2009. november 27., péntek

Mi rotyog a fazékban?

A tegnapi napot autószervizekben töltöttük, műszaki előtti generálozás miatt, de ahogy lenni szokott, történtek nem várt események is. (Immobiliser cserbenhagyott minket az akkucsere után...) S mivel e problémák miatt egész nap távol voltunk a "ranch"-től, elmaradt a napi főzés is, amit ma bepótoltam.
Először a mai kenyérkémet mutatnám be, ami már hagyományosan dagasztással, élesztővel készült - rendebejött a csuklóm! -. Annyi az érdekessége, hogy felhasználtam benne egy adag gluténmentes lisztet. Az, hogy van a konyhámban ilyesmi annak köszönhető, hogy vannak olyan vendégcsaládjaim, akiknek lisztérzékenyek a gyermekei - vagy saját maguk - ezért kitanultam ennek a diétának az elkészítését, és rendszeresen tartok itthon gluténmentes lisztet is.
A kenyér összetevői:

50 dkg BL 55 liszt
20 dkg gluténmentes liszt
2 ek. zabpehely
1 ek. olaj
1 dl kecsketej (ez nálam mindig kéznél van, de másfajta is jó)
4 dl langyos víz
3 dkg élesztő
só, őrölt kömény

Szép lágyra kidolgoztam a tésztát, kétszeresére kelesztettem, s olajozott, lisztezett jénaiba, fedővel letakarva 50 perc alatt készre sütöttem. (Csak a teljesen kezdő háziasszonyok kedvéért: 220 C-on félóra, majd fedő nélkül még 20 percig 170 C-on, tányérka víz a sütő aljában)
Aki a lisztérzékeny diétáról többet szeretne tudni, látogasson el a következő oldalakra: ,www.liszterzekeny.hu, www.liszterzekeny.lap.hu.



És akkor itt van az ebéd-menü, faluhelyen, hétköznap :)

- sütőtökleves daragaluskával
- grillezett halkarikák tört krumplival, lilakáposztával

A leveshez mindössze félkilónyi sütőtököt kockáztam fel, és főztem puhára sóval, borssal, majd a tökkockákat mixerrel áttörtem és tejszínes tojássárgájával besűrítettem. A tetejét zellerzölddel díszítettem, s daragaluskával tálaltam.

A második fogással Zsófinak akartam kedvezni, aki egyéves spanyolországi tartózkodása óta nagy kedvelője a tengeri herkentyűknek, tapasoknak. Ugyan ez az étek a halon kívül nagyon is a magyar gasztronómia kincse, a mediterrán és a hazai ötvözése azonban nagyon kellemes ízharmóniát teremtett.
A burgonyát héjában megfőztem, áttörtem, sóztam, borsoztam, s egy evőkanál vajjal dúsítottam.
A lilakáposztát vékony csíkokra szeltem, zsíron! pirított hagymára ömlesztettem, sóval, borssal, cukorral, köménnyel fűszereztem, s 1 dl víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároltam. Ezután ízlés szerinti ecetmennyiség kívánkozik hozzá, csak annyi, hogy kellemesen savanykás legyen.

A tengeri halat 2 cm-es karikákra vágtam, fokhagymás sóval bedörzsöltem, s félórát tejben áztattam. Később a tejet itatóssal felitattam, és a halkarikákat kevés olajon, wokban mindkét oldalukon átsütöttem.




Azt hiszem, sikerült Zsófinál az óceánt megidéznem, mert egy kissé sóhajtozott ebéd után. Vagy csak nagyon jóllakott? :)

2009. november 21., szombat

Házi vegeta és egyéb nyalánkságok

A tegnapi nyáriasan meleg, napsütéses nap után fura volt a reggeli szürkeség, köd és nyirok. Azért gyorsan elkattintottam egy-két képet.

Az idő tehát tökéletesen kedvező volt konyhai teendőkhöz. Napmátkaoldalán olvastam különféle gasztroajándékokról, és a házi vegeta elkészítése megmozgatta a fantáziámat, annál is inkább, mert a hozzávalók rendelkezésemre álltak. Húsdarálón ledaráltam az összes hozzávalót (sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma, paprika, kelkáposzta, szárított vargánya), és egy tepsin kiterítve a sparhelt sütő részébe tettem be. A mennyiség azonban olyan tekintélyes volt, hogy egész napos kevergetés, forgatás után sem szikkadt meg a darált zöldség. Így férjem ötlete alapján tiszta terítőkre kiterítettük a konyhaasztalra, és beállítottuk mellé a "propellert". Ezzel a módszerrel egy este, és egy délelőtt alatt porszerűvé száradt az anyag, és sóval való összekeverés után mehetett az üvegekbe.


