2017. szeptember 14., csütörtök

Elegem van a drámákból

Nyáron szüneteltettem a blogbejegyzéseket, mert sok-sok vendég és sok-sok feladat volt nap mint nap, plusz az irreális hőség, hadd ne soroljam...
És akkor még az apróvadakkal is fel kellett vennem a versenyt, mondanom sem kell, rafinált bűnözőkkel volt dolgom, és ők álltak nyerésre.
Nyár közepétől apró léptekben, alig-alig észrevehetően, megcsappant a boldog baromfiállomány. Szabadon legelésző tyúkok és kacsák kerültek lakomára - valami ismeretlen ragadozó asztalán. Pulyka Putyin - akkor még megvolt - hangjának rezgésével két évig távol tartotta a vérre szomjazó vadakat az udvarunktól, azonban vehemens párzási procedúrájának nemcsak a kedves pulykapipe esett áldozatul, hanem később a tyúkjaimmal is perverzkedett, és voltak páran, akik alulmaradtak. A szó szoros értelmében.
Így Putyinnak menni kellett, sajna a hangja nem maradt itt, így felbátorodtak az apróvadak - görény, nyest, nyuszt: ki tudja? - s az állomány egyre csak fogyatkozott-fogyatkozik.
Summa summárum úgy döntöttem, hogy a maradékot inkább én teszem hidegre, mint hogy gondos kezem munkájának gyümölcsét más arassa le. Húsra nem vágyom, de a friss napi tojást igencsak sajnálom.
A baromfiudvar ugyan zárt, de az apró ragadozóknak ez nem túl nagy feladat. Mindig nappal végeztek a szárnyasokkal, a tetemek az udvarban maradtak, tehát nem róka volt a tettes. Más kérdés, hogy pár napja őkelme is megjelent, és egy fehér szabadon kapirgáló tyúkom csak a jóisten segedelmével menekült ki a torkából, eléggé megtépázottan.
Baromfiudvart védendő először azzal próbálkoztam, hogy a kerítés mentén kutyagumit helyeztem el: állítólag a besték nem szeretik azokat a helyeket, amit kutya jelöl meg. Ez egy hétig bevált, aztán úgy látszik megszokták a szagot, mert újabb elhullás következett.
Ezután döntöttem úgy, hogy Bogit és Lucsánót is munkára fogjuk, ha az ürülékük nem, talán a jelenlétük távol  tartja a nem kívánatos behatolókat. Hát... nem volt nagy a lelkesedésük. Egész nap a kárálást hallgatni, az uncsi kacsatogyogásban gyönyörködni... Izgalmukat a fólia lebontásával enyhítették, szóval a kár egyre csak nő, még akkor is, ha számba vettük, hogy jövőre úgyis újra kell fóliázni a kiskertet.
Viszont az őrizet eddig bevált: pár napja nincs levadászás az udvarban. Derék munkájukat nap végén bőséges csirkeszárnyvég lakmározással, és sok-sok simivel jutalmazom.
És pár kép a vendégeinktől kapott  carolina repear fejlődéséről (ha esetleg van, aki nem tudja, jelenleg a világ legerősebb csilipaprikájának tartják): már januárban elültettem a magokat, sparhelt és meleg mellett melengettem tavaszig, amikor a palántákat kiültettem a fóliába. Egész mostanáig szépen nevelődtek, de mivel a kutyáim az említett tények miatt azt lebontották, kénytelen voltam átültetni őket, hogy az immár nyitott fóliában a tyúkok ne legeljék le őket.
Hát egyelőre így néznek ki, tudom, nem a legideálisabb virágzás alatt az átültetés, de ezt most a kényszer szülte, s igyekeztem bőséges földlabdával és érett istállótrágyával pótolni a drámai beavatkozást, meglátjuk, túlélik-e.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails