2015. április 28., kedd

Faluhelyen - serrano sonkáról

Bevallom, az idei Húsvétig fogalmam sem volt a serrano sonkáról. Az ünnep sonka nélkül nem maradhatott el -ez így volt kicsi gyerekkorom óta, amire csak vissza tudok emlékezni.
Falusi vendéglátásunk magában hordozza azt is, hogy sokféle vendég fordul meg nálunk, legtöbbje világlátott, nemcsak az európai, de a széles nagyvilág gasztronómiájába is belelát, nemcsak az interneten keresztül, hanem valódi tapasztalással.
Így ismerkedtem meg  Fefével együtt a serrano sonkával - a vendégeinken keresztül. Ők nemcsak húsvétoltak, hanem kerek szülinapot is ültek a Bodzásban, amire kaptunk egy nagyon kedves meghívást is.
A fotókon bemutatom, ahogy próbáltunk megbirkózni azzal a feladattal, hogy a sonkából - a hozzáadott szerszámokkal - szép, vékony szeleteket vágva, ízléses falatokat szeljünk kenyérhez, olívabogyóhoz.
Mit is kell tudni a serranó sonkáról?
A legfontosabb, és amitől eltér a magyar sonkától, hogy nem füstölik, hanem sózással tartósítják. Ez a spanyol sonka az ottani kultúra része, drága csemege. Az ottani kocsmárosok az italok mellé harapnivalóként szolgálják fel. A sonkák minden valamirevaló spanyol kocsma mennyezetéről csüngnek alá, alattuk kis zsírgyűjtó tölcsérrel, hogy a nyári nagy melegben kicsöpögő zsírt felfogja.
A spanyol területek elkülönítik és megkülönböztetik egymástól sonkájukat - szóval ez egy "vérre menő" biznisz is egyben. A legnevesebb talán a terueli sonka, ami arról híres, hogy a coca egész élete a Teruel térségben telt el, a sonka bőrébe égetett csillag jelzi az eredetet. Valamikor a makkoltatás volt a fő elesége a terueli disznóknak, manapság már a miénkhez hasonló módon nevelődnek, akár ólakban, gabonával, lucernával, szójával etetve.
Fontos doktrína még, hogy az állatokat 8 hónapos korban 115-130 kg-os súlyban vágják le, a hímeket kasztráltan, és a nőstényt sem épp ivarzó állapotban, nehogy a túlteljesítő hormonokat kiérezzék a gurmandok.
Aki még többet szeretne megtudni a spanyol sonkáról, az a következő linken tájékozódhat itt!
A kóstolás után megállapítottam, hogy sokkal, de sokkal többet kellene tennünk a hazai füstölt sonkánk marketingjéhez, mert össze sem hasonlítható a két ízvilág. Az én szememben a Keresztes-féle mangalicasonka mindent überel. (gannai kistermelő)



2015. április 19., vasárnap

Kekszmintázó lovas motívumokkal

Ezt a mintázót Zsófi lányunk fogja hamarosan ajándékba vinni amerikai barátainak. A sodrófa cseresznyefából készült, a motívumokat Zsófi válogatta össze.
Reméljük, sikere lesz a nagy Óceánon túl is!


2015. április 18., szombat

Kapuról, kerítésről

A jó idő beköszöntével megsokasodnak a ház körüli teendők, a télen eltervezett apróbb felújításoknak eljött az ideje.
Ilyen volt a Bodzás utcafronti képének - azaz a kis- és nagykapunak a kicserélése, hisz már évek óta jószerivel csak a festék tartotta össze. Így a valamikor gyönyörű kazettás kerítéstől megváltunk, és a széldeszkás megoldást választottuk az újnak, valamint Feri csinált egy rácsos kiskaput is, amivel szellősebb lett a kertre való rálátás az utcáról.
Eszembe jutott ezzel egy időben, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor a házikót még csak újítgattuk, hosszú ideig nem is volt kerítésünk. Az ajtót sosem zártuk kulcsra, az autónk a ház előtt, benn a slusszkulccsal. Éjszakára is. Ha elmentünk otthonról, az ajtó akkor se nagyon volt kulcsra zárva. Valahogy így éltünk, mégse vittek el tőlünk semmit sem, igaz, nem is nagyon lett volna mit. (Hát ezt most lehet, hogy nem túl magyarosan írtam le:))
Szeretem az ilyen kerítéseket, amik nem elzárnak, hanem bepillantást engednek az udvarra. A fagyal, ha újra levelet hoz, természetes kerítés lesz továbbra is.
A következő nagyobb munka a vakolat helyreállítása és a meszelés lesz.
Egypár régi kép a kazettás kapukról:


És így néz most ki a ház eleje:




2015. április 2., csütörtök

Életelixír: citromos-mézes gyömbérszósz

Nap mint nap újabb és újabb csodaszerek látnak napvilágot, fűszerekről, gyógynövényekről, zöldségekről derül ki a csodahatásuk, és tudományosan alátámasztott - ez nagyon fontos! - gyógyító erejük. Másnap esetleg épp az ellenkezője.
Hiszem is, nem is, egy próbát megér alapon én is elkészítettem fűszeres étvágygerjesztőmet - nem mintha szükségem lenne rá:))) -, azzal a jóleső érzéssel, hogy szuper alapanyagokból - remélem - minőségi házi gyógykészítményt állítottam elő.
Nem kellett hozzá más, mint gyömbér, citrom és méz, no meg némi víz.
Így készítettem:

A gyömbért meghámoztam és vékony szeletekre vágtam. Kevés vízzel feltettem főni, és lassú tűzön kb. egy óráig főztem. Szálas, nem könnyen puhuló növény a gyömbér. Az elfőtt vizet mindig egy kevéssel pótoltam.A pépesítést a botmixerre bíztam.
Egy jó nagy citrom levét és pár evőkanál mézet tettem hozzá és ezekkel is jól összekevertem. Üvegekbe töltve hagytam teljesen kihűlni.
Reggelente egy-egy kiskanállal eszünk belőle, és mondhatom csodás! Pompásan keveredik benne az édes, a savanyű és a csípős íz.
Lehet, hogy hamarosan kibújok a bőrömből, vagy kinő a harmadik szemöldököm? Nem tudom, és a kémiai hatásmechanizmusa nem is érdekel a dolognak különösképpen, fogyasztjuk, mert jólesik és finom, és örülök annak, hogy én csináltam.
Szeretettel ajánlom kipróbálásra!




LinkWithin

Related Posts with Thumbnails