Felhőlány blogján olvastam egy kenyérreceptet, amit azért próbáltam ki, mert napok óta rendetlenkedik a csuklóm, és a dagasztást fájdalmas nyillalások kísérik, s az említett recept inkább csak a hozzávalók összekeverését írja elő. A hozzávalók:

3x 2,5 dl liszt (én BL 80-al dolgoztam ki)
1,5 x 2,5 dl víz
ízlés szerint só
fél tk. szárított élesztő

Nokedlisűrűségű lesz a tészta, s ezt rekordhosszan: 14 órán keresztül kelesztjük. Másnap a tésztát átforgattam, alaposan beliszteztem, és 250 fokra előmelegített sütőben, jénaiban (tetővel) 50 perc alatt megsütöttem. Fél óra után a tetőt levettem, hogy szépen piruljon, kérgesedjen a teteje. Én kenyérsütésnél mindig rakok a sütőbe legalulra egy tányérka vizet.
És íme, az eredmény:

A cipócska nem tartott sokáig, férjemnek gyerekkori emlékeit sikerült vele felidéznem - a mama kenyere... -. Lehet, hogy a jól bevált kenyérreceptet lecseréljük...?

2009. november 16., hétfő

Hétvégi vendégvárás

Szerencsére, folyamatosan vannak vendégeink hétvégéken a Bodzásban, ez nagyon jó! Olyan klassz, ha városi emberek, családok a kipihentek nyugalmával távoznak tőlünk! Ilyenkor persze van tennivalóm bőven, hisz egyre többen kérik az étkezést is, vagy csak a reggeliket. Amennyire tehetem, igyekszem teljesen háztáji menüsorokat kiajánlani, a lehető legkevesebb "műhozzávalóval".

Erre a hétvégére is készítettem egy kis kifli-költeményt kínálónak, aminek az érdekessége abban rejlik, hogy a kiflik belseje kecskesajttal és sült szalonnával volt megtöltve. Frissen valami mennyei volt, hát még az illat, ami belengte a konyhámat...




Ibikémtől pedig már folyamatosan gyűjtöm a friss tejecskét, s egyre több sajtfélét tudok kipróbálni. Erre a hétvégére azonban elfogyott az oltóm, és a sajtkultúrám szavatossága is lejárt, így savó-sajtot készítettem citromsavas "oltással". Az eredmény a képeken (már jócskán fogyott belőlük...) És még a sajtprés alatt.




Ezen a hétvégén kaptam barátnőmtől termesztésből laskagombát, s egy nagy adag gombaleves elkészítése után is maradt még jócskán belőle, ezért az olajban eltevést választottam a "megőrzésére".
A receptje a következő.

Olajon megdinszteltem egy fej hagymát, 5-6 gerezd fokhagymát, erre szórtam a megmosott, felaprított laskagombát (kb. 30 dkg lehetett). Sóval, őrölt borssal és csomborral ízesítettem, és addig főztem, míg a levét elfőtte. Legutoljára egy nagy csokor aprított, friss petrezselymet dobtam hozzá, ezzel épp csak átkevergettem és már töltöttem is az üvegekbe. Mindegyik üveg tetejére annyi olívát önttem, amennyit beszívott magába a gomba.
Lezárva hűtőben tárolom. Ajánlom melegszendvics alapanyagának, salátákba, húsok mellé, de akár leves, vagy pörkölt is készíthető belőle további fűszerezéssel.

2009. november 13., péntek

Vers, novemberi napsütés, séta a Bittva mellett...

Anavi Ádám: Az ősz marasztalása

Megyünk a csillogó avarban,
görgetve lábolunk bokáig.
Szép hosszú ősz - kopottak álma,
maradj meg nékünk még sokáig.

Hadd játsszanak tarlón a fürjek,
virulj kalinka, még ne kókadj!
Termékeny ősz, az elmúlt nyárért
szerelmeseknek még adós vagy.

Sok lány számítgat bő szüretre,
hogy megvegyék az új kelengyét,
cukrozd meg fényeddel a szőlőt,
hogy mustja édesebb legyen még.

Ne hagyd: a faggyal cinkosult szél
a fákat csupasszá cibálja.
Maradjon fenn a jegenyének
csúcsán a lombos bóbitája.

Csikésszenek kamasz legénykék
hegyoldalon, gyümölcsös kertbe,
célozzák le a bújt diókat,
amit karó meg szél se vert le.

Hadd vívjanak meg érte bottal,
ha összekapnak tán egy körtén. -
...A fák lerongyolt páholyukból
irigykednek e harsány csörtén.

Hát készüljünk rá...Hiszen, ha jön
a tél, hiába is rejtőzünk.
Megyünk a csillogó avarban. -
Ne hagyj el még, szép hosszú őszünk.












2009. november 10., kedd

Végre új fotók!

Írtam már róla, hogy kedves masinám bedöglött, így kb. két hétig nem tudtam fotózni, pont most, amikor kisgidák színesítik napjainkat!
Sitkéről még nem készült fotó, pedig immár ő is lassan egyhetes, és boldogan ismerkedik az udvar lakóival, és megannyi játéklehetőségével!


Itt éppen a tamariskámnak estek neki csapatostul:


Sitkéről elmesélem, hogy talán élete harmadik napján elveszett! Csak naplementekor vettem észre, hogy nincs Gitta mellett. Az összes kecskét betereltem az istállóba, csak Gittát - az anyját - hagytam elől, hátha a mekegésével hazahívja. Gitta recsegett is ezerrel, azonban Sitkének hűlt helye volt. Körbejártam az udvart, a műhely környékét, benéztem az összes létező farakás mögé, kerestem azokat a helyeket, ahová elképzeltem, hogy megbújhatott, de hiába, nem került elő. Az anyja mekegésére sem, pedig legalább egy órán keresztül próbálkoztunk, amíg beesteledett. Az abrakos tároló környékén friss vérnyomokat vettem észre, és mivel utoljára nagyjából ezen a helyen láttam Sitkét, már elképzeltem, hogy esetleg a kutyáim tettek benne kárt...
Visszavittem Gittát is az istállóba, és nagy szomorúsággal a szívemben kifejtem a kevéske tejecskéjét, nehogy begyulladjon reggelig.
Másnap reggel már gyanús volt, hogy Puló a műhelyudvarban veszettül ugat. Bár szokott máskor is, hiszen a szomszédék kutyáját a kerítésen keresztül rendszeresen megugatják. Azonban a kapu nyitása után Sitke nézett velem szembe!!! Akkor már hallottam, hogy Gitta is az istállóban mekeg nagy hangon és Sitke is hívja az anyját! Azt a boldogságot nem tudom leírni. Ölembe kaptam Sitkét, össze-vissza csókolgattam és szaladtam vele az anyjához! Legalább egy óráig le sem szállt a tőgyről, annyira éhes volt szegényke!
Mai napig is csak sejtésem van arról, hogy hol éjszakázhatott ebben a hidegben, anya nélkül, tejecske nélkül, kitéve a külvilág veszedelmeinek védelem híján...
Nagy kő esett le a szívemről, és boldogság volt újra együtt látni a kecskecsaládomat!

2009. november 5., csütörtök

Őrségi kirándulás

Ahogy ígértem - igaz, csaknem két héttel később - írok pár sort őrségi kirándulásunkról.
Ganna Önkormányzata minden évben szervez az "aktív" lakosságnak is egy autóbuszos kirándulást. (gyermekeknek nyáron tábor, nyugdíjasoknak is programok, kirándulások stb).
Idén az Őrséget választottuk: Őriszentpéter, Szalafő, Magyarszombatfa volt az úticélunk. Az időjárás szomorú volt, néha csepergő esővel, borús éggel, egyébként a hangulatunkat ez nem tudta elrontani.
Már az odafelé vezető úton megállapítottuk, hogy a szubalpin klíma meglátszik a tájon: itt még minden üde zöld volt. Ahogy egyre beljebb értünk az Őrség nevű tájegységbe, úgy alakult bennem a hangulata. Nem hasonlítható vidékünkhöz, de az eddig látott más magyar tájegységekhez sem (Dunakanyar, Balaton-felvidék, Bakony)

Idegenvezetést kaptunk az őrségi építészetből, az itt jelenlévő fazekas-kultúrából, tökmagolaj-gyártásból.






Szalafőn pedig megtekintettük a tanyák "szeres" elrendezését, ahol az egymás melletti lankákra építkeztek, kerítés nélkül. Kutyák, macskák, tyúkok paradicsoma. Azonban nem láttunk teheneket, lovakat, pedig csodás legelőik lennének.(Vagy tán épp azért ilyen gyönyörűek a rétek? Nincs ki lelegelje őket?) Kecskékkel, kecskesajtkészítéssel találkoztunk, de a lovakat, marhákat hiányoltam.
Árpádkori templomban is volt alkalmunk gyönyörködni.

Szalafőn bepillantást nyerhettem az itteni falusi vendéglátásba, hisz milyen a véletlen! - egyik kedves dorogi vendégemmel futottunk össze, akik most itt töltötték az őszi szünetet lányaikkal, s megmutatták a vendégház udvarát.

E vidéket nagyon szépen megőrizték eredeti valójában, azonban érdekes lenne az itt élő emberekkel is megismerkedni, nem csak azokkal, akik a falvak "skanzen" mivoltának őrzéséért felelősek. Csak emiatt volt egy kis hiányérzetem, hogy nem volt idő itteni emberekkel ismerkedni, beszélgetni, s így egy kicsit panoptikum-hangulat maradt meg bennem a vidékről. Ezt a hiányérzetet pótolni biztos visszajövök még ide, hisz oly gyönyörű e táj!

2009. november 2., hétfő

Sitke - a "legfrissebb" kisgida

Az utóbbi tíz nap eléggé sűrű volt, le is vagyok maradva a friss információkkal. Várat magára az egy héttel ezelőtti útibeszámoló az Őrségből, és Sitke születéséről is csak négy nap késéssel adok hírt.
Hiszen épp ez az, ami miatt tele vagyok aggodalommal, hisz a kicsi Sitke nem éppen hagyományos módon jött a világra. Gitta kecském előhasi lévén egyáltalán nem mutatott semmi jelet az ellésre. A pásztoremberem - aki őrizte őket a nyájban - ugyan állította, hogy Ibike után pár nappal vemhesült, de hát nem ez lett volna az első melléfogása. (Az előzményeket most nem részletezném).
Október 29-én azonban - ez egy rendkívül borongós őszi nap volt - Gitta mégis új gidának adott életet, azonban mivel semmi jele nem volt az ellésnek - se a viselkedésében, se nem volt kitőgyelve, ezért majd egy órán keresztül észrevétlen maradt az ellés a szemerkélő, hideg esőben. Mi a lányommal a vendégházat takarítottuk, amikor jött a telefon Feritől, hogy szaladjak, mert kisgida fekszik a sárban.
Szaladtam lóhalálában, és a pici életkét azonnal száraz szalmával dörzsöltük, az istállóba fél méter magasan szalmát szórtunk, és futottam az infralámpáért. Nagyon csöpp volt Sitke, de mindenáron élni akart! Gitta nagy nyugalommal feküdt mellette a porban, s szemmel láthatóan nem igazán volt tisztában a teendőivel. Egyszer-kétszer megnyalogatta a nyivákoló Sitkét, aki amilyen picurka volt, már lábra is állt, igaz imbolygott, elzuhant, de újra felkelt, és már ment is volna az anyja tőgyéhez, ámde ezt is meg kellett tanulnia, hogy az anyjának melyik felén található az életet adó előtej. Hosszú ideig Gitta melle között döfködött, mindenáron ott próbálta megtalálni a tejecskét. Sok-sok eredménytelen kísérlet után azonban siker koronázta a keresgélést. A következő probléma csak ekkor adódott. Én is Gitta lábai közé nyúltam, és szomorúan éreztem, hogy alig-alig van valami a tőgyecskében. Talán mivel ilyen picurka Sitke és nem született testvére, az első napokban esetleg elég lesz a mennyiség. Mindenképpen meg kell várni, hátha beindul a tejelválasztás Gittánál. Azóta eltelt négy nap, Sitke szinte folyamatosan szívja az anyját, így a tőgy a mai napig is csak puha zacskó. Azonban Sitke nem elégedetlen, sokat pihizik az infralámpa alatt, a többi idejét a cicin tölti. Pár nap múlva azonban valószínűleg megnő a tejigénye, és ha Gitta nem tud eleget termelni, akkor bizony át kell térnünk a mesterséges táplálásra. Ibi nem engedi maga alá, pedig négy gidának való tejmennyisége van. Ma fejtem le tőle cumisüvegbe, és megpróbáltam Sitkét megcumiztatni, azonban csak sivalkodott. Valószínűleg még nem igényli a pótlást...
Egy-egy órácskára már elhagyják anyjukkal az istállót és ismerkednek a birtokkal. Jaj, ha látnátok, milyen aranyosak!
Sajnos, képpel is csak talán egy hét múlva szolgálhatok, mert a Panasonicom felmondta a szolgálatot.
Az Őrségről is hamarosan írok majd...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails