Nem búcsú, csak költözés

Kép
  Több mint tíz év. Több száz történet. Ez a blog sokkal több lett számomra, mint receptek, kerti képek vagy falusi pillanatok gyűjteménye. Itt nőtt fel velünk néhány kutya és macska, lovak, tyúkok, nyulak. Itt virágzott a bodza, érett a paradicsom, ropogott a sparhelt tüze, és itt mesélhettem el mindazt, amit a Bakony, Ganna és a falusi élet nap mint nap adott nekünk. Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok. Most azonban elérkezett az idő egy kis változásra. Az Egy csepp falusi élet nem tűnik el – csak új otthonba költözik. A jövőben a történetek, receptek, gyógynövényes írások, kirándulóötletek és a Bodzás Vendégház mindennapjai már a megújult honlapunkon folytatódnak. A régi bejegyzések itt még egy ideig megmaradnak emléknek. Hiszen ezek együtt mesélik el az elmúlt évek történetét. De új fejezetet már az új oldalon írunk. Ha szeretnétek továbbra is velünk barangolni a Bakony ösvényein, benézni a kertbe, kipróbálni egy-egy receptet, vagy csak megállni néhány percre a roha...

Kertemből tálalva

Az évek alatt kezdjük megtanulni, mi való a kertünkbe, mi az, amivel felesleges bajlódni. A kert közvetlenül a patakparton van, hűvös, nedves, árnyékos közegben, kevés a napsütötte órák száma, amit leárnyékol a szomszéd nyárfaültetvény is.
Azért idén tavasszal is elkapott a gépszíj, egyre-másra ástam fel a kertet újabb és újabb veteménynek. Bevetettem a biogazdálkodás egyik másik trükkjét, próbálkoztam a méhlegelővel, egymást kedvelőket ültettem egymás mellé, illatos fűszereket a sorok közé stb. Gondoltam arra is, hogy az elmúlt nyarak tikkasztóak voltak, s előrejelezték a folytatást is.
Ehhez képest a száraz, forró április után hideg-szeles volt a május, és csapadékos a június, aszálynak most nincs nyoma. Mi ebből a tanulság? Az, hogy nincs tanulság, az évszakokat és az időjárást előre megjósolni lehetetlen.
Azért a zöldleveles ültetés eddig bevált: áttelelt a sóska, óriásira nőttek a különféle spenót és mángoldlevelek, s lekopogom, eddig betegség nem ütötte fel a fejét, talán az előbb említett rovar távoltartó virág- és fűszernövényeknek. A rukkolát viszont mindjárt az elején megrágta az ugráló bolha, ezen a fátyolfólia sem segített, hisz a viharos szelek rendre letépték róla, akármilyen gondosan rögzítettem is. Így járt a saját nevelésű karalábé palántám , és napi gondoskodást igényel a kelkáposzta is. Ők már megkapták először a tejes, majd később a wuxálos permetezést is, alátrágyázásnak csalán- és rebarbara leveles löttyöt kapnak, majd elájulok az aromájától. Kérlek, ne kövesd a tanácsaimat, tapasztald ki magad is az adottságaidnak megfelelő kezelésmódokat, tanulmányozd a növényt, figyeld az időjárást, szerintem tuti az nincs.
A ribizlin elinduló rozsdásodást kimetszéssel oldottam meg, a goji bogyó lisztharmatszerű betegségét alapos - minden valószínűség szerint nem szakszerű metszéssel sikerült megállítanom. Már írtam, hogy ne tanulj tőlem, mert a kerti orvoslásaim inkább csak kampányszerűek, mint szakmaiak, viszont érdekes módon, nagyon nagy százalékban sikeresek. (nem mindig, de ez igaz a vegyszerekre, permetekre is, azok sem szentírás, hogy hatnak, viszont eléggé borsos áron kísérletezhetünk velük).

S mire ezt a bejegyzést közreadom, már kiszedtem a fokhagymát, s a kellemes termést látva, talán ebből ősszel több ágyást is érdemes lenne vetni. Helyére frissen kapott folyton érő epret tettem, ahogy láttam biogazdaságban, bakhátra, fátyolfólia védelemmel a csigák ellen.

Kezd beérni a másodvetésben ültetett zöldhüvelyű zöldbab, és ha nehezen is, de elindult a paradicsomérés. Ügy sejtem, a teljes termésnek nem lesz ideje bepirosodni. Jövőre, ha egyáltalán ültetek, korábban kell a palántákat kihelyeznem. Az idővel nehéz gazdálkodni, mert egy korai palántázás fagy esetén végzetes is lehet, viszont az én ültetvényemen a későbbi munkák az árnyékos hely és a nyárvégi korai napnyugta miatt a termés elárvulásához vezet.

A paprikák görbék, talán valami tápanyaghiányuk van. Vastagodnak a sárgarépák, ősz végéig biztos nem kell vásárolnom, és bőven lesz friss petrezselymem, amit annyira szeretek, mindenbe rakok belőle. Lett pár szem csemege kukoricánk is, imádom a tejes csöveket!

Kipusztult viszont a kapor (?), és az uborka sem megy semmire. Nem úgy, mint a házunk melletti tyúkól tövébe hevenyészve elvetett magok, ott már szépen növöget a kígyóuborka,kapaszkodik fel a baromfihálóra.  Jövőre talán már a rebarbarát is kóstolhatjuk.

Nos, ennyit az idei kerti naplómból. Mindenképpen tanulság, hogy szükség van a méhlegelőre, bevonzani a hasznos rovarokat, és változatos kultúrákat érdemes kialakítani. Még az elszórt szotyiból is kedves napraforgó táblám lett, igazán szépen mutat a méhlegelő virágai és a fűszerek mellett. (menták, oregánó, lestyán és rozmaring a választék, a bazsalikom, a második legkedvesebb fűszerem viszont szintén nem ment semmire) Azért a bazsalikom ültetést nem adom fel, az biztos lesz jövőre is.

Nektek milyen évetek van a kertetekben?










Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zölddióról, befőzésről - terményeimről

Füstölt nyúlcomb

Egy gyerekkori kedvenc: "tejbe bümbülü"