2017. november 25., szombat

Az (angol) reggeli története

"Az a nemzet, amely később megismertette a világot a komplett angol reggeli fogalmával, a középkorban általában mellőzte a reggelizést." - olvashatjuk a flagmagazin.hu oldalán. Az 1600-as évekre azonban ez a trend megváltozott. Mi okozhatta ezt a változást, tehetjük fel a kérdést?
Mi már nem szeretjük üres gyomorral kezdeni a napot, viszont alig vannak ismereteink a történelemből a reggelizésről. Az ebéd, az esti vacsorák és lakomák bőséges irodalommal rendelkeznek, és a fennmaradt szakácskönyvek még a szegényebbek ebédjét és vacsoráját is leírják. A reggelinek azonban nincs irodalma. A krónikások nem látták az uralkodókat reggelizni. S mivel nem maradtak fenn krónikák a reggelizésről - illetve arról igen, hogy  némelyeknél ez megengedett volt, így kiváltságnak számított pl. fő tisztségviselők, esperes és kántor, az alamizsnaosztó, a pénztárnok, a konyhafőnök - így nagy valószínűséggel a középkori ember csak napjában kétszer étkezett.
S mivel a történet nagyon érdekes, ezért továbbolvasásra ajánlom a flagmagazin oldalain. 
Azt különösen érdekesnek találom, hogy a reggelinek gyógyító hatást tulajdonítottak. A korán kelők - szerzetesek, utazók - mindenképpen reggeliztek, vagy aratás idején a földeken dolgozókat is megillette a reggeli. A reggelizés tehát nem a társadalmi státuszt jelezte, hanem inkább a szükség diktálta.
A praktikus célú reggelik általában igen egyszerűek voltak, ritkábban jelentettek főtt ételt. Többnyire előző napi maradékok voltak vagy lehettek, hisz feljegyzések ezekről nemigen akadnak.
Az utazók reggelije mást mutat, sok forrás szerint ők világos sört vagy bort fogyasztottak (:))
Közkedveltté vált a vaj, a tojás és a kenyér fogyasztása reggelire, valamint halnapokon a lepényhal, rája, füstölt hering.
A vidéki ember reggelijében megjelent a vajas kenyér, különféle gyógyfüvekkel kiegészítve (pl. zsálya, ami az elmét élesíti)
A reggeli jótékony hatása már mindenkire érvényessé vált, sőt kialakult az a nézet, hogy az öregeknek és a betegeknek nincs is szüksége reggelire.
A reggelizés kialakulása tehát hosszas folyamat volt, és térnyerésében a munkavégzés megváltozása lehetett a perdöntő. A kora középkori ember ugyanis alapjában véve maga osztotta be az idejét, még akkor is, ha köteles volt ura földjén dolgozni, mert ehhez nem kellett virradatkor felkelnie.
A 16. századtól azonban egyre többen kezdtek másoknak dolgozni, akik napi meghatározott óraszámban alkalmazták őket. Ha egy napszámos reggel 5-től este 7-ig dolgozott, nem bírta volna a munkát csak a 11 órai ebéddel kezdve a napot. A reggelizés bevezetésével viszont az ebéd tolódott ki későbbre.
Látható, hogy a reggelizés kialakulása  a bérmunkához köthető.
Manapság pedig a reggelifélék kánaánját éljük, hisz az élelmiszerekhez való hozzáférés soha nem volt ilyen egyszerű - és most nem beszéltünk ennek negatív oldaláról, arról, hogy mivel fizetünk ezért a könnyűségért.


 


2017. november 22., szerda

Kirándulj hidegben is kutyáddal!

Az idő szépen, fokozatosan vált hűvösről hidegre - bár ma épp 12 fok volt! - ám nem kell a sufniba tenni a túrázás kellékeit, hisz a kutyánknak hidegben is szüksége van a testi kihívásokra.
Az őszi-téli kirándulások - főleg izgalmas terepviszonyok között, mint amilyen a Bakony, a Bittva patak völgye Gannán és Döbröntén - kalandokat és jó mókát is jelent mindkettőtöknek (hármótoknak, négyőtöknek).


Az erdei caplatás, a dombokon rohangálás kutyádnak és neked is fontos, ha városi életmódot folytatsz, netán munkád is székhez köt.


Érdemes az őszi-téli kutyás túrákra is fokozottan felkészülni, hisz többről van szó, mint egy esti sétáltatás. Nem árt, ha a fokozottabb igénybevétel miatt vitamindúsabb táplálékkal készülsz kedvencednek, s bár egy túra alatt nem feltétlen kell etetned, nem árt, ha lapul a táskádban némi jutalomfalat.
Vendégházunkban mi is mindig készítünk négylábú kedvencekkel érkezőknek házi készítésű ropogtatnivalót, télen jó sok disznózsírral, esetenként liba- vagy kacsazsírral, töpörtyűvel készítve, reszelt sárgarépával, kapirgálós tojással, hogy a zsír- és fehérjeutánpótlás is meglegyen.


Bakony- Ganna - Bodzás Vendégház. Kirándulás után jó meleg házikóban nincs is kellemesebb, mint kandalló mellett elkortyolni egy jó forró gyümölcs- vagy herbateát, míg kedvenced kimerülten pihizik a ropogó fahasábok előtt.

Szívesen gondoskodunk a vacsorádról is, ha ezt előre jelzed nekünk.
Szóval ősszel és télen is irány a Bakony, keresd a kutyabarát  Bodzás Vendégházat! 




2017. november 21., kedd

Szubjektíven a csicsókáról

A gasztronómiai oldalakon időről-időre felröppennek csúcsélelmiszerekről hírek, receptek. Tudományosan. Miben mi a fantasztikus, mit miért kellene fogyasztanunk. A csicsóka is ilyen csúcsélelmiszer lenne, sok más mellett. (cékla,  fodroskel... stb.), most a más tájakon termőkről nem beszélnék, és a tudományos hírekkel sem szállnék vitába, mert nem vagyok értője.
Csak csupán arról írnék, ami saját tapasztalás.
Jó tudni, hogy a csicsóka megmenti azt, aki éhínségre van kárhoztatva - háborús eledel, nagyanyáink is felszedték a földből éhínség idején, főztek belőle ezt-azt, még süteményt is, ami felhasználásának sokrétűségére vall. Ezt a tudást tegyük is el - éhínség idejére.
Sokféleképpen kipróbáltam már a csicsókát - nálam csak nyersen vált be, vajas kenyér mellé, retek helyett. Van is a Bittva-parti kertecskémben, idén sem szedtem fel az összeset, hadd teremjen jövőre is, ha kedve tartja. Kiirthatatlan. És így van ez jól.
De hogy csicsóka-ültetvényen gondolkozzak...no ez most már elképzelhetetlen. Megtartjuk az ötletet másnak, termeljék csak a csicsókát lének, szirupnak, chatnynak, fittyfenének...én amondó vagyok,  hogy nem bántom a kertben a létezését, de hogy energiámat öljem a többlet-termésbe, no, azt már nem.
Eszem azt, amit felkapirgálok belőle, de se a nyulak, se az egyéb vadak elől nem fogom megvédeni a telepemet, az már biztos.
Maradjunk annyiban, hogy jó ha van, ínség idejére. Aztán reménykedjek, hogy nem túl sűrűn lesz olyan ínség, hogy körömmel kelljen kikapirgálnom a föld alól. És tortát süssek belőle, a családom örömére. Mint most is:)))

2017. november 14., kedd

DIY-csináld magad, pingálás ezerrel

DiY...Jópofa, és üdvözlöm is:))) A mondanivalója alapján számomra nincs is benne semmi új, hiszem életem vidéken csupa diy-ről szól. Az meg hogy haladni kell a korral, hiszen posztomat a googli meg a többi kereső majd akkor helyezi előtérbe, ha divatos keresőszavakat használok, és akkor jó sokan fogják látni (?), ne adja isten, ha ebből pénzt is akarnék csinálni, akkor azzal hitegetnek, hogy a diy-re majd özönlik a vevő...nos, azért ezzel kicsit szkeptikus volnék, mindenesetre éljen a 21. század, és vele a virtuális forradalom: sokakkal megoszthatom, hogy engem is elkapott a gépszíj...Adva van egy rakás fából készült holmi, új és öregecske is. Ajándéktárgyaknak valók, és egy kis divatos vintage technikával felturbózva új életre kelthetők...
Megakadt a szemem a lakásban is egy-két felújításra szoruló apróbb bútordarabon. Persze azért nem az egész miliőt akarom felforgatni, annyira harcos nem vagyok. Viszont úgy döntöttem, egy-két sarok "átszínezése" megér egy kis fáradságot, pláne, hogy szívesen-szívből jön a tennivaló.
A festéshez alapanyag és szerszám nagyjából egyébként is előfordul nálunk, szóval túl sokat nem gondolkoztam és nem csináltam munkatervet sem, hanem elő a farbával, és nosza, láss neki alapon elkészült egy-két újrafestett ez+az.
Az öregítés technikájához pedig nem annyira a youtube-t vettem alapul, hanem Feri mestert a műhelyből. Szóval nálunk erről szól a diy, amit nem  csak a vintege-hoz használunk, hanem az élet számtalan más területére is, igaz, ebből nem feltétlenül születnek hangzatos posztok a blogon vagy a FB-n:)))
Reklámfelirat az utcára

Sámlik sokféleképpen

Megújult a csirke tojóláda is-legalábbis a színezete

Pézsmarécéim a frissen festett tojóládán

Egy régi Bonanza éjjeliszekrény, itt még fogantyú nélkül



2017. november 9., csütörtök

Márton-napra

Mi így készültünk Márton-napra:

Kati és Marcsa segítségét ezúton is köszönjük, no és Hédi asszonyét is, aki a nehezét végezte a libanyakak körül!
S mivel a libák "megdicsőülésének" hétvégéje vagyon, várjuk szeretettel birsalmás-lilakáposztás-sültkrumplis libapecsenyére leendő hétvégi vendégünket a Bodzás Vendégházba!
Foglaljatok a gyorslinken!
Vár Zsuzsa asszony és Feri bátyó

2017. november 8., szerda

November

Nem tudok betelni a novemberi színekkel! Az aranyak, a rozsdák...ahogy váltakoznak egy napon belül is...egyre inkább helyet adva a szürkének, a földszínűnek...és talán hamarosan a hófehérnek:))











2017. november 6., hétfő

Őszi színek a falu határában

Mindig ősszel jön meg a kedvem a határszéli sétákhoz, a nordic walkinghoz, kutyáimmal kísérve. Bogi és Lucsánó csak a füttyentésemre vár induláskor, s boldogan ugranak ki a puha szénából, tudván, hogy egy jó kis csavargás ígérkezik a gazdával. Hűséges követőim voltak, bár többnyire eltűntek a sűrűben az izgalmasabbnál izgalmasabb hangok-neszek nyomába...Ezek a fotók készültek tegnap:
Kőfejtő

Állattartó gondoskodás télire

Marhatartó gazdák munkájának gyümölcse

Ősz...lankák...színek

Falutábla

Bútorrestaurálás, country és vintage bútorok...

...izgalmas hobbi, de már alakul a kereskedelem is.

2017. október 21., szombat

2017. október 4., szerda

Vega vendégeink voltak

No, persze nem először, viszont olyan tényleg nem volt még, hogy négy napra ellátást is kértek volna. Leggyakrabban úgy találkoztunk vega vendéggel, hogy házaspár egyik fele, vagy baráti társaság egyik tagja volt vega, s mivel nem akart nekünk "gondot" okozni, úgy csatlakozott a húsevőkhöz, hogy majd ő nem eszik húst, csak a többit (köretet, salátát), illetve gondoskodik magáról. Olyan is volt, hogy több napig nálunk tartózkodó vega vendég csak egy vacsira valót rendelt, próbaképpen. (hátha nem rántott gombát, vagy rántott sajtot kínálok, mint az éttermek zöme:)))
Ehhez adalékként azt teszem hozzá, hogy konyhámban egy étkezésre csak tényleg egyféle menüt tudok előállítani, azt is előrendelésre. Külön egy adag étel elkészítése nem kevés többletmunkával jár, s aki belelát a tevékenységünkbe tudja, hogy a főzésen kívül mennyi egyéb feladatunk van télen-nyáron a gazdaságban, a műhelyben, a szomszéd vendégházban, néha a döbröntei turistaházban is. Egyszóval: a Bodzásban nincs a'la carte, hanem előre leegyeztetett aktuális napi menü.
Így most jelen esetben könnyű dolgom volt, hisz vendégeim mindketten vegák voltak.
A kiajánlott menüből  három vacsorára a következőket választották (egy vacsorát az aznapi  kirándulásuk helyszínén fogyasztottak Bakonybélben):
- rakott gomba krumplival, főtt tojással, lilahagymával, paprikás tejföllel nyakon öntve
- csilis zöldbab pennével
- spenótos-ricottás gombóc tejszínes petrezselyemmártással
És ráadásként, kóstolónak kínáltam friss zöldborsos sóskakrémlevest japán tyúktojással, valamint készült egy tepsi csokis-mandulás-mazsolás brownie is. A rendelésen kívül...:))
Úgy tűnt, nagy volt az elégedettség...
Fotó csak a gombócról készült, no meg a sütiről, íme:



2017. szeptember 30., szombat

Patakunk, a Bittva




A Bittva télen-nyáron. Mindig csodaszép, lágyan hömpölygő, néhol zuhatagos, bő tavaszi esőzésekkor folyóvá duzzadó és áradó. Madaraknak fészkelőhelyet adó, vadaknak és a környék állatállományának - marháknak, lovaknak itató.
Kertünk alatt kanyarog, nedvdús párában érlelődnek terményeink, ízessé, zamatossá váló paradicsomokat, paprikákat gyűjtök, a klíma miatt kevesebbet kell locsolnom még a kánikulában is.

Egy kis földrajz róla: "...A Bittva a Marcal folyó egyik legjelentősebb mellékvize, 45,4 km a hossza. A Bakony nyugati részén, Németbánya felett ered, és Békás határában folyik a Marcalba. Felső és középső szakaszán szép, természetes állapotú a patak,  útja során több víztározót, horgásztavat táplál.
A régi térképeken, leírásokban egyaránt előfordul a Bitva és a Bittva névalak is. Vályi András 1796-os kiadású Magyar Országnak leírása c. művének 1. kötetében a következőkről ír:
"BITVA. Folyó víz Veszprém Vármegyében: erdőkből származik sebes folyásával, nem bő és nem is mély, de szüntelen folyása által megérdemli a fel jegyzést. Igen jó ízű rákok vagynak benne, napnyugot felé Mihályháza falu alatt Marczal patakjával egyesül"
A felső folyásnál erdős, lentebb ligetes tájak szegélyezte kanyargós, gyors folyású patak mentén Bakonyjákótól kezdve malmok sora épült.
Mihályháza és Békás között ért ki a Marcal lapályára, mellyel a mocsárvilágban szétterülve egyesült.
A Bittva a Nyugati-Bakonyban, alacsony középhegységi tájon, Németbánya felett,  a Bodza-hegy északi lejtőjét felszabdaló erdős völgyek, vízmosások (Tustán-árok) mélyén kezdi meg útját. A vidéket itt összefüggő erdők fedik. Legmagasabb pontja a 491 m-re emelkedő Hajszabarna. Itt található egy megjelölt kis csekély vízű rétegforrás Bittva-forrás néven, melyhez a közeli országút melletti autóspihenőből és a pisztrángos tavak felől is vezet fel turistajelzés (sárga ill. piros kör).
Németbánya-Bakonyjákó-Ganna-Döbrönte falvakon keresztül nagyjából Kup határáig tart a Bittva a legváltozatosabb, természetes állapotban megmaradt szakasza. Szinte végig galériaerdő, vagy fás zóna kíséri, a meder kanyargós, a part fákkal, bokrokkal benőtt. A völgyben többnyire rétek, legelők vagy erdők díszlenek. Néhány kisebb, oldaltározós dísztó is létesült a patak mentén. Útja során fokozatosan alacsonyodnak a dombok, szelídül a táj, Ganna alatt már megjelennek a szántóföldek nagyobb táblái is a völgy mentén. (...)"
 (innen ollóztam: marcal.hu)

Hát így. Itt lakunk, ennek a csodálatos pataknak a környezetében, kertészkedünk mentében, és mindennap beszippanthatom ózondús levegőjét. Hamarosan, az ősz előrehaladtával pedig megjelenik majd a patakot körbelengő ködfátyol is, amit a gyenge napmelege fog csak feloszlatni. Alkalomadtán teszek fel majd erről a csodás természeti tüneményről fotókat is...

2017. szeptember 14., csütörtök

Elegem van a drámákból

Nyáron szüneteltettem a blogbejegyzéseket, mert sok-sok vendég és sok-sok feladat volt nap mint nap, plusz az irreális hőség, hadd ne soroljam...
És akkor még az apróvadakkal is fel kellett vennem a versenyt, mondanom sem kell, rafinált bűnözőkkel volt dolgom, és ők álltak nyerésre.
Nyár közepétől apró léptekben, alig-alig észrevehetően, megcsappant a boldog baromfiállomány. Szabadon legelésző tyúkok és kacsák kerültek lakomára - valami ismeretlen ragadozó asztalán. Pulyka Putyin - akkor még megvolt - hangjának rezgésével két évig távol tartotta a vérre szomjazó vadakat az udvarunktól, azonban vehemens párzási procedúrájának nemcsak a kedves pulykapipe esett áldozatul, hanem később a tyúkjaimmal is perverzkedett, és voltak páran, akik alulmaradtak. A szó szoros értelmében.
Így Putyinnak menni kellett, sajna a hangja nem maradt itt, így felbátorodtak az apróvadak - görény, nyest, nyuszt: ki tudja? - s az állomány egyre csak fogyatkozott-fogyatkozik.
Summa summárum úgy döntöttem, hogy a maradékot inkább én teszem hidegre, mint hogy gondos kezem munkájának gyümölcsét más arassa le. Húsra nem vágyom, de a friss napi tojást igencsak sajnálom.
A baromfiudvar ugyan zárt, de az apró ragadozóknak ez nem túl nagy feladat. Mindig nappal végeztek a szárnyasokkal, a tetemek az udvarban maradtak, tehát nem róka volt a tettes. Más kérdés, hogy pár napja őkelme is megjelent, és egy fehér szabadon kapirgáló tyúkom csak a jóisten segedelmével menekült ki a torkából, eléggé megtépázottan.
Baromfiudvart védendő először azzal próbálkoztam, hogy a kerítés mentén kutyagumit helyeztem el: állítólag a besték nem szeretik azokat a helyeket, amit kutya jelöl meg. Ez egy hétig bevált, aztán úgy látszik megszokták a szagot, mert újabb elhullás következett.
Ezután döntöttem úgy, hogy Bogit és Lucsánót is munkára fogjuk, ha az ürülékük nem, talán a jelenlétük távol  tartja a nem kívánatos behatolókat. Hát... nem volt nagy a lelkesedésük. Egész nap a kárálást hallgatni, az uncsi kacsatogyogásban gyönyörködni... Izgalmukat a fólia lebontásával enyhítették, szóval a kár egyre csak nő, még akkor is, ha számba vettük, hogy jövőre úgyis újra kell fóliázni a kiskertet.
Viszont az őrizet eddig bevált: pár napja nincs levadászás az udvarban. Derék munkájukat nap végén bőséges csirkeszárnyvég lakmározással, és sok-sok simivel jutalmazom.
És pár kép a vendégeinktől kapott  carolina repear fejlődéséről (ha esetleg van, aki nem tudja, jelenleg a világ legerősebb csilipaprikájának tartják): már januárban elültettem a magokat, sparhelt és meleg mellett melengettem tavaszig, amikor a palántákat kiültettem a fóliába. Egész mostanáig szépen nevelődtek, de mivel a kutyáim az említett tények miatt azt lebontották, kénytelen voltam átültetni őket, hogy az immár nyitott fóliában a tyúkok ne legeljék le őket.
Hát egyelőre így néznek ki, tudom, nem a legideálisabb virágzás alatt az átültetés, de ezt most a kényszer szülte, s igyekeztem bőséges földlabdával és érett istállótrágyával pótolni a drámai beavatkozást, meglátjuk, túlélik-e.





LinkWithin

Related Posts with Thumbnails