Eljött a december - covid idején

 Mindenek előtt itt egy szép vers régről, ma is aktuális:

Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,

Kisvárosi, falusi hónap,

Nem jazzal, rádióval hangos

Vásáros, mai hónap:

Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,

Gyermekéveink hónapja,

A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,

A Megfagyott Gyermek hónapja,

És Andersen kis gyufaárus lányáé,

A fehérszakállú Mikulásé

És a kisded Jézusé,

Jóság és szeretet hónapja,

A megfogyatkozott jóságé és a

megcsappant szereteté.

Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,

Nincs, aki újra befűtse.

Didereg az Ember,

Haldoklik a világ.

Ez a melegségre szomjas jégvilág,

Mely időtlen idők óta koldusan nyeli

Az áldott Nap maradék-tüzét,

A türelmes föld gyérülő szenét

És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.

Hová lett az isteni kenyér,

Mely azért volt, hogy mindenkinek

Jusson belőle egy karéj?

Alig maradt belőle egy decemberre való

Egy napra való

Egy estre való,

Egy karácsonyestre való!

Talán imádkozni kellene!

Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,

Megfogni egymás kezét,

Összebújni, egymást megölelni

És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,

Új tüzet rakni új jövőhöz

És friss kenyérsütéshez.

 

Igen, most is aktuális, nagyon. Olyan járvány van, ami mindenkit érint, meg is halnak bele sokan, ha meg nem, akkor sem egy leányálom a lezajlása. (Ahogy mondják. Mi még nem estünk át rajta, de állítólag végigmegy az emberiségen)

Következésképp vannak nemzeti intézkedések a járvány lassítására, hisz ez közügy, mi több világméretű ügy. Azért persze az intézkedések felvetnek kérdéseket a laikusokban - bennünk is. Ljudmilla Ulickaja  Csak egy pestis című könyvének recenziójában azt olvasom, hogy  az igazságot, tehát a járvány helyzetét és veszélyeit, az intézkedések okát és méreteit csak a legfelső vezetés ismeri. Most a vidéki szállásadást is felfüggesztették, az összes turisztikai szektor mellett. Az időpont mondjuk kiváló: a november nem egy csúcsszezon egyébként sem, szóval a bevételkiesés nem fogja romba dönteni a szállásadókat, sőt a nagyobbakat: panziók, hotelek még kárpótolják is a meghiúsult foglalások miatt. Mi - a kicsik - ebből a körből kimaradunk, adminisztratív okok miatt, de talán senki sem hal éhen ezért. Mi például elvégzünk pár olyan dolgot ebben az időszakban, aminek az egész éves szezonban nemigen állnánk neki: felszedtük a laminált padlót az egyik szobában, ahol van némi pállott szag, új hajópadló lesz lerakva, és ha már ennek nekiálltunk, akkor ihaj, meszelni is fogunk előtte. Az "öreg"-szag valszeg a fürdőből jön át, ahol annak idején még nem alkalmaztunk vízzáró réteget a csempén, így most ezt is pótoljuk és a vízzáró rétegre új csempét húzunk. S mivel az öreg ház hatékony fűtését annak idején plusz falazással oldottuk meg, de a két falréteg szellőztetése elmaradt, hát most ezt is bepótoljuk. Szóval tevékenyen telnek a vendégmentes napok is.

 

Azért kíváncsian várjuk, milyen intézkedések lesznek decemberre, hisz ez a második legnagyobb turisztikai szezon, bevállalja-e a gazdaság, hogy kiesik a bevételből, és inkább az általános egészségügyi jólétre, az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítésére törekszik. Nem egyszerű a helyzet, hisz a hideg évszakok egyébként is a náthás-meghűlős-köhögős kategóriába tartoznak sokaknál egyébként is. Viszont a munkahelyek, ahol ugye sokan megfordulnak, működnek, a tömegközlekedés, az üzletek nyitva, szóval nem is értem, akkor a pici kulcsosházak, ahová elbújni jönnének egyszerre csak páran, többnyire családok, párok, azoknak zárva kell tartaniuk...

Azt sem értem - ebből a logikából kiindulva - hogy akkor a szállásadó oldalak miből gondolják, hogy december 10-e után (amíg a karanténunk szól) - már fogadhatunk majd vendégeket. Vajon a vírus visszavonul ezután? Meghatódik az emberiség utazási lázától, a karácsonyi családlátogatások és a szilveszteri bulizások elmaradásának tényétől? Merthogy megy a marketing ezerrel, nem törődve a járvány helyzettel. Aztán január-februárban itt a síszezon. Mármint a hegyekben, nem nálunk. Ha még tombol a járvány, mi lesz ekkor? Szóval, úgy érzem, több hónap bevétel kieséssel kellene számolnunk, ennek ellenére a szállások hirdetnek, és nem csak jövő tavaszra és nyárra - abban bízva, hogy addigra visszaáll minden a régi kerékvágásba- hanem már egész decemberre, az év végi ünnepekre. Nemigen hisszük el, hogy ez esetleg elmaradhat az idén.

Mindenképpen új helyzet, új világ van formálódóban, nekünk is új utakat kell keresnünk. Fel kell ismernünk, hogy közösségben tudunk csak túlélni. 

Így hát a hétvégén egy baráti traccspartit tartottunk pacalfőzéssel, angus tatárbifsztekkel megspékelve, s játszottunk egy jót az udvaron viking sakkal.

Meglátjuk, mi sül ki belőle. Az már körvonalazódik, hogy jövőre nem lesz kert a Bittva-parton - sajnos a telkünk melletti 10 m-es nyárfák már olyan árnyékot adnak, ami mellett nem kapnak elegendő fényt a terményeink. Tervezzük viszont egy csodás pihenőpark létrehozását a málnásunk mellett, ahol lesz fűszerkert, vadles, és játszóhely a vendégeinknek, ejtőzhetnek közvetlenül a patakparton (Bittva-beach:)) közösségi játékok-versenyek is lebonyolításra kerülhetnek szezonban a többi vendégház vendégeivel közösen, bográcsozással egybekötve.

 

A pápai éléskamra gazdái pedig majd besegítenek a helyi termék ellátásba a vendéglátásunkban, a falusi vendégasztalba. Azt kell csinálnunk, amire erőnk és adottságunk van. A jó élelmiszert, zöldséget pedig beszerezni onnan, ahol ehhez meg vannak a feltételek.

Természetesen a kisállat tartás megmarad, a pipiket - az idei év eredményén felbuzdulva - jövőre két hullámban tervezem keltetni, saját kakasaink és idei jérceállományunk bevonásával egy áprilisi és egy májusi keltetést tervezek. Így próbálom biztosítani a folyamatos tojás-, és a kikelő kakaskákkal a finom, zsenge húsellátást. Felfejlesztjük a nyúlállományt is, a jelenlegi két anya mellé még kettőt bevonunk a tenyésztésbe. A falusi galambjaink is jóféle leves alapanyagot jelentenek, egy minőségi alternatívát a bolti kínálat helyett.

 

Legyen így!