2015. január 10., szombat

Halpaprikás bakonyiasan amurból - kapros nokedlivel

A főzésben nagy kedvenceim a hal és a nyúlételek. Épp ezek azok, amiket a legnehezebb népszerűsítenem vendégeink körében. A hal szálkás -megakad a torkunkon, a nyúl pedig leginkább simogatásra való, nem pedig enni. Néznek is rám kikerekedett szemmel többnyire a városlakók, amikor megmutatom nekik a tágas istállóban, zöldtakarmányon, magvakon és friss szénán, lucernán nevelkedett gyönyörű nyuszijaimat. "És ezeket a gyönyörűségeket van szívük levágni?" Szoktam találkozni a naív kérdésekkel, s ilyenkor tényleg nehéz a válaszadás. Nem. Nekünk sem könnyű.
Ám most halételről szól a poszt, az alapanyagot, az amurt a közeli Széki-tó adta.
A halpaprikást leginkább harcsából kínálják az étlapok, ám az amur, hófehér, száraz húsával éppolyan kiváló ehhez az ételhez. S mivel bakonyi módon készítettük, nem hiányozhatott a gomba sem belőle. A termesztett csiperke mellett saját szárítású vargányát és trombitagombát is használtam hozzá ételízesítőnek.
Először elkészítettem a "szoklit":

 zsíron hagymát és szalonnát dinszteltem, majd házi lecsót fonnyasztottam, kis só, bors, fokhagyma és kömény hozzáadása után a felaprított illetve szárított és poralakú gombákkal fűszereztem. Pici vízzel higítottam, pirospaprikáztam. Az alapot félretettem.

A sóval, borssal fűszerezett halszeleteket paprikás lisztbe forgattam és zsíron mindkét oldalát pirulásig sütöttem. Az így előkészített halszeleteket beleraktam a gombás-szalonnás paprikás alapba és pár perc alatt készre főztem a sparhelten.

Kapirgálós tyúk tojásából készített nokedlivel tálaltam, pici, télen is zöldellő biokaporral meghintve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails