2016. október 31., hétfő

Egy októberi geotúra margójára

A Szent László pénze az év ősmaradványa 2016-ban.
A környékünkön vezetett geotúráknak "tananyaga" szokott lenni a "Szent László pénze", mely tulajdonképpen kb. 1 mm-től 10-15 cm-es nagyságú, lencse alakú mészvázú egysejtűek maradványait rejti-jelzi.
Ezek az ún. Nummulitesek a meleg sekély-tengeri környezetben éltek 55-23 millió évvel ezelőtt.
A magyar néphagyomány szerint, mikor Szent László vitézeivel kergette a kunokat, a kunok aranypénzt szórtak maguk mögé, hogy a magyarok figyelmét eltereljék, s amíg azok a pénzeket szedegetve felhagynak az üldözéssel, ők elinalhassanak. Szent László ezt látva az éghez fohászkodott, így a pénzek kővé váltak, az üldözés folytatódott és a csata végül magyar győzelemmel zárult. (Nagy pszichológiai érzékre vallott ez a király részéről, hogy szegény sorsú, pénzsóvár katonái figyelmét  a csillogó aranyakról a megoldandó harci feladatra terelje...Bízzunk benne, hogy nem csak a dicsőség volt a jutalmuk...bár az se semmi.)
A likacsosházúak (foraminiferák) közé tartozó egysejtűek vázai kőzetalkotó mennyiségben fordulnak nálunk elő, a döbröntei vár építőanyaga is nummuliteszes mészkő. Ilyen "milliókat" érő kincsekkel büszkélkedhet vidékünk, vigyázzunk rá!

E helyenként valóban tömegesen gyűjthető köveknek az emlékét őrzi néhány közelünkben lévő településnév is: Pénzesgyőr, Bakonyszentlászló.

Kellemes élmény ezeket az emléknek vagy dekorációnak is alkalmas köveket a lelőhelyükön szedegetni. A gyerekek imádnak ezzel játszani.
Egy családi geotúrához kellemes pihenőhelyet biztosítunk a Bodzás Vendégházban, Gannán. (A várrom alig egy kilométer tőlünk)




2016. október 28., péntek

Édes élet - dolce vita

Nem kenyerem a cukros-mázas-szirupos blogbejegyzés, de az édesre néha én is" rácsábulok".
Egy torta és egy praliné...
A torta rendhagyó alapanyagból...(cékla...), aminek az ízvilága alapvetően édes, így után édesítést nem igényel, a legmegátalkodottabb cukorkerülőknek is alternatíva lehet, kókuszkrémmel megtöltve.




A praliné vendégcsalogató-kínáló. Saját (titkos) recept. Azért annyit lehet tudni, hogy mandula van a közepében, és nagyon-nagyon belga(csoki).


2016. október 27., csütörtök

Október vége - lovakkal, kutyákkal, szárnyasokkal

Oda-vissza kúsznak az égen a szürke-padlizsán-rózsaszín fellegek, sose tudni, hogy csak jó dolgukban, vagy tán esőt is hoznak.
Október van, annak is a vége felé járunk. Ha süt a nap, szinte még meleg van, később a változékony szeleknek köszönhetően fázósan veszem fel a bélelt dzsekit.
Hurrikánként szedi le a faleveleket a fel-feltámadó szél és szórja szerteszét. Tényleg átélhetjük az évszakok és az élet körforgását is. Talán ezért is vegyül a csodás szépsége mellé szomorúság is ebbe az évszakba. Igazából sosem értettem, hogyan gondolkodhatnak-érezhetnek a trópusokon, vagy az állandóan hideg égövben. Biztosan megvan az ő magyarázatuk is erre az állandóan ismétlődő  felfoghatatlanra.

Az eperfa lombja lovaink kedvenc csemegéje. Úgy látszik, sokrétű gyógyhatása a lovaknak is "bejön", bár nem tudom, az ő szénhidrát anyagcseréjükre is hatással van-e? (hihihi)



Lucsánó is örömmel kapcsolódik be a lovak terelgetésébe - hiába, ez mudivér!


Hála a Bittva-parti égeres megritkításának - a legelő szélésről, de a konyhaablakomból is remek rálátás van a közeli lankák szántóföldjeire, a kékek-zöldek-aranyló sárgák pompájára.
Vendégfotó Lucsánóról. Temperamentumos, izgő-mozgó kutyi, én még nem tudtam róla jó képet csinálni.


 A lóterelés mellett a vendégek túravezetése a második legfontosabb tevékenysége Boginak és Lucsánónak:

Tyúk, kacsa, pézsmaréce, pulyka...mind-mind vedlik, egy tollfelhő az egész udvar. Tojást is csak elvétve találok, hááát...nehéz megszokni, hogy nagyítóval kell keresgélni őket. Ideje lesz a kivénült egyedeket jobblétre szenderíteni.

Gácsérunk a farakás tetejéről szemlézi a tojókat

Kedvencünk a vadkacsa - sajnos a napokban tovaröppent....

Megkezdtük a tyúkok visszaszoktatását az ólba éjszakára. Talán a pulykák jelenlétének köszönhetjük, hogy eddig nem érte őket bántódás rókától, ragadozómadártól.


2016. október 12., szerda

Csorba-őrület

Mióta hazajött a falu népe az erdélyi kiruccanásból, egymást érik a csorba főzések. Hol csak otthoni próbálkozásokként, barátokat is meghívva rá, hol a kocsmában örömfőzésként. Erdélyi fotók innen-onnan:




Így a csorba-őrület szép lassan elterjedt falunkban, és kezd beépülni az alapvetően sváb lakosság étrendjébe, csakúgy, mint a miénkbe - akik gyüttmentek vónánk, ha valaki még nem tudná.
Mi, sajna nem tudtunk elmenni az ominózus kirándulásra - fáj is a szívem miatta - mert hát a saját vendéglátásunk előrébb való volt, és nemigen volt még példa arra, hogy valódi kulcsos házként működtünk volna : értsd úgy, hogy ha megérkezel, a kulcsot a zárban találod és érezd jól magad. (Az néha előfordul, hogy az érkezéskor épp nem vagyunk otthon).
Így tehát az eredeti erdélyi változatot nem kóstoltuk, és most arról ne is beszéljünk, hogy mi az eredeti, mert már állítólag a helyiek sem az eredetit főzik, láss csudát!
A receptarzenálban szinte az összes zöldségféle megtalálható már a csorba alapanyagaként, én azonban mindig úgy gondolom, hogy a kevesebb több, így a sajátomban nem vegyítettem a karalábét a káposztával stb.
A csorba állítólag a lestyántól (mezei vegeta) és a korpaciberétől kapja meg a jellegzetes ízét, s mivel ma már nemigen bíbelődnek a korpaciberével, a lestyánecet is megteszi. Vagy valamilyen más ecet. Vagy pár csepp citromlé (én ezt használtam)

Korpacibere készítése: 1 kilónyi búzakorpát 3 liter forró vízzel leöntünk, megkavargatjuk, óriás befőttes üvegbe töltjük, és teszünk a tetejére egy kenyérdarabot (kovászolunk). Kistányérral lefedve napos helyre állítjuk az ablakba. Pár nap alatt megsavanyodik, közben a keletkező habot le kell szedni. Nem árt naponta megkavargatni. Ha még lestyánt is teszünk az üvegbe, még finomabb lesz a ciberénk. 3-4 nap után leszűrve és hűtőben tárolva kb. egy hétig eláll.

Az én csorbám répából, zellerből, borsóból, paprikából , paradicsomból és gombából készült, a répát, zellert, paprikát nem röstelltem hajszálvékony csíkokra felvagdosni, a paradicsomot, gombát vékony szeletekre.
A gombóchoz a darált sertéslapockához rizst, tojást, sót, fehérborsot, zellerzöldet és csipet köményt tettem. Van aki rizs helyett zsemlemorzsával keveri ki a gombócot, ezt is ki fogom próbálni egyszer.

Az elkészítéséhez zsíron hagymát dinszteltem, majd a zöldségeket is átpirítottam benne. Felengedtem jó két liter vízzel, s amíg a forrásra vártam, meggömbölygettem a gombócokat. Olyan 2 cm átmérőjűre, mert a rizstől úgyis megnőnek. Jó sok lett,hehehe...
A felforrt levesbe a gombócok mellé sok lestyánt, fehérborsot és a legvégén petrezselyemzöldet tettem. Ja, és sót. Sparhelten készítettem, úgyhogy nincs se kis láng, se közepes tűz, erre nem tudok iránymutatást adni. Egyszer csak kész, mert megfőtt benne minden:)) Pici citromlé, és a végeredmény mennyei!
Mondhatnám azt is, hogy a román-erdélyi-székely csorba szinte ugyanaz, mint a honi húsgombócleves:)))



2016. október 3., hétfő

Egy nap

Tegnapelőtt még nyár volt. Ezt onnan tudom, hogy egy rövid délutáni fürdőzésre megmártóztam a Balatonban - sokadmagammal együtt. Aztán volt egy csodás zenei csemege: Füreden újra összeállt az ős-Mini (Török Ádám Papp Gyulával), és egy fiatal vonósnégyessel Bartók in rock...lúdbőr...ha tehetitek, október 9-én a Mariott Hotelben hallgassátok.
Itthon egyre nehezebb felébredni, hatkor még nem süt a hasamra a nap a hálóban, így fordulok a másik oldalamra. Aztán győz a lelkiismeret...ici-pici állatsereg várja a reggelit. Ma még nyitott ablaknál aludtam, egy szál pendelyben...elmaradt a beígért lehűlés.
Hamar kávé...reggeli fények bámulása...csönd...bár már éledezik minden. Egyre több a sárga, az akác már hullatja leveleit, a távoli mezőkön már nem a ringatózó kalászost, hanem a letarolt mezőt látom. Hordja a trágyaszagot a reggeli szellő.
Még pacskert húzok, zokni nélkül. Kötött ruhát veszek, bár nem fázom a reggelben. Szürke felhők úsznak, néha kisüt a nap, néha csepeg pár csepp eső, szellő lengedez, őszi hűvös van, nincs hideg.
Tyúkjaim, kacsáim örvendeznek jöttömnek, pulyka-Putyin kiabál egy félelmeteset, csak hogy megijesszen: itt ő a főnök. Na jó, a kaját köszöni, de már zavar is ki az udvarból. 
Nyusziknak friss víz, széna-szalma-abrak, és tegnapról egy kis konyhai hulladék: mindenki friss, örvendezős.
Lovakat kiterelem az új bálához, amely mellett akár egész napra földbe gyökereznek, annyira friss, illatos, nem kívánnak lemenni a legelőre, az elszáradt kórót legelni. Kora délutánig hagyom is őket, aztán egy kis ostorpattogtatás mellett mozgásra ösztökélem őket: irány a karám! Az istálló közben elkészült, friss szalma és széna várja majd őket este. Istállótakarításkor a baromfiudvart is kinyitom, ilyenkor átjöhetnek a madarak szemezgetni, gilcsizni (ahogy Apukám mondaná...: gilisztát keresgélni) Így válnak a kapirgálók valódi 'bio" madarakká, a tojásuk (amely mostanság sajna elég gyérecske) igazi kuriózum, ezt vendégeink visszajelzései igazolják. (márminthogy a belőle készült rántotta természetes sárga és nem büdi...)

Irodai munka, számlaadás...ez is hozzánk tartozik. Érik egy blogbejegyzés...nem mindig van kedv, hangulat az íráshoz. Az ötleteket persze gyűjtöm, csakúgy, mint a fotókat. Aztán mikor elkap a "gépszíj", akkor előfordul, hogy a vasvillát félredobva, azonnal meg kell írnom a fejben összeállt esszét.

Késői ebéd, olasz ízek, imádjuk Fefével.

Mindennap porszívózok. Nem is lehet nálunk másképp, hisz rengetegszer ki-bejárunk a lakásba. Néha a négylábúak is, akaratunk ellenére is. Hol egy kutyi, hol egy macsek. Most rengeteg szárnyas vendégünk is van: a fagerendázat közt megbújó legyek a meleg-hideg hatására keresik a lakásban a búvóhelyet...ez sokszor iszonyú mennyiségű bogarat jelent, melytől nem igazán tudunk a ragacsos rovarcsapdákkal megszabadulni, így az egyetlen járható útnak a porfürdőzés látszik...felszipkázom őket a porszívóba. (Kérjük az állatvédők kommentjeinek mellőzését)

Pihenésképpen a téli tüzelő talicskázása mindennap, lassacskán elfogy a fűrész körül, és szépen díszíti a ház oldalát.

A lovaknak kitett szénabálát Malátáék ízekre szedték, mindig épp a közepe volt a legízletesebb, így hát bontották, amíg lehetett. A többit taposták, de két méternél távolabb nem tágítottak mellőle. A szétgyalázkodott elemózsiát visszatalicskáztam a nyúlistállóba, megvédve a levegőben lógó esőtől, és a további taposástól-megszégyenítéstől.

Frissen lekapkodott almapaprikákat tettem kapros-ecetes lébe, jó lesz majd egy kiadós csülökpörkölt mellé a télen...Jó pár üveg sorakozik már a stelázsin.

Gyerekzsivajtól hangos az udvar

Sacc per kábé kétszáz alsótagozatos csemete volt kíváncsi a gyógynövény bemutatónkra, tea- és szörp kóstolónkra.
Bogi és Lucsánó imádta a gyereksereget, a madárvilág hangos kárálással, gágogással jelezte nemtetszését, pulyka-Putyin egész nap feszes vigyázállásban, teljes tolldíszben próbálta távoltartani a betolakodókat a háremétől...Maláta és Füge nagyjából a füle botját sem mozgatta, jóformán jelen sem voltak, hisz a legelőn még jóféle füveket lehetett legelni, és érkezett közben friss kaszálék is...
Ennélfogva a "tananyag" megemésztése sem volt túl nehéz.
Jópofa "környezetismereti" óra volt, szerintem szerettük mindannyian:)))







LinkWithin

Related Posts with Thumbnails