2011. február 27., vasárnap

Kecsketejes szappanok a Bakonyból

Ugyan még javában tél van, kemény éjszakai fagyokkal, alig fagypont fölötti hőmérséklettel napközben, azért a tavasz mégis a levegőben van: madarak csicsergése, és a lovak vedlése is jelzi...
Oly jó elővenni szappangyártáshoz a tavaly leszárított csalánt (az illata ezerszer jobb, mint a gyógynövényboltié, hisz az is van...), vagy előkészíteni a következő gyártáshoz a szintén házilag gyűjtött bodzalevelet...ez már mind az életet, a tavaszt idézi...mégha jelenleg megfagyunk is... A kecskéktől még épp csak pár deci tejecskét merek "lopni", kell az ebben a hidegben a gidáknak is...
Megmutatnám, hogy ebben a tavaszváró, mégis nagyon is télies időben milyen szappantermékeket álmodtam meg, remélhetőleg a jó időt megidézve:
Készült gyöngyvirágos-mák szappan,(jó, ez már a májust csalogatná, az még odébb van..),, a kókusz nálunk időtálló, hisz onnan, ahonnan származik, pusztán a meleg és a csapadékos időjárás váltakozik..., és úgy tűnik: kedvenc lesz belőle: a kertek alján összegyűjtött és leszárított csalánból gyömbérillattal dúsított kecsketejes szappan, remélem, a használóinak is olyan maradandó élményt nyújt, mint nekem gyártáskor és használatkor is...:))
Ez a gyöngyvirág-mák szappan 30 % kecsketejjel







Azonkívül, hogy fő alkotórésze a kókuszolaj, olívát is tartalmaz,  nálam állandó összetevő a bakonyi méhészektől begyűjtött méhviasz, ez a szilárdságért felelős elsősorban, de óriási vitaminforrás is...Valamint a kókusz illóolaj teszi egyedivé, és bőrünket puhává, bársonyossá... Ja, hogy még aloe vera gélt is tartalmaz, századunk csodanövényének nedvét? Ez már tényleg a bónusz...:))




Nos, ezek pedig a legújabb kedvenceim: a csalánosok. Azon kívül, hogy saját szárítású, kertek alján gyűjtött csalánlevelekből adtam hozzá az adalékot (a csalán magas C-vitamin és A-provitamin forrás, óriási az ásványi anyag, csersav- és klorofill tartalma, az egyéb jótékony hatásai: úgymint gyomor-béltraktus és légzőszervek pozitív támogatása inkább a nyersen vagy teaként való fogyasztáskor érvényesül...), azonban a porított csalánt nagyjából a szappanosodási folyamat végén adom hozzá, így a lehető legtöbb megmarad értékes alkotórészeiből, a gyógynövény formulák kedvelőinek kellemes, fanyar gyömbérillattal...szerintem mesés...Így keveredik egy kézzel készült, háztáji, Bakony-vidéki termék a mesés kelettel, szerintem egy kellemes, jó harmóniájú tisztálkodószerben...

2011. február 24., csütörtök

Blogtársi ölelés

Szép gesztus egymás munkáját, internetes megnyilvánulásait kedves díjakkal honorálni: én is kaptam egy baráti ölelést Chiarától, amivel szép napot szerzett, és ezúton is köszönöm. Minden kedves olvasómnak javaslom, hogy nézzen át hozzá, hisz remekbe szabott kecsketejes szappanokkal találkozhat, magam is kipróbáltam portékáját, egy előző blogbejegyzésben fel is hívtam rájuk a figyelmet.
A gondom már csak annyi, hogy tovább kellene adnom a díjat, vagy inkább ölelést, én viszont szeretném, ha minden blogtársam tudná, akiket szívesen olvasok, hogy bejegyzéseik olvasása, és néha a kommentek helyettesítik ezt az ölelést, tehát ezen a hideg, de napsütéses napon szívemre ölelem blogtársaimat. Nehéz lenne ötöt kiválasztani, az olvasottak közül, ezért a díjat inkább nem továbbítom.

2011. február 22., kedd

A ló hasznosítása régen és ma

Mi is tartunk két lovat - Malátát és Fügét , és vendégeink gyakran kérdezik, hogy mi célból. E bejegyzés ezt a kérdést próbálja körüljárni.
Barlangrajzok is bizonyítják, hogy már az ősember is ismerte a lovat, igaz, kezdetben csak vadászott rá. A ló jóval később szegődött az ember szolgálatába, mint például a kutya vagy a szarvasmarha, vagy a kecske, és nélkülük egész máshogy alakult volna a történelem.
A lovak szolgálták az embert háborúban, harci szekerek elé fogva vagy csatalóként és sajnos, ilyen eseményeken fogyatkoztak is szép számmal...
Felgyorsították a népek vándorlását, segítették a hódítókat új területekre eljutni: mit is tehettek volna gyalog, lovak nélkül?
Évezredekig a lovak vitték az utasokat, hátukon vagy kocsit húzva, ők repítették a híreket, szántották a termőföldeket, csépelték a búzát, málhát cipeltek, vagy épp szórakoztattak versenyeken, cirkuszban. Egyszóval ősidők óta jelen voltak és vannak a kultúrában.
A gépesítéssel az élet sok területén feleslegessé vált a munkájuk, ám a ló és az ember barátsága örök marad.
Ma már elsősorban barát és sporttárs, csakúgy, mint nálunk.
Legelőjükön változatos domborzati viszonyok közt mozoghatnak, árnyas és szabad felületek közt, ivóhelyük a Bittva-patak. Télen, nagy hidegben is kint tartózkodnak, csak estére kerülnek vissza az istállókba. Pusztán nagyon zord - hideg, csapadékos, szeles időben nem engedjük ki őket, egyébként a legelőn töltik életüket. Vendégeink szeretik őket nézegetni a gyönyörű dombokon, vagy simogatni, etetgetni az istállóban. Ha férjem ráér, még a hátukra is fel lehet csücsülni.:))


2011. február 13., vasárnap

Sajtmintázó forma

Ezen a szomorú, szürke vasárnapon eljött az ideje, hogy ezt a lélekvidámító bejegyzést közreadjam. Már karácsony óta időzítem, hisz az ajándékot, amiről most szó lesz, az ünnep előtt kaptam.
Sokan-sokfélék vagyunk, ezt már vendéglátóként is megtapasztaltam, de hozzá is teszem, hogy én még eddig az emberek jó oldalával találkoztam, és sok valamikori vendégemmel hébe-hóba egy-egy levélváltás erejéig laza kapcsolatban is maradok. Jó pár vendégem annyira megszerette a házikó hangulatát és a környék csendes nyugalmát, hogy évente akár többször is visszajönnek hozzánk az év különböző szakában.
A K. család tavaly Békéscsabáról, az ország másik feléről érkezett hozzánk nyaralni gyermekeikkel. Városiak lévén - de falusi gyökerekkel - érdekelte őket az állattartásunk, egész napi munkabeosztásunk, a sajtkészítés folyamata, a kecskék, a fejés stb. Természetesen meg is kóstolták finomságainkat, s egy ilyen alkalommal bemutattam a sajtprésemet, és említést tettem arról, mennyire szeretném, ha lenne valami nyomóformám, amivel  márkanév formát, vagy motívumot, kecskefejet  tudnék mintázni a sajtjaimba. Akár Bodzás felirattal is. Vendégeim ezt a kósza sóhajtásomat nem felejtették el, és Karácsony előtt egy nagyon kedves levél kíséretében az alábbi ajándékot kaptam tőlük:




Idéznék a féltve őrzött levélből: "...az ajándék a mai napig várta sorsát, mert úgy gondoltam nem igazán "méltó minőség" egy olyan helyre, ahol szebbnél szebb faragások kerülnek ki a Házigazda kezei közül. Viszont benne van az Apósom szíve-lelke, az a sok szeretet, amit készítése közben érzett és nem utolsó sorban a mi hálánk, hogy milyen vendéglátásban részesültünk. Lehet, hogy a méret nem megfelelő és így nem tudja használni, de kérem ettől függetlenül fogadja szeretettel Tőlünk."
Azt a szívet melengető örömet, amit az ajándék kibontásakor éreztem, természetesen magánlevélben megírtam vendégeimnek. Itt a nagy nyilvánosság előtt is azért említem meg, mert az ilyen apró örömök adnak erőt a hétköznapok nehézségeihez, és mindig mosolyra fakaszt, ha erre a kedves ajándékra nézek, amit persze ki is próbáltam.



Még ha egyik-másik betű fordítva is van, szívemnek annál kedvesebb, és tényleg egyedi formát adott a sajtocskának.
Azért ez a népi motívumos sajt pecsétnyomó továbbra sem hagy nyugodni, s láttam lengyel weboldalon a következőket:
http://www.zakopaneinfo.hu/?strona,menu,pol,glowna,1500,0,1439,sajtkszts,ant.html
Nos, hát valami ilyesmi a szívem vágya. Nem jár valaki Zakopane környékén síelni mostanában...?

2011. február 10., csütörtök

Diócsemege

Az ősz szenzációs diótermését igyekeztem egy fincsi nassolni valóba összeállítani, és a fonott kosárkámban tárolt diót bontogatva az alábbi receptet álmodtam meg:
Kb. 30 dkg dióbelet forró vízben pár percig főzök, majd lecsurgatom és lehűtöm.
Kevés sóval, 2-3 evőkanál mézzel összekeverem, és sütőben rövid ideig átsütöm, 220 fokon.
Nagggyon fincsi édesség lesz belőle!





"A vén diófa áll magában,
lombja sárgul, barnul - majd lehull.
Termése szívja még erejét,
majd a dió is a földre hull.
Avar és termés ott lent is egyek,
mig fel nem szedik szorgos kezek.
Elválnak ekkor, zörrenve köszön a levél,
légy jó, ízletes, pici dió!
Alszik a fa, de bent töri a diót a kéz,
kalács készül, abban lesz töltelék ma még."

A verset erről a linkről hoztam:
amator.nws.hu/vers/060928dio.html

2011. február 5., szombat

Túró, és mellékterméke, az orda

Még mindig nem tudok sajtgyártáshoz elegendő tejet fejni a két kecskétől - egész pontosan csak egytől, Tincsőtől, mivel Ibit a két gidácska kifosztja teljesen...Így megvásárolom a szomszéd falu tehenészetének tejét és abból próbálom a termékskálámat bővíteni. Most túrót gyártottam belőle.
A Wikipédia az alábbiakat közli velünk a túróról:
A túró egy lágy aludttejrögökből álló, fehér színű tejtermék, mely a lefölözött aludttej felforralása után kicsapódó kazein. Íze kissé savanykás. Leszűrése után puha, fehér darabkákból áll, sokféleképpen feldolgozható. Tehén- vagy juhtejből készítenek túrót. Élettani szempontból a túró értéke hasonló a többi ‎tejsavbaktérium-kultúrával előállított tejtermékéhez. Alacsony ‎zsírtartalma miatt viszonylag sok magas biológiai értékű ‎fehérjét, valamint kalciumot és foszfort is tartalmaz, alacsony energiatartalma miatt mindenkinek – különösen ‎idősebb embereknek és fogyókúrás étrenden lévőknek – ‎javasolt a fogyasztása. A túró rendkívül könnyen emészthető, ‎ezért felbecsülhetetlen szerepe van a gyógyításban, különösen ‎a májproblémákkal küzdő emberek esetén. Készítése házilag ‎úgy történik, hogy 1 liter tejet egy éjszakára hagyni kell ‎megaludni meleg helyen, másnap megmelegíteni de nem forralni és egy tiszta kendőbe bele kell ‎kötni az aludttejet és felakasztani. Miután az összes savó ‎kicsöpögött belőle, a kendőben visszamarad a házitúró.
 Ehhez igazából csak annyit fűznék hozzá, hogy az alvadást baktériumkultúrával és oltóenzimmel segítettem tökéletesre, de akinek ilyen nincs, az kövesse a fenti útmutatót. Mindenképpen érdemes a túró házi előállításával próbálkozni - természetesen csak fejt tejből -, hisz sokkal zamatosabb, lágyabb minőséget tudunk kihozni a boltban kaphatónál. Gondolom, aki egyszer kipróbálja, az már nem cseréli le másra...
Esti fotó a szétterített, még a csurgatás fázisában lévő túróról, és másnap egy friss, rozsos kenyér kíséretében a reggelinket képezte. Felséges volt!

A túró savóját sem kell kidobni, ebből is lehet elemózsiát csinálni, mégpedig úgy, hogy felhevítjük 95 fokra, és állni hagyjuk, hogy a maradék fehérjerészecskék össze tudjanak tapadni, és a felszínre feljöjjenek. Én egy éjszakát vártam vele és másnap szűrtem le az ordát, amit több órán csöpögtettem. Végül úgy döntöttem, hogy édességet készítek belőle a következő recept alapján:
  - 40 dkg ordához egy evőkanál kakaót kevertem, valamint
-  1 ek. mézet
- 1 zacskó vanillincukrot
- pár csepp citromlevet
- és előzőleg langyos vízbe áztatott 1 ek. mazsolát.
Villával krémesre kevertem. Ez a krém kiváló például tiramisu tölteléknek. A családom elégedett végigkóstoltatása után a bendőmben végezte...


2011. február 2., szerda

Miért nem tudok megjegyzést írni a saját blogomba?

A dolog mindössze két napos, és sajnos, nem értem, mi történhetett, hisz legutolsó bejegyzésemen kívül semmit nem ügyködtem a bloggerben. Ha valaki járt már így, és tudja a megoldást, kérem segítsen nekem!
Így tehát Kovászos kenyerem című bejegyzésemhez ezúton írok választ a kommentelőimnek.
Mindenkinek nagyon köszönöm az érdeklődést és a buzdítás, és megígérhetem, hogy még sűrűn fogok próbálkozni, többféle liszttel és többféle lisztből készült kovásszal, viszont élesztő nélkülivel. Megpróbálom úgy felfogni a parasztkenyér fogalmát, hogy száz évekkel ezelőtt még bizonyára nem ismerték az élesztő gombákat, vagy ha igen, erre még nem épült rá egy ipar:))) A kenyereket - olvasmányaimból ez derül ki - kemencékben sütötték, de olvastam forró hamuról is...
Így továbbra is várom az ötleteket szellősebb kenyérke elkészítésére. A dagasztást kipróbálom még hosszabban, kb 40 percre elnyújtani. Még annyit, hogy előírás szerint mindent szobahőmérsékleten végzek, tehát liszt és kovász, valamint a víz is legalább 2 órát a fűtött konyhában töltött.
Hallottatok-e olyan egyéb, de természetes adalékról, amely könnyebbé varázsolja a kenyeret? Tehát most nem igazán érdekelne olyan, hogy aszkorbinsav, vagy burgonyapehely. Nagyik, dédik élnek még közöttünk, akik erre választ tudnának adni? Én sajnos, gyerekkoromban elvesztettem őket...

2011. február 1., kedd

Kovászos kenyerem

Látom jó pár bloggertársamnál, hogy szebbnél szebb kovászos kenyerek vannak "sülőben", s mivel közeledik a második Kocsonyafesztivál a szomszéd településen, - kiegészítve idén parasztkenyér készítéssel - hát idehaza most én is gyúrok...!
Nem a legkönnyebb és pláne nem a leggyorsabb módja a kenyérsütésnek a kovászos. Magának a kovásznak többféle elkészítési módja ismeretes - gyorsabb és kevésbé gyors kivitelben -, lisztektől függően is. Kedves bloggertársam bejegyzését ajánlanám olvasásra, aki összegyűjtött a kovászról sok-sok információt erről, úgyhogy hajrá, ajánlom mindenkinek kipróbálásra!
A kovászos kenyér készítésénél azt tartottam szem előtt, hogy lehetőség szerint a leginkább őseinkre emlékeztető módon próbáljak kenyeret sütni, ami persze nem könnyű, hisz iparilag előállított lisztjeink vannak, és még ha mellőzzük is a kenyérsütőgép dagasztóprogramját, a kisütésnél kemence híján már komoly akadályokba ütközhetünk. A sparheltem ugyan fatüzeléses, ám a sütőrész beállítása után is komoly odafigyelést igényel, hogy ne égjen el a benn lévő portéka. Összességében, sok-sok próbálkozás után nem tartom járható útnak az ebben való kenyérsütést. Krumplinak, bármi zöldségfélének kiváló, de kenyérnek nálam nem vált be. Aki már próbálkozott ilyennel és vannak pozitív tapasztalatai, szívesen várom őket kommentekben...
Így a sütés fázis maradt a villanytűzhelyben - nem légkeveréses - kistányér vizecske hozzáadásával. A végeredményt pedig a fotókon megtekinthetitek. Sajnos, mégis úgy gondolom - bár még több kísérletet elvégzek -, hogy az idei parasztkenyér versenyen nem indulok el. Segítsetek, hogy lehet szellősebb, lyukacsosabb kovászos kenyérkét előállítani kemence-sütés nélkül?

A következő fotón pedig egy "gyári" kenyérrel való összehasonlítás...No komment... Viszont kenyérkém bélzete miatt a versenyen való részvételt még jegelem...Mivel tudnám szellősebbé varázsolni kenyérkémet? Háromszor dagasztottam 2-3 órás időközönként.



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails