2016. február 25., csütörtök

Dió - téma

A jó magyar diónak világszerte nagy híre van. Vajon idehaza is megbecsüljük ennyire?
Én két diófáról gyűjtök termést és a következő módokon használom fel:
- darált dióként süteményekbe, kifőtt tésztára
- durvára vágva sajttálakhoz, kóstolókhoz
- daraboltan állandóan van az asztalon kínálónak
- aszalt szilvát töltöttem vele
- gasztroajándékként termelői mézet díszítek vele - és más magvakkal is
- ha sajtot készítek, azt is ízesítem vele
- reggeli alapanyag zabpehelyhez, céklapüréhez stb.
- tökmagolajjal, dióolajjal keverve, tejjel felfőzve a darált dió töltelék lehet palacsintákba, buktába stb.
- gyerekcsoportoknak is tartalékolok a diótörő játékunkhoz
- a pipik is kapnak belőle, hisz az olajos magvak meghozzák a "tojókedvet":))
- diólevelet szárítva teának főzöm (étvágyjavító, emésztést serkentő,, baktériumölő hatása is van, és öblítőnek is használhatjuk hajmosáskor, csodásan megfiatalítja a hajat)
- szappankészítésnél is használom a morzsolt diólevelet, illetve az apróra tört dióhéjat.

És Ti mi mindenre használjátok még a diót?

Az alábbi cikket a
www.positivecommunications.hu oldalról ollóztam, érdekességként ajánlom olvasásra.


A külföldiek elkapkodják a magyar diót
50 éves a dió kézben oltása Magyarországon

Februárban befejeződött a dió kézben oltása, amellyel a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. (MKSZN) felkészült a 2017-es értékesítésre. A nagy diótermelő országokban világszerte alkalmazott, 50 éve meghonosított technológiával a nemzeti kincsek megóvására létrejött szervezet eleget tehet a megnövekedett piaci igényeknek. A külföldiek ugyanis hamar felvásárolják a rendelkezésre álló diókészletet, a telepíteni szándékozók pedig az oltványokat.

50 éves Magyarországon a dió kézben oltása, amelyet dr. Szentiványi Péter professzor, a magyar dió atyja honosított meg hazánkban, ezzel is megalapozva a jelenlegi kiemelkedő pozíciónkat a piacon. Magyarország ugyanis világviszonylatban is az egyik legjobb diótermelő ország. A magas minőséget pedig évtizedek óta tartani tudjuk.

A zárt helyiségben, asztalnál is kényelmesen végezhető eljárással a téli holtszezonban előkészíthető a legjobb minőségű oltvány, amely 3 hét alatt összeforr, majd megfelelő hőmérsékleten tárolva, a tavaszi fagyok elmúltával szabadföldre ültethető. Az angolnyelves párosítás néven is elterjedt műveletet az intézet szakemberei végzik, akik napi 8 órában 400 alanyt oltanak be fejenként.

Hazánkban évente mintegy 150 ezer dióoltványt állítanak elő, ám ez a mennyiség is kevésnek bizonyul, hiszen a kiváló minőségű magyar étkezési dió igencsak keresett a külföldiek körében, híre még a neves francia és kaliforniai diót is felülmúlja.

„Akkora az igény a magyar dió oltványokra, hogy egyelőre nem tudjuk, lesz-e belőle elég. Kelet-Európa egyik legnagyobb dióoltvány-előállítójaként igyekszünk gondoskodni a megfelelő készletről, ezért szakembereink februárban már be is fejezték a dió kézben oltását. Célunk, hogy nemzeti kincsünket legjobb tudásunk szerint óvjuk és termesszük. Az ország hírnevét öregbíti a magas minőséget képviselő magyar dióoltvány, amelyre számos európai ország igényt tart, de természetesen mi mindig igyekszünk a magyar gazdákat előnyben részesíteni.” – magyarázta Kasztovszky Zoltán, az MKSZN ügyvezető igazgatója.

A kézben oltás magyar honosításának ötvenedik évfordulóján dr. Szentiványi Péter professzor elmondta, hiszi, hogy ezzel a módszerrel alapozta meg a hazai legjobb minőségű diókat. A világhírű szakember a népi megfigyelésekre építve végzett évtizedekig diónemesítést, amelynek során a parasztemberek által legértékesebbnek tartott diófákat hasonlította össze.

„A magyar parasztemberek már több száz éve szelektálják a diót úgy, hogy a legjobb diófáról magot vetnek, elültetik a fákat másfél-két méterre egymástól, aztán 10-15 év múlva a rosszul termőket kivágják.  Nekem csak kérdeznem kellett őket, hogy egy-egy faluban melyik ez a legtöbbet érő fa.  Hittem nekik, miért ne hittem volna? És utána én ezeket a fajtákat kereszteztem. Így született a Milotai 10-es vagy az Alsószentiványi 117-es, ezek ma a legkeresettebb fajták.” – mondta el dr. Szentiványi Péter, diónemesítő és termesztő.

A rómaiak által királyi diónak keresztelt héjas gyümölcs rászolgál az elnevezésre. A szilaj,  kemény fa királyi módon uralkodik a területén, akkora árnyékot vet, hogy semmi nem él meg alatta. Ezért nem érdemes más növényekhez túl közel ültetni. A dió régi termékenységi jelkép is. A népi mondás szerint, ha bőséges a diótermés, gazdag lesz a gyermekáldás.





2016. február 15., hétfő

Csülökkocsonya

Ezzel a csülökkocsonyával készültünk a hétvégi Noszlopi Kocsonyafesztiválra. A versenymű elkészült, ám előre nem látható okok miatt nem sikerült bemutatnunk. Majd jövőre! Azért a csülökkocsonya valószínűleg felkerül a Bodzás Vendégház étlapjára a specialitások közé, tartalmas előételként, például egy frissen sütött csavart bagettel.
A csülök mellett téli vitaminbombák: színes pritaminpaprika karikák céklával, feketeretekkel töltve, valamint kapros uborka-kocsonya a díszítés.
A somlói Bogdán Pincészet olaszrizlingje jó választásnak bizonyult hozzá.

A csülökkocsonyáról már írtam régebben, akkor mint gyógyszer lett megemlegetve...:)))







2016. február 11., csütörtök

Kutyalélek

Nálam is nagyon bejönnek az állatokról szóló történetek, akár film, akár könyv formájában. Nagy kedvencem Konrad Lorenz és a magyar etológus, Csányi Vilmos is, számtalan cikket, könyvet olvastam tőlük élvezettel.
A kutyalelket azonban - szerintem - a gyakorlatban kell megismerni-megérteni: nekem a mai napig nem sikerült egészében véve, csak apróbb örömeim voltak ezirányban, egy-egy megértettnek vélt dologban.
A napokban Bogi cselekedetein töprengtem, próbáltam megérteni csillogó fekete szembogarán és rám vetülő rendkívül értelmes tekintetében a felém irányzott kéréseket-kérdéseket, "mondanivalót". Oly sokszor megállapítottam már kutyával kapcsolatban- talán dőrén - hogy annyira egyszerű dolog megérteni őket, hisz nagyjából az ember - evés - szaporodás hármasában kell megnyilvánulásaikat értelmezni. Az úgynevezett hűség, az emberhez való feltétel nélküli ragaszkodáshoz azonban annál sokkal több kell, mint hogy mindennap adok neki enni, és kellőképpen ellátom simogatással-kurkászással a bozontjában, valamint biztosítom számára a fajának megfelelő mozgás- és életteret.
Ennek voltam épp a napokban tanúja - persze nem először, csak most érett meg rá egy blogbejegyzés. 
A történethez annyit tennék hozzá előzetesen, hogy Bogi mindig kötelességének tekinti a vendégházunkba érkező vendégek üdvözlését, és tulajdonképpen egy perc alatt felméri, hogy számára kedvesek lesznek-e, vagy sem. Szeretetteli fogadtatás esetén akár le is költözik a vendégház ajtaja elé, egyébként azonban tiszteletteljes távolból, a kőfalunk magasából szemléli az eseményeket. (Szomszédjai vagyunk a vendégeinknek, és csak egy két méteres természetes kőfal a mezsgye: mi lakunk magasabban)
Mostani vendégeink nagy állatbarátok - marketing tevékenységünkben amúgy is ebben az irányban keresgéljük vendégkörünket - és a napokban egy nagyobb kondér csirkepaprikást főztek, aminek maradéka a bográccsal együtt nem fért a hűtőbe, így kitették a hidegre, a fedett szín alá.
Bogit másnap reggel nem találtam a megszokott helyén, a szénabálában. Hívogatásomra sem jött elő. Arra gondoltam, talán mégsem ért még véget a tüzelés, és elment a párjához az "ebadta". Egész nap nem láttam nyomát.
Udvartakarításkor - lószar szétteregetése a tyúkok segítségével - vettem észre, hogy Bogi lent pihizik a vendégház faragott  terasza alatt. Szólongatásomra is csak barátságos farokcsóválgatás volt a válasz, egyébként füle botját sem mozgatta. S mivel vendégeink autós kirándulásra mentek Veszprémbe, lementem a vendégház udvarára Bogiért. Akkor szembesültem vele, hogy a pingpongasztal tetején van a bogrács a maradék csirkepaprikással...Az én hűséges kutyusom azt őrizte rendületlenül.
Mi ebből a tanulság? Az égvilágon semmi:)) A táplálék előbbrevaló mindennél. Még gyúrnom kell, hogy első legyek a szívében:)) Tegyek ki én is egész napra - de persze elérhetetlen magasságba valami ínycsiklandót, csak azért, hogy magam mellett tartsam..?  Hmmm...

2016. február 3., szerda

Vajon mi ez itt?

Aki kitalálja, kap egy virtuális fagylajtot.
Annyit elárulok, hogy Feri bácsi volt a szakács, én csak kuktáskodtam...ja, és persze fotóztam:))




LinkWithin

Related Posts with Thumbnails