Egy csepp falusi élet

Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk az időjárás sokszínűségét: a nyár "hozta" a meleget, de volt "szélsőség" is bőven:))) Az alábbi képeken egy ilyen időjárási front képeit örökítettem meg. Eleinte a napsütésben csak pár csepp eső kopogtatta az ablaküveget, később erőteljesebbre váltott, és igazi nyári zuhé lett belőle. Voltak hetek, amikor mindennaposak voltak a nyári záporok, zivatarok, akár órákon keresztül. Az éppen nyaralók - a Bodzásban lévőknek is - nem nagy örömére. A nyár a napfürdőzésről, a strandolásról, a felhőtlen kikapcsolódásról szólna, ebbe néha beleszól a nagybetűs Időjárás. A nyárutó viszont azoknak kedvez, akik megengedhetik maguknak az iskolakezdés előtti ejtőzést: nálunk épp egy ötgyermekes család nyaral. Fotók a nyári zivatar előttről. Tincső kecském nagyon érdeklődve szemlélte a fejleményeket....

A sok munka közepette gyűlnek-gyűlnek a beírandók, kedves olvasóimmal a megosztani valók. Szép és jó témák, kedvesek és szomorúak is, mint ahogy az életünk is pereg, hol gyorsabban, hol lassabban, néha örömökkel, néha fájdalmakkal. Leó elköltözött tőlünk. Az öröklétbe. Én legalábbis így hiszem. Épp nem is olyan rég írtam róla egy tavaszi nagy-nagy kirándulása okán, amit 3 tüzelő kutyahölgyért tett meg, ő, aki már a sérült hátsó ízületeit is alig bírta mozgatni. Több, mint 16 évig volt hűséges kutyánk, jó barátunk. Nagyon sokat kaptunk tőle, és csak reménykedem, hogy ő is megkapta a neki járót. Nemcsak csontban, ennivalóban. Hősies és bátor eb volt, a területét mindenekfelett őrizte, és utolsó csatáját is megvívta ezért örök ellenségével, Dömével. Tudván-tudta, hogy alul fog maradni. És mégis. A képeken kívül álljon itt néhány gondolat, ami nagyon közel jár az enyémekhez, és talán jobban elmondják szeretetünket, érzéseinket róla, érte. Babits Mihály: Ádáz kutyám Ádáz kutyám, itt...

Hát bizony nem egy egzotikus Föld körüli turné miatt nem írtam az elmúlt időszakban...Dolgos hetek vannak a hátunk mögött és előttünk is. Vendégeink egyre többen igénylik házi főztjeinket, s ez talán ennek a blognak is köszönhető... Most egy egyszerű étket mutatok be, mely annál inkább kelendő volt  az elmúlt hetekben,  többször is megsütöttem vendégeinknek, akik leggyakrabban ezt választották étel-választékunkból. Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt 2,5 dkg élesztő 2 ek. olaj só, teáskanál cukor Töltelék: 2 tojás 1 nagy pohár tejföl 30 dkg hagymaféle (lila-,vörös-,fokhagyma, hagymaszár) 20 dkg kockára vágott sonka (vagy réteges szalonna) só, bors kakukkfű Elkészítés: A lisztbe elmorzsolom a 1,5 dl cukros vízben oldott élesztőt, belekevertem az olajat, jól kidolgoztam, majd egy órát pihenni hagytam. A tojásokat elhabartam a tejfölben, sóztam, borsoztam, kakukkfűvel ízesítettem. A hagymákat karikára vágtam, a sonkát felkockáztam. Wokban kevés zsíron megpir...

Ezzel a címmel kaptam a minap egy prospektust a helyi Vízműtől. Azt eddig is sejtettem (tudtam), hogy a víz stratégiai fontosságú, háborúk dúltak valamikor (s talán ma is?) érte, a folyókkal, patakokkal gazdag területek mindig a vándorló, nomád népek letelepedését segítették. Civilizált világunkban is óriási jelentősége van egy ország vízellátásának, igaz, ma már tisztítani kell vizeinket a fogyasztáshoz. Az azonban engem is meglepett, hogy a pápai ivóvíz minősége megbízhatóbb, mint egyes palackozott ásványvizeké. (Az nem derült ki a szóróanyagból, mely termékkel került összehasonlításra a pápai víz, lehet, jó lett volna ezt is megtudni, azonban úgy sejtem, ez már akár a hitelrontás kategóriájába vágna..., amiért perek, és büntetés járhat). A kiadvány összehasonlít ezen kívül egy víztisztító berendezéssel kezelt csapvíz-mintát az eredeti csapvízzel, s a számadatok szerint a tisztított csapvízből különböző, határértékeket meghaladó eredmények születtek (pl. pseudomonas 200/100 ml a 0 ...

Bizonyára mindenkit szívmelengető jóérzéssel tölt el, ha írásait a Bloggeren sokan kísérik figyelemmel, kedves megjegyzések érkeznek a posztokhoz, és virtuális barátságok alakulnak ki a legaktívabb olvasókkal. Most engem is megkeresett egy hasonló témában "utazó" weboldal, és engedélyemet kérte egy-két írásom átvételére oldaluk népszerűsítésére. Ez a népszerűsítés persze kétoldalú, hisz felületükön én is plusz olvasókhoz juthatok. Orsi és Ida a Balaton-felvidék kulturális, művészeti és gazdasági vetületét veszi górcső alá, nagyon színvonalasan, magazin formában, és népszerűsíti ezt a gyönyörű "magyar Provance-ként" emlegetett területet. A Bakonyalja, így Ganna is, nincs messze ettől a vidéktől, magunk is gyakran megfordulunk Dörgicsén, Balatoncsicsón, Balatonakalin, hogy csak a legkedvesebbeket említsem. Piacok megnyitása, képzőművészek, iparosok bemutatása, gasztronómiai kalandozások, helyi kézművesek bemutatása: mind-mind olvasnivalót kínál az érdeklődőknek. ...

Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy nyáron a jól behűtött kovászos uborkát még akár magában is szívesen elnassoljuk - én magam ebbe a kategóriába tartozom. Vajas kenyér mellé szinte már nem is kell semmi más - esetleg még egy kis Noszlopi Erős Pista:))) Ha csak tehetem, a piacon azonnal beszerzem a hozzávalókat: közepes, vagy annál kisebb kovászolni való uborkát, kaprot minden mennyiségben! Én a 10 cm-nél nem nagyobb uborkákra szavazok! Ha legalább 2 kg-nyi megfelelő méretű uborkát sikerül beszereznem, a recept a következő:  3 liter vizet felforralok 3 evőkanál sóval Az uborkákat alapos kefével való csutakolás után mindkét oldalán "lefejelem", és négyrét bevagdosom, a jól elmosott üvegekbe jó szorosan belehelyezem. A langyosra lehűlt sós lét rájuk öntöm. Azért biztos, ami biztos: én szoktam egy két levél babért, pár szál kaprot, néhány fokhagymagerezdet és egész borsot is belehelyezni az üvegekbe, de a klasszikus kovászos uborka csak a sós lét és az épp megpirított fehér ke...

A nyúlhúsevés - húsevő körökben, természetesen - a kedvenc témám. Amióta étkezési céllal - is - tartom őket, folyamatosan érdekelnek a nyúlhús receptek, s vendégeim körében is próbálom népszerűsíteni ezt a kissé feledésbe ment remek húsféleséget. Európa más tájain miért olyan nagy kincs a nyúlhús, ami nálunk alig ismert az utóbbi egy-két évtizedben? Régebben persze tudták a falusi öregek, miért tartanak nyulat. A nyúl a legkritikusabb időkben is - háborúk - megette a zöldet, aztán utána húsával szolgálta a gazdáját. Szaporasága miatt szívesen tartották, és húsa a csirkehúsét is felülmúlta. - Itt most kizárólag háztáji húsféleségekről van szó, az iparilag előállított nálam nem beszédtéma... A Rita konyhája blogon előírt receptversenyen való részvétel ezért nálam nem volt kérdés. Blogomon egy-két nyúlrecept már előfordult - így ezekből mazsoláztam a versenyre. A határidő a mai nap volt, s ezúton kérem kedves blogolvasóimat, hogy a Rita konyhája Facebookos oldalán lájkolja receptemet, ...