Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...
Megjegyzés küldése

Öko-turizmus, öko-terápia

Rendhagyó bejegyzés, melyet  lányom Nashville-i munkája inspirált, ahogy tőle tudom, az Óceánon túl nagy figyelmet fordítanak az ökoszemléletre, ez része a turizmusnak, mely átvitt értelemben terápiás szerepet is kap az urbanizációs és "digitális" életmód miatti stressz és elidegenedés érzés gyógyításában.

A kérdés az, vajon a természet rendelkezik-e azzal a kulccsal, ami a belső békéhez és a fejlődésünkhöz vezet?
Ha példának veszünk egy nagyvárosi embert, aki az üzleti szférában dolgozik, fut és teljesít egész nap a betondzsungelben, így a mentális állapota nem lehet tökéletes. Ideges és nyugtalan. Érzi, hogy hiányzik valami az életéből. Talán a napi séta az erdőben, esetleg egy kutyával? Jelenleg örülhet, ha egy rövid séta, vagy egy gyors metro átszállással parkban teheti ezt meg. Az erdő nosztalgia marad.
A munkahely állandó kihívást, figyelmet igényel, motiváltnak kell maradni a teljesítményhez. Mégis gyakoriak a hibák, ezáltal a rossz kedv.
Szenvedünk, negatívan viselkedünk hétköznapi helyzetekben, ezek egyenes következménye a párkapcsolati válság, a válás.
Nem vagyunk egyedül azzal a megfigyeléssel, hogy a nagyvárosban nem lehetünk természetes élőhelyünkön.

Terápiás kutatások igazolják, hogy a mentális egészség helyreállítása kötődik a természethez. Úgy tűnik, hogy ilyenkor csökken a stressz-hormonszint, nő a véráram, a légzés üteme, az agyi aktivitás. A természet tehát testi-lelki jól-létünkre erős hatással van.
Tanulmányok azt mutatják, hogy kis ráfordítással, zöldterületek kialakításával a munkahelyeken (a magyar munkavállalók kb. 40%-a irodában dolgozik) csökkenthetők a szorongásos, pszichoszomatikus problémák.
A kreatív, produktív munkavégzéshez a virágok, növények elismerten hozzátartoznak. 



Ugyanígy az állatokkal való foglalkozás is csökkentheti az izgatottságot, az agressziót, különösen gyermekeknél, ezt lányom is megerősítette a gyermekek erdei táboroztatása alkalmával. Ugyanez felnőtteknél az Alzheimer-kórral diagnosztizáltak esetében jelenthet pozitív terápiás hatást.

A sok zöldterület közt nevelkedő gyermekeknek jobb a koncentrációja, a társas viselkedése. Így a rendszeres kapcsolat a természeti világgal - akár a kertészkedés, akár az állatokkal való törődés, barátkozás, vagy a természetben tett séták, kirándulások, de a belső térben kialakított természetes formák és anyagok mind hozzájárulnak az egészségünkhöz, egy általános boldogság-érzéshez.

Ha ősi vadászó-gyűjtögető életmódjától már igen távol is esik az emberiség, mégis fel kell ismerni az emberi jól-lét és az ökológiai jólét szoros összefonódását.

Mi is tehát az öko-terápia? Olyan fajta egészségügyi mentális munka, ami kapcsolatot teremt a Föld (föld, természet) és a pszichológiai tevékenységünk között.

A fenti kissé tudományos bejegyzés igazát viszont nap mint nap megtapasztalom vendéglátásunkban, a hozzánk érkező vendégek reakcióin, viselkedésén.
Minimum három nap a Bodzásban - és elsimulnak a ráncok:))

(A cikk Zsófi amerikai táborának blogjából lett mazsolázva, kissé szabad fordításban)
   

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor...
További információk

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Kép
Itt a zölddió-szezon, s mivel még sosem próbálkoztam ezzel a gyümölccsel, az idén belevágtam. A kertünkben lévő diófa terméséből annyit szedtem, hogy lekvárnak 3 nagy üvegbe valót negyedelve bepakoltam, és jelenleg a 9 napos érlelés fázisában leledzik, valamint egy 2 literes üvegynyi zölddiót szintén negyedelve és házi törköllyel felöntve likőrkészítésbe fogtam, az eredményről majd kb. karácsony táján fogok beszámolni. (Ha addig kukába nem kerül valamiért, de ezt ne adja'Isten, mert párom így is eléggé szívta a fogát a pálesz ilyetén "pazarlása" láttán) A meggy leszedve a környező fákról, a cseresznye esetében a seregélyek lettek a győztesek. A fóliában is szépen növöget a paprika, már szüreteltünk is róla. A paradicsom egyelőre virágzik, viszont tanulva a tavalyi tapasztalatból, bátrabban "fattyazom", nem hagyom sűrű, zöld bokrossá fejlődni és ebben segítségemre volt a River Cottage sorozat is, ahol Hugh paradicsomültetvényének gondozását mindig ár...
További információk

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"

Kép
A legkézelfoghatóbb, a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó dolgokról nem jut eszünkbe sokszor, hogy hírértéke van... Azt hihetjük, hogy egy gasztroblogon - mi nem tartjuk magunkat annak - csak a kuriózumnak van helye, hisz a legegyszerűbbet úgyis tudja mindenki. Hát ez így is van, én mégis azt gondolom, hogy nem árt kicsit visszazökkenteni a táplálkozásunkat, a róla szóló írásokat a mindennapokhoz. Főleg, ha abban nincs megmerevedettség, ha az könnyed, és finom és tápláló! Ez az étel főleg férjeméknek volt a gyerekkori kedvencük, de készült a mi családunkban is, talán nem olyan sűrűn, mint anyósoméknál. A neve eredetéről nincs sok tudomásom: egyszerűen tejbe bümbülü. No és hogy lerántsam a leplet erről a csodáról, ez egy egyszerű krumplileves, némi sárgarépával és zöldséggel, sok friss petrezselyemmel és zellerzölddel. "Tudod anyu, azt a  bümbülü fehérlevest főzzed"- szólt a kívánalom, amikor megindult a nyálelválasztásunk és felcsendült a kérdést:  No mit főzzek ma ...
További információk