2017. augusztus 29., kedd

Ételallergiák

Mindenkinek üdv újra fedélzeten, s bár még tart az őrült nyár - szerencsére - kerül egy kis gondolkodnivaló az asztalra, stílusosan, hisz evésről, étkezésről tanakodnék Szellem a fazékból, és rajta keresztül Fűszeres Eszter bejegyzése kapcsán.
Mindketten az ételallergiák tömeges megjelenését vették posztjuk "górcsöve" alá, s fejtették ki gondolataikat a témáról.

Az ételintolerancia, mint fogalom és mint létező kortünet, ÉLETMÓD, ahogy írjátok,  falusi vendéglátásunkba is beszivárgott, foglalkoznunk kell vele, hisz az étkezést is kereső vendégek igényeit miért is ne próbálnánk kiszolgálni? Nálunk még csak-csak könnyebb helyzetben vannak, hisz az étlapunk még a hagyományosan étkező vendégeink esetében is megbeszélést, odafigyelést  igényel.

A sokféle "nyavalya" kortünet, és kiapadhatatlan üzlet. Az étkezés mindig is örömforrás volt az embereknek, sose fogunk leszokni róla. Más kérdés, hogy régebben azt ették, amit megszedtek, levadásztak, megkerestek, ma pedig terített asztalon - boltokban - tárul elénk a fogyasztani való. Sose volt még akkora kínálata az élelmiszereknek, amik között bőven van silány és értékes is. A tájékozódásban akkora a lehetőségünk, mint még soha, viszont épp ez a kerékkötője is. Az információ özönben keressük a tutit, eszméletlen mennyiségű időt töltünk ezzel. Viszont teljesen leszoktunk a testünk jelzéseinek megfigyeléséről, pedig még ma is kapunk tőle bőven információt - fájdalom, szúrkálás, émelygés stb. - formájában, amit csak helyesen kell értelmezni: EZT NE EDD!
Fantasztikus dolog, hogy a tudomány fejlődésével egyidőben megtudhatunk olyan roppant fontos információkat, hogy egy-egy zöldségben, húsban mi az épp fontos és nyomelem, és oxálsav meg miegymás, csak épp feltétlen muszáj ezt mindenkinek tudnia? Tényleg át kell böngésznünk az internetet akkor, ha egy jó lecsót akarunk főzni, hogy a paprikában, paradicsomban, hagymában van-e valami, ami az emésztésünkre, közérzetünkre károsan hat? Nem elegendő az, ha tudom, hogy a paprikától puffadni szoktam - viszont csak nyers állapotban - így lehetőleg kerülöm a libazsíros kenyéren. Ha meg mégsem tudok neki ellenállni, akkor felkészülök a következményekre, és bűntudatosan eszek később egy kis szódabikarbónát.
Az étkezéssel való túl sok és mélyrehatónak tűnő foglalkozás divat és maszatolás is. Különösen magaménak vallom azt a Hamvas Béla idézetet, amit "duende" is megidézett, érdemes az olvasásra, kattintsatok át hozzá!
Kicsit lazítsunk azon a szorításon, hogy mi a jó, és mi a nem - tudom, most sokan megköveznek- , mert hát azon sem agyalunk, hogy kinek, mikor és miért jutott eszébe az ajtókilincs megtervezése -, viszont ne akarjunk mentesülni a testünk válaszainak megértésétől, mert ez gáz. Ha felpuffadunk valamitől, akkor miért is fogyasztjuk továbbra is? Ez felelősség magunkkal szemben, ezt ne akarjuk megúszni. Mindent nem tudhatunk, de a jelekre odafigyelhetünk, és igen is tehetünk ellene, gyógyszer nélkül is, pusztán azzal, hogy kerüljük őket. Ennyire bonyolult, vagy ilyen egyszerű?
Kinek-kinek magának kell a választ megtalálnia.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails