Idő...nyugalom

Látszólag két ellentétes fogalom. Az időre manapság csak úgy tudunk gondolni, mint amiből kevés van,  gyorsan fogy, és benne a jelen történései pezsegnek. A nyugalom eszerint az idő ellentéte.

 

Idő. Jelenleg még nem döntött, megfejthetetlen, irreális jelenség. Mind koncepcióként, mind valóságként létezik. Számos fizikus, matematikus és filozófus megpróbálta kibontani , de továbbra is megfoghatatlan illúzió.

 Elveszítettem már? Maradj velem - az idő témája bonyolult és extrém, mivel még a kvantumfizika sem magyarázza meg azt megfelelően. Más szavakkal, nehezebb, mint a rakétatudomány

„Minél idősebb leszek, annál jobban rájöttem, hogy a végső luxus az idő” - Michael Kors

Napi szinten úgy értjük, hogy az időnek természetes rendje van, folyó sorrend, ahol egyik dolog történik a másik után, de nem történhet meg, mielőtt valami már megtörtént.  Az idő létezik, ez biztos, de hogyan kell leírni azt aktualitásként? Mindannyian érezzük, mi az idő. A szótárak azt a „mért időszakot” írják, amely alatt egy cselekvés, folyamat vagy állapot fennáll vagy folytatódik, de ez önmagában problematikus a mondat boncolásakor . Csakúgy, mint a végtelenség elképzelhetetlen, úgy az idő gondolata is.

Az időt csak saját korlátai szerint értjük meg; a földön töltött időnk, hogyan töltjük az időnket, milyen kevés időnk van, mit kell tennünk az időnkkel ... Tudatlanul mérjük az időnket változásokkal és tevékenységekkel, a körülöttünk és velünk zajló dolgok számszerűsíthető ábrázolásával. De a klasszikus mechanikában az idő „valami egyenletesen halad, függetlenül attól, hogy mi történik ezen a világon”  És mégis, egy másik tisztelt tudós az ellenkezőjével állt elő - a relativitás speciális elméletével, amely szerint az idő nem áramlik rögzített sebességgel. Ez a tudós Einstein volt, egy név, amely szinonimája a zseniknek, tehát igaza volt-e, amikor azt állította, hogy a mozgó órák lassabban ketyegnek a helyhez kötött órákhoz képest?

 Napi szinten két időforrást tapasztalunk meg; órák és a belső testünk órái, az idő múlásával kapcsolatos személyes, pszichológiai képzetünk.  Az óra szerint mérjük a cselekedeteinket, és az absztrakt elvárásainak számszerűsítésére (és így kézzelfoghatóvá tételére) használjuk.
Mindannyian eltérően tapasztaljuk meg az időt, az idő múlása szubjektív. Tehát ez mind a fejünkben van?

Az idő csupán emlékeink és elvárásaink jellemzője ”- Avicenna perzsa filozófus

Van egy másik elmélet, úgynevezett relacionizmus, amely kimondja, hogy az idő csak akkor fordulhat elő, ha változás történik. Ez azt jelenti, hogy ha minden megállna; mozgás, növekedés, sejtes tevékenység, sőt gondolatok - mint egy felfüggesztett animációs esemény - akkor az idő is leállna, mivel ez csak a változás mértéke. Talán ez magyarázza az „álló helyzet” kifejezést, amelyet akkor használnak, amikor egy időpont örökké tart, amikor a pillanatba zárva vagy, amíg valami meg nem változtatja a varázslatot; lélegzetelállító kilátás, amelyet egy csapkodó sirály, a szerető ölelése,  s  olyan pillanatok, amikor az idő elillan, a világ eltűnik körülötted, és az örökkévalóságig visszatartja a lélegzetét .

Vagy legalábbis ez számít neked a pillanatban. Mindenki más számára az idő múlik, mint mindig. És ezért kell időt fordítanunk az magunkra.  Az idő luxus, néha meg kell engednünk magunknak az érzékelését.

(A bejegyzés témájául szolgáló alapötlet, az IDŐ, nem saját gondolatok, viszont rokonszenvezek velük, továbbolvasásra, gondolkodásra alapot szolgálónak tartom, ha van hozzáfűznivalótok, ne tartsátok magatokba. Egy vidéki vendégház pihenésre, az idő átértékelésére hivatott hely, ezért fontosnak tartom a témát.)