kettes ellései voltak. A kecsketőgy normális körülmények közt két gida ellátására van kitalálva. Mivel Tincső és az apaállat is robusztus, gyönyörű példánya volt a kecskefajnak, és a gidák is egészségesen, fejletten születtek meg, igazából semmi sem jelezte előre a tragédiát. Kecsketartó ismerőseim tapasztalatainak, ismereteinek birtokában is csak annyit sikerült rögzítenem, hogy a hármas ellés túl nagy teher volt Tincsőnek, hisz a három gyönyörű, egészséges gida a nap 24 órájában szívta az erejét, energiáját, s legnagyobb valószínűséggel a "szíve szakadt" belé, ahogy szomszéd kecsketartó ismerősöm fogalmazta meg. A gidák túl voltak a legstresszesebb időszakon - hathetesen vesztették el anyjukat -, tehát már legelésztek, fogyasztottak abrakot is, kecsketartóként jó esélyünk volt arra, hogy anya nélkül is felneveljük őket. Persze normális esetben még bő egy hónapot mindenképpen vártam volna az elválasztással, de hát a sors közbeszólt. A gidák a mai napig szépen gyarapodnak, kezesek, sok örömet adnak, jó nézni ugrabugrálásukat, jókedvüket, szeretem hallgatni mekegésüket, s reggel kíváncsi tekintetük az istállóban mindig jókedvre derít. Tincső kecském nagyon hiányzik nekem - és gondolom gidáinak is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails