2014. szeptember 8., hétfő

Régiből újat

Gyerekkori barátnőmtől kaptuk azt a kedves megbízást, hogy nagymama -korabeli éjjeliszekrénykékből úgy varázsoljunk újat, hogy azért némileg öregnek látsszon továbbra is a bútor. A shabby és a vintage világa is közel áll barátnőm ízléséhez, azonban abszolút megbízva ízlésünkben, ránk bízta a végeredményt.
A munka itt is az elemeire szedett bútor átcsiszolásával kezdődött, majd a szín kiválasztása után az alapozás, újracsiszolás, patinázás folyamatával folytatódott. Azért közben az átszíneszés után - de még a munka befejezése előtt kihívtuk hozzánk Évát, nézze meg, tetszik-e neki, amit lát, mert abban a stádiumban voltunk, hogy még lehetett rajta változtatni.
Évánál osztatlan tetszést aratott a színvilág, így véglegesítettük az elképzelést, és a mellékelt képen bemutatom az elkészült, felújított szekrénykéket:


No és mi a különbség a shabby és a vintage között? Vagy ebbe az irányba mutat a country is.
Nos, a shabby, a kopott elegencia:, színvilágát tekintve a fehér az uralkodó. A shabby bútorok alapvetően kecses formájúak, elegánsak. A robusztusabb, ám szintén fehér koptatott bútorok már inkább a country stílushoz tartoznak. Ez egy alapvető különbség a kettő között!
A vintage viszont a modern és a régi - retro, modern klasszikus: art deco keveredése a lakberendezésben. Itt a hangsúly a keveredésen van. Így hát, ha az alapfogalmakat tisztáztuk, akkor talán megállapíthatjuk, hogy ezek a szekrénykék inkább a shabby stílusra hajaznak.
Ha sikerül lencsevégre kapnom, hogy milyen közegbe kerülnek ezek a bútorok, akkor csinálok arról is egy bejegyzést. Hallod, Éva?
Az asztalosműhelyt mindenesetre elhagyták a bútorok és örülök barátnőm örömének:))




3 megjegyzés:

  1. Kíváncsian várom a fotót. Ismét ügyesek voltatok!

    VálaszTörlés
  2. Ilyen felújításos élményeim nekem is vannak bőven, sajnos mindig csalódnom kellett a megrendelőkben. Alapjában szeretnék felújítva látni a "drága nagyitól" megmaradt ezt azt, de valahogy ne kerüljön az pénzbe. Sokan azt hiszik, az asztalosok ilyen ráérős manók, akik puszta élvezetből dikicselnek napokig egy egy kisbútort, és a munkaidejük nem ér annyit, mint egy akárki más munkaideje.
    Az egyik az, hogy nincsenek tisztában azzal mit akarnak, amikor felújításra szánnak valamit, a másik az, hogy nem szeretnek fizetni. Ezt a két dolgot sosem tudtam közvetíteni, sem összehangolni. Inkább lemondtam erről az ágazatról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, az összes ilyen jellegű munkát mi sem tudjuk elvállalni, épp azért, mert a befektetett munka sokkal több, mint amit el lehet kérni érte anélkül, hogy a vevő el ne ájuljon.
      S mivel az asztalos munkaideje nagyon drága, ezért a hasonló feladatok nagy részét én szoktam elvégezni:))

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails