2015. május 25., hétfő

Kotlóstörténet

Minden tavasszal nagy izgalommal készülök a tyúkudvar frissítésére. Már február-márciusban azon töprengek, honnan, milyen módon szerezzem be a következő generációt.
Nagyon kacérkodtam az ősi magyar fajtákkal, és találtam is a közelben tenyésztőt, ám csak június közepére tudtak előjegyzésbe venni, annyi a megrendelésük. Ez persze örvendetes, hisz jó hír, hogy sokan szeretnék a régi fajtákat tartani.
A júniusi napos csibe nevelgetés azonban nem fért volna bele a teendőimbe, hisz elindult a kiskert-projekt  - erről hamarosan írok -, és jönnek a nyaralóink is a vendégházunkba.
Maláta és Füge legeltetése is elég sok feladatot ró ránk, hisz a legelőjük most le van zárva: fakitermelés folyik március óta a Bittva-környéki területeken, és a munkagépek a legelőnkön keresztül kaptak útvonalat a terület megközelítéséhez. Így a lovaknak 2-3 naponta készítünk mobil karámokat, illetve a saját udvarunkban legelnek.
De térjünk vissza a tyúkokra. Jó pár éve már volt kotlósom egy japántyúk fajtából, ő hozta is a fészekaljakat évente legalább háromszor. Akkoriban olyan jó hatással volt a kotlós a tyúkjaimra, hogy egyre-másra kotlottak meg a többiek is, szóval tojásom nemigen volt azidőtájt. Bosszankodtam is miatta rendesen, nem győztem az elüldögélő tyúkocskákat sötét karanténba tenni, hogy hagyják abba tevékenységüket. Ezt kivédendő, legközelebb a mesterséges keltetést is kipróbáltuk, érdekességnek nem volt rossz móka, de én mégiscsak a hagyományos állattartást díjazom, viszont az elmúlt két évben nem volt becsületes kotlósom. Így a terv mindenképpen az volt, hogy kell egy kotlós!
Először azt hittem, hogy ilyet úgysem fogok kapni, mert a jó kotlósnak becsülete kell legyen egy udvarban, miért is válna meg tőle a gazdasszony! Ám máshol is fellép az a probléma, ami nálam: esetenként túl sok is a kotlós a háznál! Így viszonylag könnyen sikerült egyet beszereznem, méghozzá egy szép, nagytestű fekete madár formájában. Tojás is került a szomszédból és a sajátjaimból, és azonnal megültettem a jószágot. Kellemes helyet készítettem neki egy magasabb falú műanyag kosárban. Némi fészkelődés után gond nélkül megszokta az új helyet, és szemmel láthatóan örült az elfoglaltságnak.
Azonban mindjárt másnap kikotorta maga alól a halványzöld színű tojást és össze is törte.
Másnap és harmadnap újabb tojásokkal lettünk szegényebbek. Akkor esett le a tantusz - és persze szakmai tippeket is kaptam falubeli gyakorlott tyúktartóktól - hogy a tyúknak a ki- bemászkálás macerás a magasfalú költőhelyen, és talán a saját súlyától töri össze a tojásokat, nem pedig mihasznaságból...
No, erről ennyit: a kosarat kidobtam, maradt a szimpla szalmafészek. Nem volt több tojásösszetörés.
Azonban a megmaradt tojások háromnegyede záp volt, ezt már gyanítottuk, amikor a kelési idő eljött, és a kotlós nagyon nyugtalanná vált. Az első három kiscsirke után jött két teljesen üres nap, ekkor a kotlós teljesen kétségbeesett. Más szót nem mondhatok rá. Némi töprengés után úgy döntöttem, felbontom a tojásokat, hisz a tyúk a már kikelt csibékkel akart foglalkozni. Persze kaptam olyan javaslatokat is, hogy vegyem ki a csibéket alóla és akkor talán visszaül, de ez a kotlós nagyon helyénvaló jószág: ő már tisztában volt azzal, hogy selejt van alatta.
A felbontott tojásokat mind ki lehetett dobni. Így a kotlós-kísérletem csak hellyel-közzel nevezhető sikeresnek:)) Azonban barátainktól gyorsan beszereztünk egy rakás keltetőgépben kelt kiscsibét, és a kotlós alá raktuk őket. Volt némi izgalom bennem, hogy elfogadja-e őket, de tüneményes madarunk van: azonnal maga alá terelgette a "nyájat", és mondhatom, teljesen megnyugodott. Azóta is rendben nevelgeti őket. Meg kell várnom, míg a csibék megnőnek akkorára, hogy a macskák már nem látnak bennük zsákmányt: ez még kb. 2 hónap.
Minden nap gyönyörködöm a csipogásukban, életteli zajongásukban, sokféle tarkaságukban.
A kotlóst pedig nagyon megszerettem, el is döntöttem, hogy neki amnesztiát adok életfogytig: nem lesz más dolga, csak a költés:))



2015. május 24., vasárnap

Kövek, virágok...május

Most kezdődött, és hamarosan vége is a legüdébb, legpezsgőbb, legélettelibb hónapnak, a májusnak. A háromnapi szürkeség és folyamatos esőzés után küldök egy kis lélekvidítót, hisz ezek a színek, ezek a virágok hamarosan átadják helyüket a nyáriaknak...


2015. május 22., péntek

Újra benépesült a fürjház

Nem, nem tűntem el, de a tavasz meghozta a tennivalók sokaságát, úgy a vendégháznál, mint a saját portánkon, az állatok körül, és a legeslegújabb projekt a kiskert a Bittva parton. Ennek fázisairól, illetve a szárnyasok körüli újdonságokról majd következő posztokban készülök beszámolni.
A mai bejegyzés témája is már kb. egy hónapos, hisz a fürjeket nagyjából ekkor hoztuk haza háromhetes korukban. Olyan gyönyörű-gömbölyű példányokhoz jutottunk hozzá, hogy nem győzünk bennük gyönyörködni nap, mint nap! 17 tojó és 3 kakas gazdagítja az állományunkat, s alig 3 napos tartás után már elkezdték a tojástermelést is: mindennap kapunk tőlük 2-4  minitojást. Gondolom, amint a napi átlaghőmérséklet eléri a 16 fokot - este sem zuhan nagyon alább - akkor ennél intenzívebbé válik majd a hozam, hisz ez már több évi fürjtartás tapasztalata.
Egyelőre úgy látom, nagyon jól érzik magukat, ehhez hozzájárulok fincsi takarmánnyal, saját kezűleg szedett zöldekkel, friss ivóvízzel, amit napjában többször is cserélek, valamint az elengedhetetlen finomszemcsés homokkal, amiben porfürdőzhetnek.
Pár nap tartás után elkezdték a csivitelést-trillázást is, amit annyira szeretek hallgatni:))
Így hát a saját termelésű fürjtojás újra felkerült az ételeink alapanyagai közé: többnyire krémleveseket dúsítok vele, vagy főtt tojásként salátákat díszítek vele, illetve levesbetétként is megállja a helyét, és tészták összetevője is. Sokféle módon tudom hasznosítani kismadaraim tojáshozamát!
Jelenleg még kiscsibék napi fehérjeszükségletét is fedezem velük, néhány főtt tyúktojással kiegészítve.
A régi fürjház megtoldva egy lenyitható ajtóval

Ismerkedés az új hellyel

A főkakas is kíváncsi az új jövevényekre

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails