2017. február 4., szombat

A sütnivalóról...

Magyar szólás: nincs sütnivalója.
Akkor mondjuk, ha valaki híján van az észnek, értelemnek. Eredete nyomába eredve azt látjuk - például a Nyugat-Dunántúlon - hogy "sütnivalónak" nevezték a kenyér kelesztéséhez szükséges anyagot. Itt a kovász készítéséhez élesztőként a komló és a korpa keverékét használták, amelyhez kevés maradék kenyértésztát és vöröshagymát is kevertek, majd a masszát napon megszárították. Ebből morzsoltak egy keveset kenyérsütéskor a tésztához, hogy megkeljen.
Az új menyecske hozományként vitte magával az anyja házától a "sütnivalóját" ami akár fél- vagy egész évre való adag volt.
Akinek tehát "nincs sütnivalója" - azaz keveset készített magának és idő előtt elfogyott - azt nem tartották "észlénynek" a múltban.

Sütnivaló, sütemény...A közelmúlban nálam ezek készültek. Kenyér és vaníliakrémes pite, mindkettő választható étlapunkról:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails