Vidéki élet = önellátás...?

 

Sok tévhit kering az idilli vidéki élettel kapcsolatban, ezt tapasztaljuk, amikor városi vendégeink érdeklődnek életünkről, arról, hogyan kerültünk falura, miért és mi az oka, hogy itt ragadtunk. Hisz a városban könnyebb, kényelmesebb, jobban fizető munkalehetőségek vannak, a város a kulturális élet központja stb.

Én azonban mást látok: a városi ember kiszolgáltatottabb, mert életének majd minden területét kiszervezte, és jól fizető keresetét külső erőforrásokra kell költenie, akik-amik segítenek neki ügyes-bajos dolgaiban. A városban szennyezett a levegő, növekszik a szemét mennyiség, kicsi az egy főre jutó egészséges élettér, közlekedési, parkolási gondok vannak, növekszik az elidegenedés, nő a magányosok száma.

Szorongás, depresszió gyakoribb a városban élők között, ahol sokszor még a jól fizető munka sem ad belső megelégedettséget, a tudat beszűkül, a tudatalattiban haszontalannak, értéktelennek érezheti magát az ember, elveszítheti rugalmasságát, önbizalmát, belső békéjét.

Óriási az igény és a kutakodás, kiútkeresés ebből az állapotból, mert mélyen átérzi a városi ember, hogy elvesztette kapcsolatát a természettel, nincs felvértezve se lelkileg, se fizikailag az állandóan változó körülmények kivédésére, megoldására.

Ezért kapunk sok-sok kérdést a kerttel, állatokkal, gyógynövényekkel  való foglalkozást illetően, vagy épp az egészséges táplálkozásról. 

Azonban már vidéken is nagyrészt városias körülmények közt és életmóddal élnek az emberek, nagy ritkaság már az eredeti tanyasi élet és a falusi kisgazdaság, ahol a föld, a kert, az állatok és a belőlük termelt árucikkek eladása a jövedelem egyetlen forrása.

Ma már falun sem teljes önellátásból élnek az emberek, az aktív korosztályúak jellemzően a közeli városokban vállalnak munkát, az otthoni kert és állattartás többnyire "másodállásként" üzemel, ahol az asszonyok is munkába járnak, sokszor több műszakban.

Város - vidék. Kiszolgáltatottság - több lábon állás. Ha házunk, életünk, foglalatosságaink inspirálóan tudnak hatni a kiút kereső városi embernek, már nem volt hiábavaló a tevékenységünk. Bízunk benne, hogy egyre többen fognak bele a "balkon kertészkedésbe", de a Bakonyban töltött kirándulások, túrák, a "vissza a természetbe-érzés", a kiszakadás a monoton hétköznapi rohanásból is jótékonyan hathat a kedélyállapotra. 

Az ember alapszükségletei és működése nem sokat változott az évszázadok során, azonban az életmódunk óriásit. A természettel való kapcsolódáshoz még mindig egy minta lehet a vidék, a tanulás egyetlen módja pedig a személyes megélés és gyakorlás, nem csupán "élmény"-szinten. A természetközeli élet nagyon sokat tud nyújtani, de nem azt, amit elsőre gondolnánk. Szép lassan kialakul a természet körforgásának, a benne együtt élő élőlényeknek a megértése, az alkalmazkodás, a folyamatos "tevés", egy csomó dolog, munka önálló elvégzése, megtervezése összhangban a természettel, az időjárással. Megtapasztalható saját életképességünk, fizikai erőnk, felelősségvállalásunk magunkért és másokért, együttműködés, segítségnyújtás embertársainkkal, az eszközök, erőforrások közös használata.

Mi már adtunk a falunak két lakost, akik nálunk járva szerettek bele a vidéki életbe...