2017. április 23., vasárnap

2017. április 20.

Csak képek.
Ezen a napon Veszprémbe kellett mennünk, ezek a képek fogadtak minket Farkasgyepűn és  utána az úton.
Hideg, vacogás napok óta, éjszakai fagyok, újra befagyott vizek és fűtés, úgy mint télen.
A gyönyörűen átteleltetett leandereket újra visszacipeltem a lakásba...
Tiszta szerencse, hogy csak az elmúlt napokban lettünk kész a kert tavaszi felásásával és betrágyázásával, valamint az első magvak elvetésével. Szerintem nem késtünk el semmivel, pláne, hogy a Bittva parton mindig két hét hátrányban vagyunk a többi kerthez képest. Valamint az őszi hidegek is sokkal előbb beköszöntenek itt, most már tapasztalat, hogy nemigen érdemes másodvetésben gondolkodnom.









2017. április 18., kedd

Kucsmagomba lesen

Az élet sója... Kirándulás erdőaljára...





Kivárni, amíg eljön az április, a kucsmagomba ideje...

A kocsmában két sörrel megkörnyékezni a lelőhely tudóját, aki évek óta őrizte a titkot, ám most volt egy gyönge pillanata...
Az aszalt paradicsom már egy hete csücsült a hűtőben,egy csodás recept megvalósítására várva...
A gombacsoda pedig gyűlik a kosárkában:

Aztán nagypéntek - böjt... És KÉSZ!


2017. március 29., szerda

Lételemünk a tiszta víz

...a Víz Világnapja (március 22.) margójára.

"Ess, eső, ess.
holnap délig ess,
zab szemesedjék,
búza bokrosodjék,
az én hajam
olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza."

Már a népdal is a víz fontosságára hívja fel a figyelmet. Vendéglátóként, állattartóként és hobbikertészként nekünk is különösen fontos, hogy jó minőségű az ivóvizünk, a Bittva patak pedig az év nagy részében biztosítja Malátáék vízszükségletét. És addig, míg környékünk egy szinte ásványvíz minőségű vezetékes vízhez jut hozzá, tudjuk, hogy ez az országban nem mindenhol van így.
Világviszonylatban  gondot okoz a tiszta víz hiánya. A vízhiányos országok lakosságszámát már 3 milliárdra becsülik a kutatók. A VÍZ, ami nélkül se ember, se állat, sem növény nem létezhet és a víz hiánya higiéniai gondokat, járványokat okoz.

Ha valakinek a kertjében fúrt kút található, tartsa nagy becsben, s örüljön annak, hogy telke földtani szempontból ilyen jó helyen áll!

Gannától mindössze 5 km-re található a Tapolca Forrás Tanösvényen az Örvény-tó, aminek érdekessége és különlegessége, hogy a tófenékről méterenként tör fel a forrásvíz, ami tiszta, finomszemű homokot hoz fel magával a vízfelszínre, miáltal kivételes látványt nyújt. Európában csak két ilyen örvénytó található, a tapolcafői mellett van egy Franciaországban is.

A Tapolcafői Tanösvény és az Örvény-tó kedvelt kirándulási célpontja vendégeinknek.

 

2017. március 24., péntek

Miért siettetjük az időt...

és az életet?
Robbanásszerűen kitört a tavasz, valljuk be, nagyon vártuk, pedig szép, nagyon hideg, megismételhetetlen telünk volt, hó is esett, mégsem kellett inaszakadtáig havat lapátolnunk. Valahogy mégis mindig elégedetlenkedünk, bosszankodunk a természet időgépében, mert semmi sem úgy van, ahogy annak - szerintünk - lennie kéne. És mindig várjuk, várjuk a következő évszakot, reménytelien vagy épp rettegve, pedig milyen szerencsések is vagyunk, hogy ennyiféle évszaknak örvendezhetünk, hisz mindegyiknek megvan a maga szépsége.
Mélyen szívjuk hát be a friss, földszagú, vízillatú levegőt, vegyük észre az éledező-sziporkázó madárcsivitelést, sétáljunk nagyokat a mégoly szeles márciusi napokon, élvezzük a kora tavaszi langymeleget, gyönyörködjünk a tavasz hírnökeiben: hóvirágban, tőzikében, medvehagymában, tulipánban, nárciszokban, ibolyákban és a többi megszámlálhatatlan tavaszi szépségben.

"Napjaimat az egykedvűen lépegető (óra)mutatók életfogytiglan az idő börtönébe zárják. Óráknak tűnő percekre és percként elrohanó órákra tagolván az addig végtelent. S csak évtizedek múltán döbbenek rá, milyen jó lenne újra csak úgy engedni múlni az időt. Nem gondolni semmiféle elvégezni való dologra. Újra látni eső után a faleveleken leguruló esőcseppekben a törpék házát, neveket adni a felhőknek az égen. Lábat lóbálni, kalácsot enni, köröket rajzolni forró homokba, angyalkát a frissen hullott hóba. S nem tudni, hány óra van. Ez lenne jó. Mert amikor végül felnőtté lesz az ember, és az egymást váltó feladatok végtelen körforgásává válik az élet, az örökös valamit-tevés miatt nem tud pihenni a lélek. És akkor ebbe belefárad, megbetegszik, jóval öregebb lesz saját magánál" (Dogossy Katalin - Ács Irén: Azok a jó kis hatvanas évek)



2017. március 18., szombat

Tavaszköszöntés


Weöres Sándor: Tavaszköszöntő


Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.


2017. március 13., hétfő

Liba paródia

Alig egy hónapja adtam hírül a nagyvilágnak, hogy a csodás szürkeliba párom tojója elkezdte a tojásrakást, nem győztem csodázni a közel húsz dekás tojások láttán. Volt is nagy becsben e kedves jószág, no és persze a párja is, hisz napi többszöri "párzásuk" sejtetni engedte, hogy a tojások  még fiasak is. - Lesz itt kisliba húsvétra! - örvendeztünk.

Akkor kellett volna gyanút fognunk, amikor Ottó és Laci barátunk is egybehangzóan megjegyezte, hogy ezek bizony mindketten tojók, annyira egyformák, és valljuk be, bármilyen madárpár esetében igaz, hogy a hím egyed nagyobb-díszesebb.

Én meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig ezek különböznek, méghozzá a lábuk között: az egyiknek egy tasakja, a másiknak kettő van. De a döntő a szememben mégiscsak a napi többszöri "párosodásuk" volt.

Aztán a minap jött a hidegzuhany: napi két libatojás...A kosaramban már enélkül is volt 14, gyűjtögettem őket rendületlenül, hogy ha a madárkám kitojja magát és költeni óhajtana, visszarendezzem alája az immár több kilónyi termést.

Nos, ennyi a történet, ebből is látszik, hogy botcsinálta falusiak vagyunk mind a mai napig.
Így hát kipihenni az eseményeket el is mentünk gyorsan  Veszprémbe, a Hangvillába,  meghallgatni Hegedűs Endre Chopin zongoraestjét.:))))

2017. március 11., szombat

Elektronikus zaj nélkül

Amíg szerte e hazában - és a nagyvilágban is - vendéglátók azon fáradoznak, hogy minél "jobban" kiszolgálják vendégeiket elektronikusan is (plazmatévé minden szobába, WiFi nem csak közösségi terekben, hanem lehetőleg mindenhol) bevallom, mi inkább az elektronikus csendet részesítjük előnyben a vendégházunkban.
A legerősebb zajkeltő készülék egy retro táskarádió....

Mindezt az a sokévi tapasztalat igazolja, hogy vendégeink inkább hálásak a csendért, mint hogy bosszankodnának a lefedettségünk miatti hiányosságokért - ami persze a térségünkben egyeduralkodó szolgáltatónk hiányossága is egyben.

Nagy általánosságban zömében számítógépen dolgozók találnak  meg minket, és nem bánják, ha a kikapcsolódásuk alatt  távoltarthatják magukat a világhálótól, illetve megelégszenek a saját mobilinternetjükkel.

Tudom, a gyerkőcökkel ma már nem ilyen egyszerű, ám ha a szülő jól szervezi meg a programokat, és este inkább közös társasozásra, bográcsozásra, szalonnasütésre invitálja az ifjúságot, ők is "ki fogják bírni" a vidéki életet és csendet, sőt többnyire meg lesznek lepődve az élmény újdonságától.

Talán merész ez az elgondolásunk a szállások közötti versenyben, ám látogatottságunk és a pozitív visszajelzések meggyőztek minket igazunkról.

Így a Bodzás Vendégház legyen az a remek hely, ahol jó nagyokat lehet aludni, kirándulni, jókedvünkben az égre kiáltani, megkísérelni megszámolni a csillagokat az égen, enni a főztömből, bekukkantani Feri bá műhelyébe, labdázni a kutyusokkal, lovat etetni répával, összeszedni a tyúktojást, jól megijedni Pulyka Putyin vérvörös nyakától és hangjától....és még számtalan izgalmas kaland várja a szívében  nyitottan érkezőt, az ÉLŐRE, a TERMÉSZETRE rácsodálkozót.

Ui: azon se lepődnék meg, ha a nem is túl távoli jövőben épp az ilyen helyek lennének TOP-listásak...

2017. február 10., péntek

Ludaskása

Az idei év első gasztro-posztja.

Vidéki életünkről és a hozzá tartozó vendégfogadásról már idestova 7 éve írok bejegyzéseket - kimondani is sok. Egy blog életében, rohanó világunkban ez nem kis teljesítmény, belelapozgatva én is elcsodálkozom rajta, mennyi minden történt velünk, az állatfarmmal, s ha vendégeink csak érintőlegesen vannak a lapokon, annak az az oka, hogy a blog nem róluk, de értük szól, felkelteni a kiváncsiságot irántunk, egy másfajta életmód iránt, nem titkolva azt a törekvésünket sem, hogy hidat képezzünk a vidék-város  közti "szakadék" felett. Már ha tényleg van.

A főzés, néha receptekkel leírt ételeink is a figyelemfelkeltést szolgálják, alternatívát kívánunk azoknak is adni, akik nem az önellátást választják. Az étlapunk évről évre alakul, mi is sokat tanulunk vendégeinktől, a felmerülő igényekről, szóval háziasszonyként is sok-sok újat tanulok, folyamatosan kell "képeznem" magamat a dietetikában, reformtáplálkozásban is, konyhámban mégis megtartva a házias jelleget és kialakítva egy-két specialitást is.

Ludaskását márpedig életemben most készítettem először. Ennek szerintem az az egyetlen oka, hogy  
Feri úgy nőtt fel, hogy nem szerette a baromfihúst, apósommal egyetemben. Így ha a mama - és később menyként én is - egy közös ebédnél csirkehúst akartunk enni, azt csak a disznó vagy marhahús után kisütve tettük meg.
Aztán azért közös életünk során ez az "irtózás" megenyhült, mindenesetre a csirkét kizárólag bőr nélkül készítem Ferinek.
A kacsa mind a mai napig tiltólistán van, a liba azonban kezd teret nyerni a konyhámban, no persze kizárólag csak ünnepi fogásként.

A ludaskása a liba aprólékjából (nyak, hát, fartő, szárnytő, belsőségek: zúza, szív) készül. Hosszú lére engedve, több órás főzésnek vetjük alá a húsokat, hagymát, fokhagymát se sajnáljuk belőle, sózva-borsozva, majorannázva, ki milyen fűszert szeret egy húslevesbe, ezek csak az alapok.

Az eredeti ludaskása rizzsel készül, én tarhonyával készítettem, ettől még ludaskásának nevezem, legfeljebb hozzáteszem, hogy Zsuzsa asszony módra. A langyosra hűlt húst lefejtjük a csontokról, és a húslével puhára főzzük a rizst - itt tarhonyát. Legyen annyi a lé, hogy kockára vágott sárgarépa, zöldség és borsó is megpuhuljon benne.

Az elkészült ételt friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk. Én mindig fagyasztok le nyáron a bőségben kis adagokban apróra vágott petrezselymet, így ilyenkor, télvíz idején is tudok friss hatásű fűszert csempészni a főztjeinkbe. Hmmm.... A fotót a petrezselyem előtt készítettem...


2017. február 4., szombat

A sütnivalóról...

Magyar szólás: nincs sütnivalója.
Akkor mondjuk, ha valaki híján van az észnek, értelemnek. Eredete nyomába eredve azt látjuk - például a Nyugat-Dunántúlon - hogy "sütnivalónak" nevezték a kenyér kelesztéséhez szükséges anyagot. Itt a kovász készítéséhez élesztőként a komló és a korpa keverékét használták, amelyhez kevés maradék kenyértésztát és vöröshagymát is kevertek, majd a masszát napon megszárították. Ebből morzsoltak egy keveset kenyérsütéskor a tésztához, hogy megkeljen.
Az új menyecske hozományként vitte magával az anyja házától a "sütnivalóját" ami akár fél- vagy egész évre való adag volt.
Akinek tehát "nincs sütnivalója" - azaz keveset készített magának és idő előtt elfogyott - azt nem tartották "észlénynek" a múltban.

Sütnivaló, sütemény...A közelmúlban nálam ezek készültek. Kenyér és vaníliakrémes pite, mindkettő választható étlapunkról:


2017. január 30., hétfő

Ne beszéljünk annyit...!

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, hogy ez a több hete tartó jéggé dermedés már kikezdi a tűrőképességünket.  Átérezve azt, hogy ez a száraz-jéghideg mit is hoz majd magával az elkövetkező agrárévre, most csak a szubjektumom, a fagyos izomzatom, az amúgy mindig-minden körülmények között derűre hajazó hajlamom kezd csorbulni.
Mégis - és csakazértis - az ilyen és ehhez hasonló történések megmelengetik, átsimogatják az egész lényemet. Egy kis közösség összetartásából megszületett egy csoda!
Közadakozásból megvásárolt Steinway zongorán élvezhettük feltörekvő ifjú és a ma élő legautentikusabb zongoraművészek játékát. Nyári Jenő és Vásáry Tamás... Veszprémben, a Hangvillában jártunk. És amit semmilyen szó nem fejezhet ki:
(forrás: YouTube)
(Ez egy régebbi felvétel, a szerdai előadásról még nem találtam videoklipet)

2017. január 18., szerda

Kutyanász

Épp nem erről akartam írni, viszont akut.
Most ment el baráti társaság a vendégházból, ilyenkor kicsit átalakul a vasárnapi program, különösen, hogy a távozó fiatal vendégsereg egyrésze a messzi Skóciából érkezett, még ha magyarok is. Jajj, fiatalabbak a lányomnál, és milyen aranyosak, érdeklődőek!
Most viszont Bogiról szól a bejegyzés, aki ebben a csodás napsütötte januárban úgy döntött, hogy előrehozza a szaporodást, és a várt február helyett már most izgalomba hozza a falu kankutyáit, így nálunk acsarkodik 3 hím is, köztük az örökös befutó, a GazCsábító is. Most lefigyeltem a szerelmi románcot az konyhaablakomból., épp rántott husi készítése közben. A fotók a konyhaaablak üvegén keresztül készültek.
Bogi és Bobó - alias GazCsábító - már napok óta sülve-főve együtt van - Lucsánó nem kis bánatára, hisz most Bogi "nem ér rá" vele játszani, így jobb híján a szomszédba megy szomorkodni egy pincser keverék kutyushoz.
Bogi még nincs a legintenzívebb stádiumban, viszont sok az egymás és az egymás vizeletének szaglászása, a dörgölődzés. A szénában való összebújás. Bogi tehát újra szerelmes, s nem tudom, hogy csak Bobóba-e, mert az óriás schnauzer testvérpárt rendre elzavarják, s egyelőre senki idegen eb be nem teheti a lábát a birtokra, amíg Bobó őrzi Bogit.

2017. január 13., péntek

Mi a csuda az az aranydurbincs?

Most már persze tudom, mert szembejött velem karácsony előtt a halpultban, és a szó - durbincs - ismerős volt apukám horgász szótárából. Mellesleg megjegyzem, a szó elindulhatna a szép szavak versenyében, annyira rugalmas-harmonikus a kiejtése, nem is illhetne jobban ehhez a Földközi tengeri elegáns halféleséghez. A pisztráng szó kiejtésekor is ugyanezt érzem, és a pisztrángot is nagyon-nagyon szeretjük enni és elkészíteni is!
Egyébiránt a durbincs halfajta honos a Dunában, viszont ez a durbincs nem az a durbincs, ami Földközi tengerben él. A dunai durbincs egy olyan fenékhal, aminek táplálkozási értéke inkább csak a ragadozó halaknál van, illetve a horgászok is "gyűjtik" csalihalnak.
A Földközi tengeri durbincs pedig komoly élvezeti értékkel bíró étkezési csemegehal, ez az árán is meglátszik. Én még egyáltalán nem találkoztam vele az általam látogatott üzletekben, viszont most karácsonyra elcsábultam, és nem bántuk meg. Igazi illatos, kívül ropogós, belül omlós roston sült lett belőle a karácsonyi asztalon!
Recept innen.
Sajnos, az esti fotózáshoz a telefonom nem a legmegfelelőbb, így gyenge minőségű saját fotók mellé készítettem nektek ínycsiklandozónak egy szép kollázst a neten fellelhető fotókból (legfelül)



Ennyi maradt belőle....

2017. január 11., szerda

Januári didergő

Miről másról is írhatnék ilyentájt, mint a januári fagyokról, a mindennapokról, hogyan is teszünk-veszünk Bodza-falván, ahol Feri bá' napi mondása: "vendég ide hogy is jönne?" - no, márpedig jön!
Az időjárás életünk velejárója, hatással van ránk. Viszont nem annyira meglepi, ha januárban csikorgó hidegek vannak. Sőt februárban és még akár márciusban is - mondom azoknak, akik esetleg úgy gondolják, hogy na jó, jó, kibírjuk valahogy ezt a két hetet,  aztán ide nekünk a tavaszt, de ízibe!
Az időjárásról illik tudni, hogy szeszélyesen változó, és nekünk kell alkalmazkodni hozzá. A minap osztottam meg a FB-n egy cikket, ami a világ leghidegebb tájai egyikén, a messzi Szibériában mutatta meg, hogyan alkalmazkodnak az emberek októbertől áprilisig! (7 hónap!) a mínusz 50-70 fokos fagyokhoz. Ehhez képest a mi kis 15 fokos mínuszaink kismiskák. Messze van ez még a zordtól.! És közben jó pár évig langyos teleink voltak, ez is az időjárás szeszélyességét mutatja. Feri bá' szerint meg kell látni mindenben a jót: most például nagy eséllyel elpusztulnak azok a kártevő lárvák, amik megkeserítettek minket az elmúlt évben (légydömping, poloskák, harlekin katicák, a kertben a ki tudja minevű láthatatlanok, akik ették a veteményt, paraziták, amik rágták a gyümölcsfákat)
És van még egy jó hírem: a tél után egész biztosan el fog jönni a tavasz:))))

Sokat-sokat kell tehát fűtenünk, ami a mi esetünkben a szépen feltornyozott farakás villámgyors megcsappanásával jár ezekben a napokban-hetekben. Lassan a cicusok leszorulnak a rakatok tetejéről, kedvenc napfürdőzős helyeikről. Bogi és Lucsánó viszont virgonc és élvezi ezt az időt, csak akkor bújnak meg a szénabála tövében, ha viharosra fordul az idő. Lovaink téli bundát növesztettek, szinte lobog a szélben, amikor galoppoznak. Ők is bírják a hideget, csak a szelet nem szereti senki, ahogy mi sem. Betömködtünk minden lukat, ami összeköttetésben van a külvilággal: WC szellőző, páraelszívó csatorna, garázsajtó alja, függöny került az ablakok elé. Szóval igyekszünk a lehető legjobban a házban tartani a meleget, minimalizálni az ajtónyitogatást, ami persze nem egyszerű, hisz a fahordás, a két- és négylábú népek itatóinak fagymentesítése eléggé sok kijárást igényel.
Téli sportként pedig két utánfutó lótrágya kitermelése volt az elmúlt két napban, van is jó kis izomláz, a kellemesebbik fajtából. Az anyag majd a Bittva-parti Édenkert földecskéjét fogja táplálni tavasszal, körbeágyazzuk vele az eprest, a málnást, és a megmaradt meggyfácskát.

A Bodzásban pedig duruzsol a radiátor, langymeleg van folyamatosan, így akár hirtelen jött vendéget is tudunk fogadni. A hétvégéink persze szinte folyamatosan foglaltak márciusig. Van már néhány kósza nyári érdeklődés is, és ahogy Feri bá' mondja: érdeklődőből lesz a vendég. Úgy legyen!

Hoztam nektek egy-két szép képet a januárról:


2017. január 8., vasárnap

Vízkereszt

Ma ezzel a verssel találkoztam, és méláztam rajta egy kicsit, ezen a januári jeges-fagyos-viharos napon, s néztem kicsit utána, mi is a jelentősége a Vízkeresztnek.

Juhász Gyula: Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szűz Mária vállán megpihen… 

A vízkereszt a nyugati kereszténységben a katolikus egyház egyik legfontosabb, legősibb ünnepe. A vízkereszt a háromkirályok látogatására emlékeztet, kiknek útja azt mutatja, mennyi fáradságot, kockázatot vállaltak a Jézussal való találkozásért, hogy a zsidók mellett a pogány népek is felismerték a betlehemi gyermekben az Istentől küldött megváltót.
Gáspár, Menyhért, Boldizsár: aranyat, tömjént, mirrhát vittek ajándékba a kisdednek.
A korai liturgiában az elnevezés az Úrjézus megkeresztelkedését is jelentette, aki 30 éves korában, Keresztelő Szent János által merítkezett meg a Jordán vizében, s személyes jó példájával igazolta a megtisztulni, életüket megújítani készülők magatartását.
Vízkereszthez a házak megáldása, a lakásszentelés szokása is tartozik.
Mindezeket Salgó Ferenc kanonok-plébános szavaiból mazsoláztam.

...és sok-sok családnál jelenti a vízkereszt a karácsonyi ünnepkör végét, a karácsonyfák lebontását. Így tettem én is:))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails