Egy csepp falusi élet

  Hát beköszöntőt kaptunk a télből. Hó, havazás...gyerekkor megidéződése. Mert akkoriban - fél évszázadnál is régebben - a tél még tél volt, nem csak telecske. Ami leesett november tájékán, az szinte megmaradt márciusig, ha voltak is enyhébb napok, amikor olvadt, szinte azonnal jött rá utánpótlás az égi pehelyből. Gyerekként nagy élvezet volt ez, hócsaták a lakótelepi gyerekekkel, hóember építés, csúszkálás, szánkózás. Akkoriban nem érzékeltük a havas élet nehézségeit, minden vidám volt és tiszta. A szüleink gondoskodtak a ház melegéről - szén-, és fatüzelésű cserépkályháink voltak, a fürdőben széntüzelésű boyler. Így, amikor átfagyva, kipirulva, éhesen hazaértünk, volt meleg lakás és fürdővíz, szőnyeg az ajtó előtt a vizes csizmáknak, az asztalnál egyszerű vacsora. Ma egy kicsit máshogy nézek a tél elébe, ugyan átérzem a szépségét, megörvendeztet, ha látom, hogy a mai gyerekeknek is éppoly öröm ez, mint rég volt. Azonban a munka is megnő vele, a hólapátolás, a közlekedő utak létre...

Főleg ezt a csendes, dráma nélkülit. Ugyan elmaradt a vénasszonyok nyara, október elején végérvényesen lehűlt a levegő, mégis elmondhatom, hogy szeptember 29-én 29 fokos nyárias melegben fürödtem a Balatonban, hekket ettem a strandon - lehet mosolyogni, de én imádom, szezonban meg nem tenném, de most legjobb volt, amit átélhettem- azóta pedig elfogadjuk, hogy ne ábrándozzunk a csendes meleg napsütéses nyárvégéről, mert kakukk, lehúzták a redőnyt és itt az ősz! Örülj neki, hogy nem egyből ködös, hideg, pulcsis, nem is tudni, hogy fűtsünk-e, vagy csak pokrócba burkolózzunk esténként. (Mondjuk ezt tesszük...) Tényleg megváltozott az időjárás, de mi szeretjük ezt is, kertben, vendéglátásban egyaránt. És képek házunk tájáról:  A vendégházat áruljuk, de lesznek még fotók és cikkek addig, amíg megtaláljuk a vevőnket.  A szomszédból folyamatosan fogunk értesítéseket adni kert- és állattartásunkról, tapasztalatainkról e megváltozott klimatikus viszonyok közepette. Dolgozunk, művelünk, ...