2016. október 27., csütörtök

Október vége - lovakkal, kutyákkal, szárnyasokkal

Oda-vissza kúsznak az égen a szürke-padlizsán-rózsaszín fellegek, sose tudni, hogy csak jó dolgukban, vagy tán esőt is hoznak.
Október van, annak is a vége felé járunk. Ha süt a nap, szinte még meleg van, később a változékony szeleknek köszönhetően fázósan veszem fel a bélelt dzsekit.
Hurrikánként szedi le a faleveleket a fel-feltámadó szél és szórja szerteszét. Tényleg átélhetjük az évszakok és az élet körforgását is. Talán ezért is vegyül a csodás szépsége mellé szomorúság is ebbe az évszakba. Igazából sosem értettem, hogyan gondolkodhatnak-érezhetnek a trópusokon, vagy az állandóan hideg égövben. Biztosan megvan az ő magyarázatuk is erre az állandóan ismétlődő  felfoghatatlanra.

Az eperfa lombja lovaink kedvenc csemegéje. Úgy látszik, sokrétű gyógyhatása a lovaknak is "bejön", bár nem tudom, az ő szénhidrát anyagcseréjükre is hatással van-e? (hihihi)



Lucsánó is örömmel kapcsolódik be a lovak terelgetésébe - hiába, ez mudivér!


Hála a Bittva-parti égeres megritkításának - a legelő szélésről, de a konyhaablakomból is remek rálátás van a közeli lankák szántóföldjeire, a kékek-zöldek-aranyló sárgák pompájára.
Vendégfotó Lucsánóról. Temperamentumos, izgő-mozgó kutyi, én még nem tudtam róla jó képet csinálni.


 A lóterelés mellett a vendégek túravezetése a második legfontosabb tevékenysége Boginak és Lucsánónak:

Tyúk, kacsa, pézsmaréce, pulyka...mind-mind vedlik, egy tollfelhő az egész udvar. Tojást is csak elvétve találok, hááát...nehéz megszokni, hogy nagyítóval kell keresgélni őket. Ideje lesz a kivénült egyedeket jobblétre szenderíteni.

Gácsérunk a farakás tetejéről szemlézi a tojókat

Kedvencünk a vadkacsa - sajnos a napokban tovaröppent....

Megkezdtük a tyúkok visszaszoktatását az ólba éjszakára. Talán a pulykák jelenlétének köszönhetjük, hogy eddig nem érte őket bántódás rókától, ragadozómadártól.


1 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails