2016. június 29., szerda

Feri bácsi fakanállal a konyhában

Nem először persze - és biztos nem is utoljára, valamint nem fakanál gyártóként, hanem hobbifőzőként, gasztromókusként (a blogger inkább én volnék:))
Ferencem kedvtelésből gyakorta - bár szerinte mégsem elég gyakran áll be a konyhapult mögé, ám nem épp tökfőzeléket főzni - mondjuk a pörköltet hozzá, azt igen -, hanem olyankor, amikor egy hosszú ideje fejben érlelődő ínyenc recept összes hozzávalója rendelkezésre áll. Ilyen volt ez is épp.
Régi vágyunk, hogy a háztájiban nevelkedő nyulaink húsát ínycsiklandozó receptekkel kívánatosabbá tudjuk tenni - elsősorban vendégeinknek. Tudjuk, hogy aki húzódozik is a nyúlhústól, mégis megpróbálja nálunk, az kellemesen csalódik. Ezért jobbnál jobb receptekkel próbálkozunk, a sikeresek beépülhetnek étlapunkba. Ez a memme is sikergyanús!

Pirított nyúlcomb zöldspárgával, hollandi mártással








 

2016. június 22., szerda

A régi parasztgazdaság baromfitartása

 Ezt a jó kis cikket találtam elődeink falusi gazdaságának  baromfitartásáról. Sok-sok érdekesség van benne, engem most elsősorban a gazdaasszony és a baromfi árából befolyt pénz sorsa érdekelt. Az elv kicsit hasonló ma is, csak a baromfigyárak előretörése miatt ma sokkal kevesebb hús és tojás cserél gazdát a piacon, illetve sok esetben már ott is a "tojásgyárak" termékeihez lehet hozzájutni a fejkendős "őstermelő" nénik pultján. A háztájiban tartott tyúk és csirke, valamint azok tojása inkább a család asztalára kerül, így a mai gazdaasszony nemigen tudja például a ruházkodását  ebből megoldani. Esetleg second hand minőségben. Kivételek persze ma is akadhatnak, én a saját falumban nem látok erre példát. Nagyot változott a világ...

 




"BAROMFI A PARASZTGAZDASÁGBAN

A baromfitartás szerepe és jelentősége a családi gazdaságokban koronként is, tájanként is, gazdaságméretek és típusok szerint is eltért. Hagyományos parasztgazdaságokban csupán kiegészítő tevékenység volt, amely főként az önellátást szolgálta. Kiss Lajos és Györffy István szerint az 1920–1930-as években az Alföldön azért tartott minden gazdasszony tyúkot, mert annak összes jövedelme őt illette. A gazda a baromfitenyésztésben nem vett részt, s a belőle származó pénzbevételre sem tartott számot (Kiss L. 1925; Györffy I. é. n. /1934/b: 178; Kiss L. 1958: 63). Mégis hozzájárult a családi gazdaság egyensúlyához: hajdan a tojás, a hízott kappan és a Márton-napi lúd feudális szolgáltatás volt, utóbb az adót fizették ki a lúdtoll vagy a hízott liba árából. Tojásért kapott pénzből vett az asszony sót, cukrot, paprikát, petróleumot családja számára.
A baromfitartást országszerte a nők gazdasági tevékenységének tekintették. Női munka volt a tojások összegyűjtése és elraktározása, a kotlósültetés, a keltetés felügyelete, az aprójószág ellátása vízzel és élelemmel, a baromfi betegségeinek orvoslása, a hizlalásra szánt kakasok ivartalanítása, a lúdtömés, a lúdtépés és a tollfosztás, de női munka volt a baromfitartás termékeinek értékesítése is. A tojásért, tollért, libamájért, élőbaromfiért kapott pénzt az asszonyok főként saját ruházkodásukra, eladó lányaik kelengyéjének előteremtésére fordították.
A férfiak a baromfiólak és vermek kialakításával, rendben tartásával, meg a szárnyasok szekeres szállításával járultak hozzá a „női üzemág” sikeréhez. Természetesen {779.} a különböző ketrecek, kasok, borítók, itatók és keltetők is az ő kezük alól kerültek ki. Régebben a ludakat serdülő fiúk, fiatal férfiak őrizték. Ez a hagyományos munkamegosztás a nyelvterület túlnyomó részén érvényben maradt az 1960–1970-es évekig. A Dél-Alföld baromfitartó körzeteiben a piacosodással és a baromfiból származó bevételek növekedésével már előbb megváltozott a szerepfelfogás. Orosházán, Békéscsabán és általában a békési, csongrádi tájakon az 1870–1880-as évek óta már a férfiak is nagy figyelmet fordítottak a baromfi-üzemágra és bevételeire, noha a munka zöme továbbra is a nőkre hárult (Nagy Gy. 1968: 104)".

2016. június 18., szombat

Vihar és jégeső után a legelőn

De lehetne a cím Falatka és a két hektár legelő is.
Falat kecskénk már szépen iperedik, és egy ideje - amióta meggyógyult a törött lába - összecuccolt a lovakkal. A reggeli állatok körüli procedúra alatt - etetések, itatások lónál, nyúlnál, baromfinál - rendszeres mekegéssel kéri, hogy engedjük ki a lovakhoz - ő ugyanis a nyuszi istállóban nyert elhelyezést, és talán reggel már méltatlannak tartja ezek között az ugrifülesek közt a létet. A zabon, nyalósón még megosztozik a tapsikkal, de hát a legelő két hektárján sokkal de sokkal izgalmasabb dolgok történnek, és naná, hogy ezerféle legelnivaló van a rengeteg cserjésen-bokroson, lehet ugrálni dimbes-dombos terepen, hát kell ennél több egy jóravaló kecskefiúnak? (Gondolom, rövidesen egy kecskelány...)
Az óriási bodzabokor alatt, jó hűs árnyékban pedig kiválóan lehet kérődzni.
Estefelé ő az első, aki megjelenik a karám bejáratánál, és megvárja a lovakat is, minket is a kapunyitással. Ő nagyon nem foglalkozik azzal a minimális árammal , ami az alsó szálban itt-ott csíphet, hiszen a hegy-völgyes terepviszonyok közt mindig talál akkora rést, amin a lovak nem, de ő simán átfér, akár csípés nélkül is. Szóval éli remek kecskeéletét karámon innen és túl, de mindig a lovak közelében maradva, őket szemmel tartva. Ha Malátáék vágtába kezdenek, rohan utánuk ő is, ami persze nem veszélytelen, de ahogy kifigyeltem, a lovak vigyáznak rá.
Nagyon örülök neki, hogy újra van kecskénk, azonban létszámot gyarapítani nem tervezek, így, hogy a patásaink befogadták, megoldódni látszik az, hogy legyen barátja.






2016. június 10., péntek

Strand a Bittván - kutyásoknak

Na nem, mint a most nyíló első balatoni kutyás strand, de akár egész évben kiváló fürdési lehetőséget rejt a falun átcsordogáló, festői Bittva patak. Valamikori vizsláink is előszeretettel látogatták a hideg vízű, sebes sodrású patakocskát, de mostani Bogink is megmártózik benne, pedig a pulivér nem erről híres!
A képeken vendégeink kutyái és fürdőzése a Bittvában: szemmel láthatóan élvezték a rohangálást a patakban, és a kirándulásokat a falu szélén és Döbröntén, a várromnál.
Köszönet a fotókért! 



Lovaink - vendég szemmel








Kutyafáradtan

2016. június 4., szombat

Vidéki élet - képekben


Beszéljenek a képek helyettem:
Levendulácska indul tán növekedésnek a vendégházunknál

Első borsószüret


Egy levesre elég lett kettőnknek, kizárólag zsenge répával, ami sajnos, még nem saját volt

Négylábú fűnyírók

Maláta (sötétpej kanca), Füge (deres herélt)

Ő nem Pavarotti, ám Luciano - rengeteget áriázik nekünk

Ló pedikűr - kiskecskével, szintén fűnyíró és kizárólag felügyelettel tartózkodhat a virágoskertben. A rengeteg virág ebből a szögből épp nem látszik.

Kiskert részlet

Impozánsan mutatnak az ágyások. Eddig még viszonylag jól bírjuk a gyomlálást. Az utakat kaszált fűvel fogom borítani hamarost.

Négyféle hagymát duggattam, lesz fehérhúsú is a bruscettához. A magról vetettek épp csak mutatják magukat az ágyásban, ilyenkor még óvatosan kell gazolni, nehogy őket is kihúzkodjam.

Hármasban nyírnak. Falat jó barátja lett a lovaknak.

Gazda kedvence

Bogi nélkül kissé magára hagyottan, ámbár a lószerszámokat őrizni kell valakinek

Első EPER! Már a múlté...Bekebeleztem.

Vannak még egypáran, de lesz itt egyáltalán eper-özön?

Több a virág, mint a zöldje

Imádom!
Ejtőzés...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails