2011. június 27., hétfő

Mézes-mákos puliszka szederrel

Mi is az a puliszka vagy polenta, vagy görhe, tájegységenként változó elnevezéssel? Hát bizony egy tipikus szegényétel, amit legalább olyan egyszerű elkészíteni, mint amilyen laktató volt a szegények háza táján, az igen gyakori húsmentes napokon. S mivel ízesítésének csak a fantázia szab határt, ezért rengeteg féleképpen  készül, sósan és édesen, gyümölcsösen, juhtúrósan egyaránt.
Sok vita folyik az alapanyagáról: kukoricalisztból vagy darából készítsük-e? Kutakodásaimban addigra jutottam, hogy az eredeti puliszka mindenképpen kukoricalisztből készül, a darás változat csak amolyan "kevertnek" fogható fel, aminek elkészítéséhez csak a lusta asszony fog hozzá:)) A kukoricalisztből készült puliszka elkészítése esetenként - főleg, ha nagy volt a család, márpedig még fél emberöltővel ezelőtt is nem az 1-2 gyerekes családok voltak többségben - komoly izomerőt vett igénybe, ezért gyakran készítette a férfinép, s talán innen eredetezhető a gyártás dicsfénybe emelése. (Ugyebár egy nő nem feltétlenül mesél ódákat egy rém egyszerű étel elkészítéséről, amit most itt és most én egy picit megcáfolok, viszont mentségemre legyen mondva, hogy egy kevés kultúrtörténeti adalékot szándékoztam átadni annak, akit érdekel.)
Egyéb elnevezései még a mamaliga és a málé, vagy a kukoricagánica, trendibb körökben a polenta.

És lássuk, hogyan is készült, most az én konyhámban (lusta asszony módra:)))

- 20 dkg kukoricadara (2 órát tejben ázva duzzadt)
- 1 liter sós víz
- 1 ek. vaj

A megduzzadt kukoricadarát felöntöm a sós vízzel és kb. negyed óráig - a dara megpuhulásáig folyamatosan kevergetem. Lényeges a folyamatos keverés, mivel egyébként pukkadozik, fröcsög és emígyen éget is. Akkor jó, ha elválik az edény falától. Nos ezután bármi módon ízesíthető, lekvárral, juhtúróval a leggyakoribb. Én ekkor kevertem bele a vajat, a mákot és a mézet is, és belehintettem a frissen szedett feketeszedret.
Ezután az én változatomban volt egy kis csavar. A puliszkát kiterítettem sütőpapírral kibélelt tepsire, és 220 fokon előmelegített sütőben még kb. 20 percig sütöttem. A forró puliszkát hagytam teljesen kihűlni, majd a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket szaggattam belőle, és így került az asztalra édességként.
Az épp nálam vendégeskedők és barátaink is kaptak belőle.

3 megjegyzés:

  1. Igen nálunk is, gyerekkoromban, Rigmányban emlékszem nagytatám főzte a puliszkát, a kavarást pedig úgy végezte, hogy egy padon keresztbe ült, egy kerek kosarat tett a fazék alá, a két combja közé fogta, hogy ne mozduljon el.

    VálaszTörlés
  2. De sokszor ettem gyerekkoromban. Legtöbbször cukrozott langyos tejbe szaggatva. Nagyon szeretem a mai napig.
    Bizony nagyon éget, ha "rápöffen" a bőrre. :))

    VálaszTörlés
  3. Én felnőtt fejjel, vagy 2 éve ettem először itt Pesten, egy erdélyi barátnőm készítette, bár akkor csak tejföllel megkenve ettük. Aztán azóta többször voltam a Gyimesekben meg Csíkban is, na ott ettem egy családnál juhtúrósat. Jajj de finom volt. Mondjuk én majdnem mindent megeszek, és általában ízlik is.....:) De ezt most látva, ahogy elkészítetted, szerintem nekifogok én is, kipróbálom. Nagyon gusztán néz ki :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails