Egy csepp falusi élet

Talán vendégházunk kandallója és ezáltal egy meghitt, meleg hangulat képzete az oka annak, hogy egyre többször keresnek meg minket családok-párok születésnap, házassági évforduló helyszíneként. Nemrég két ilyen családi eseménynek is helyszíne volt a Bodzás. Most azonban azt az egyszerű sütit szeretném bemutatni, amivel én kedveskedtem a hozzám érkező párnak. Az illatos sütőtök ilyentájt szinte minden magyar konyhában előfordul. A tészta mákkal való keverése jó dekorációnak  bizonyult. A muffinokba sütés előtt mazsola és étcsoki darabkákat tűzdeltem. Legvégül úgy rendeztem tálra, mintha torta lenne, középütt egy szál gyertyával. Egyszerűsége ellenére is nagy sikert arattam vele:))

Ez a leves egy igazi támadás az ízlelőbimbók ellen. Szinte minden ősz végi - tél eleji íz részt vesz ebben a kulináris élvezetben. Röviden a hozzávalókról: sütőtök, méz, dió, szalonna, zöldbors, tejszín. Elkészítése: kb. fél kiló sütőtököt felkockázva kevés sós vízben puhára főzöm. (forrástól számítva kb. negyed óra.) Hagyom kissé kihűlni. Közben a durvára darabolt diót szárazon megpirítom, a csíkokra szeletelt szalonnát kevés zsíron szintén megfonnyasztom, majd a diót és szalonnát lazán összekeverem. Az egész zöldborsot rézmozsárban kissé megtöröm. A nem forró sütőtököt turmixolom, deci tejszínt keverek hozzá, sóval, egy evőkanál mézzel dúsítom. Az így elkészült levest tányérba merem, tetejét megszórom a durva zöldborssal, rákanalazom a szalonnás diót... Aztán leülök mellé és lehetőleg szép lassú mozdulatokkal bekanalazom a fejszerkezetembe...Csodás!...Felséges ízbomba! Semmiképpen sem alkalmas akkor fogyasztani, amikor nagy terhek nyomasztják a lelket. Kissé sárgálló, némileg ...

Azért annak előbb-utóbb híre megy, ha egy falusi portát csoportok is látogatnak. Pláne, ha még egy kis média megjelenés is viszi a hírt, vagy ha az ember lánya olyan munkahelyen dolgozik - még ha csak időlegesen is - ahol hátrányos helyzetű emberekkel foglalkoznak. Így jutott el hírünk a dákai pszichiátriai intézetbe is, ahol különböző fogyatékossággal élő emberek élnek, s akiknek foglalkoztatóik minden évben szerveznek hosszabb-rövidebb kirándulást: idén környékünkre és a Bodzás Vendégház állatsimogatójába, minigazdaságába. A látogatást a kísérők segítették, mondandómat sokszor ők fordították le vendégeim nyelvére. Megrázó volt szembesülni az egészséges és sérült emberek közti különbséggel, és mégis élményt adott nekem is, amikor egy-egy emberrel sikerült kialakítani egy kezdetleges kontaktust. Vendégeim többsége általában szülési sérülés következményéből adódóan maradt egész életére fogyatékos. Volt, akinek csak testi deformitása volt,  a többség viszont szellemileg is elmarado...

Az elmúlt időszakban több levelet és érdeklődést is kaptam egy régebbi bejegyzésemhez, amit a trapista jellegű sajtról írtam. Mivel nem tartom magam gasztroblognak, ezért némely élelmiszerekkel kapcsolatos bejegyzéshez valóban nem fűzök leírást. Ez a sajtféleség azonban úgy látom többeknek megmozgatta a fantáziáját, s az is igaz, hogy terjedőben van a házi sajtkészítés, mint ehető hobbi, ezért nem szeretném, ha recept híján nem tudná valaki elkészíteni. Elöljáróban azonban leszögezem - és az említett posztban is írtam -, hogy ez nem kezdőknek való sajt. Aki még nincs túl az első sikerélményen egy citromsavas, vagy ecetes sajt elkészítése által, az azt fogja gondolni, hogy ez túl bonyolult, és nagy odafigyelést igényel. Ami igaz is:))) És pláne oltó és sajtkultúra is kell hozzá, aminek a beszerzése most már nemcsak Mosonmagyaróváron lehetséges, hanem vannak egyéb weboldalak is, ahol megrendelhetők. Sajnos, azonban a Tescoban ezek nem kaphatóak:(( Lássuk hát a sajt elkészítésének men...