2011. augusztus 31., szerda

Tincső és a szivárvány

Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk az időjárás sokszínűségét: a nyár "hozta" a meleget, de volt "szélsőség" is bőven:))) Az alábbi képeken egy ilyen időjárási front képeit örökítettem meg. Eleinte a napsütésben csak pár csepp eső kopogtatta az ablaküveget, később erőteljesebbre váltott, és igazi nyári zuhé lett belőle. Voltak hetek, amikor mindennaposak voltak a nyári záporok, zivatarok, akár órákon keresztül. Az éppen nyaralók - a Bodzásban lévőknek is - nem nagy örömére. A nyár a napfürdőzésről, a strandolásról, a felhőtlen kikapcsolódásról szólna, ebbe néha beleszól a nagybetűs Időjárás. A nyárutó viszont azoknak kedvez, akik megengedhetik maguknak az iskolakezdés előtti ejtőzést: nálunk épp egy ötgyermekes család nyaral.
Fotók a nyári zivatar előttről. Tincső kecském nagyon érdeklődve szemlélte a fejleményeket....



2011. augusztus 18., csütörtök

In memoriam...Leó

A sok munka közepette gyűlnek-gyűlnek a beírandók, kedves olvasóimmal a megosztani valók. Szép és jó témák, kedvesek és szomorúak is, mint ahogy az életünk is pereg, hol gyorsabban, hol lassabban, néha örömökkel, néha fájdalmakkal.
Leó elköltözött tőlünk. Az öröklétbe. Én legalábbis így hiszem.
Épp nem is olyan rég írtam róla egy tavaszi nagy-nagy kirándulása okán, amit 3 tüzelő kutyahölgyért tett meg, ő, aki már a sérült hátsó ízületeit is alig bírta mozgatni. Több, mint 16 évig volt hűséges kutyánk, jó barátunk. Nagyon sokat kaptunk tőle, és csak reménykedem, hogy ő is megkapta a neki járót. Nemcsak csontban, ennivalóban.
Hősies és bátor eb volt, a területét mindenekfelett őrizte, és utolsó csatáját is megvívta ezért örök ellenségével, Dömével. Tudván-tudta, hogy alul fog maradni. És mégis.
A képeken kívül álljon itt néhány gondolat, ami nagyon közel jár az enyémekhez, és talán jobban elmondják szeretetünket, érzéseinket róla, érte.

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény idevezet, Ádáz.
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)



2011. augusztus 4., csütörtök

Hagymás-sonkás langalló

Hát bizony nem egy egzotikus Föld körüli turné miatt nem írtam az elmúlt időszakban...Dolgos hetek vannak a hátunk mögött és előttünk is. Vendégeink egyre többen igénylik házi főztjeinket, s ez talán ennek a blognak is köszönhető...
Most egy egyszerű étket mutatok be, mely annál inkább kelendő volt  az elmúlt hetekben,  többször is megsütöttem vendégeinknek, akik leggyakrabban ezt választották étel-választékunkból.

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2 ek. olaj
só, teáskanál cukor

Töltelék:
2 tojás
1 nagy pohár tejföl
30 dkg hagymaféle (lila-,vörös-,fokhagyma, hagymaszár)
20 dkg kockára vágott sonka (vagy réteges szalonna)
só, bors kakukkfű

Elkészítés:
A lisztbe elmorzsolom a 1,5 dl cukros vízben oldott élesztőt, belekevertem az olajat, jól kidolgoztam, majd egy órát pihenni hagytam.
A tojásokat elhabartam a tejfölben, sóztam, borsoztam, kakukkfűvel ízesítettem.
A hagymákat karikára vágtam, a sonkát felkockáztam.
Wokban kevés zsíron megpirítottam a hagymákat, majd a sonkát is, és félretettem.
A megkelt tésztát kinyújtottam, kizsírozott tepsibe egyengettem, tenyérrel beleigazítottam, hogy legyen egy kis pereme.
Ezután a tojásos tejfölt ráöntöttem (ezért kell a perem, hogy ne folyjon a tészta alá), majd a félig megpirított hagymakarikákkal és a sült sonka kockákkal megszórtam a tetejét.
220 fokra előmelegített sütőben pirulásig (kb. 40 perc) sütöttem.

Lehet kolbászkarikákkal, paradicsom-bazsalikom variációval készíteni, vagy kinek mi jut eszébe:)))
Biztos sikerünk lesz vele!


A már kisütött langallóról sajnos nem készült fotó, talán majd egy másik ízzel elkészítve bemutatom a "végterméket" is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails