2016. december 31., szombat

BÚÉK! - 2017

Az alábbi képekkel kívánok jó szilveszterezést és egészségben, örömökben, sikerekben  gazdag új évet minden blogolvasómnak.
Találkozzunk jövőre is, itt a világhálón, illetve a Bakony lábánál, Gannán, a Bodzás Vendégházban!
Úgy legyen!

2016. december 30., péntek

Christkindli - sváb nemzetiségi szokások Karácsonykor

Sok bakonyi németajkú településen élnek még (Úrkút, Városlőd...), vagy kezdik újraéleszteni a régi népi hagyományokat, amilyen a Christkindli is,  a Christkind - a kis Jézus nevéből eredeztethető népszokás.

Ez Jézus születésének ünnepén, Ádám és Éva napján van szokásban: a Christkindlik (4 lány és 1 fiú) gyönyörű gyöngyökkel díszített ruhákban járták a falut reggeltől szentestéig, bekopogtattak a házakba, és előadták Jézus születésének történetét.
A lányok gyertyákat, a kis Jézust szimbolizáló szép ruhába öltöztetett babát és egy tarisznyát vittek, míg a fiúnál (a Pocema) egy erszény volt, melybe a családok férfitagjaitól kapott ajándékpénzt tették az éneklés után. A fiún fehér ing és nadrág, fekete kalap és kócból készült bajusz volt. A kezében díszesen faragott botot vitt, mellyel a családtagok vállára ütögetve tette fel kérdését: fogtok-e imádkozni?

A Christkindlik az éjféli misén is részt vettek, csillogó ruházatukkal emelték az est fényét, és ott is énekeltek.

Régen a karácsonyfát csak egy, a konyhában lévő gerendára erősített fenyőág helyettesítette, ezt régente almával, festett dióval, később szaloncukorral, színes papírba csomagolt kockacukorral díszítettek.
(forrás: innen)

Nálunk - Gannán - inkább a betlehemezés hagyománya él, erről ITT egy régebbi poszt.

2016. december 26., hétfő

Karácsonyról - sallangmentesen

 Jó pár éve vannak vendégeink Karácsonykor is. Vendégek, akik  nem a hagyományost - otthon sütögetőst, karácsonyfaállítóst, családlátogatóst, agyonizgulóst, megfelelőst  keresik, hanem az egész évit kipihenőst és most például gyerekekkel is a kirándulóst, a zúzmarát keresőt - ha már hó nincs:)) - családdal együtt örvendezőst, közös játszással, tévé és rémhírek  nélkül.  Reméljük, megtalálják, amit keresnek - a zúzmarára szerintünk kevés az esély, mert közben megenyhült, de hát már csak ilyen az időjárás: nem mindig az történik, ami szerintünk, kellene:)).
Ahogy látom, az egyik legnagyobb szállásközvetítő oldal statisztikáját, szállodák jó részének is elkeltek a karácsonyi időszakra a szobái. Főleg a wellnes szállodák népszerűek, és nem csak az idősebb korosztály, hanem a gyerekesek számára is.

A földlabdás fenyőfa pedig igazán a természetközeli szemléletet szimbolizálja, hisz ha kiszolgálta rövidke idejét a fűtött lakásban a család örömére, az utóélete valahol a Bodzás környékén fog folytatódni, valószínűleg a Bittva-parton.

Itt pedig egy még autentikusabb karácsonyfa - lehet, hogy jövőre ilyenünk lesz?

2016. december 21., szerda

Ajándéktárgyak - saját kezűleg

Minden Karácsonykor igen közkedveltek cseresznyefából, égerből , tölgyből faragott kekszmintázóink, kvircedli mintázóink:
...és elkészültek az idei ötletek is, saját kútfőből, saját kézzel...
...öröknaptár és névjegykártyatartó kőrisből és gőzölt bükkből...kalocsai motívumokkal és autentic pulikkal:)))
További motívumok: vizsla,, kakas-tyúk, kacsa-liba, ló, nyúl  (rustic wood) a kreatív asztalomon...feldolgozásra várva.

Ja...és a híresztelésekkel ellentétben a TÉL még csak ma kezdődik!


2016. december 14., szerda

Ki látott már télen gólyát?


Szeretném Veletek megosztani a Magyar Madártani Egyesület hírlevelét, akiknek a munkáját néha én is támogatom, illetve a Bodzás Vendégházban 10 % kedvezményt nyújtunk MME-tagoknak a szállásárból.


"Hamarosan itt a karácsony, vonuló madaraink már elhagyták hazánkat, és reméljük, tavasszal épségben hazatérnek. Mind a fehér gólya, mind a füsti- és molnárfecske hosszú távú vonuló madár, útjuk rendkívül megterhelő és veszélyekkel teli. Éppen ezért különösen fontos, hogy amikor hazatérnek, akkor biztonságos, sikeres költésre alkalmas fészkelőhelyek álljanak rendelkezésükre.
Ebben tudunk mi segíteni nekik. Csatlakozzon hozzánk!
Az alábbi védelmi lehetőségek közül van olyan, amelyiket akár egyedül is megvalósíthatjuk, de olyan is, amely lakóközösségek, esetleg tágabb lakóhelyek összefogását igényli.
„Öröklakások”  felújítása vagy újak létesítése
A molnárfecskék sárfészkeiket évekig is használhatják, az egymáshoz közel épített, zárt, csak egy szűk bejárati réssel rendelkező fészkek így könnyebben elhasználódhatnak, a fecsketetemek vagy a fészek sérülése lakhatatlanná teheti a telepet. Évtizedenként egyszer legalább szükséges lehet a telepek felújítása. Itt fontos megemlíteni, hogy az ilyen tevékenység engedélyköteles!
Ha a felújítás túl nagy munka, a már meglévő füsti- és molnárfecsketelepek közelébe kihelyezhetünk műfecskefészkeket, melyeket a klímaváltozás, a mind gyakrabban csapadékhiányos tavaszok sárhiánya következtében fészket építeni nem tudó párok foglalhatnak el.
Ne felejtsük el, hogy a fecskékre akkor is gondolni kell, amikor a saját házunkat újítjuk fel!
A fészkek eltávolítását kizárólag költési időn kívül végezzük, a régi fészkek helyére tegyünk ki néhány műfészket, és sárgyűjtő hely létesítésével biztosítsuk, hogy a további fészkek minél könnyebben megépülhessenek.

Ki látott már télen gólyát?
Meglepő látvány a havas mezőn élelem után kutató gólya, de az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk áttelelő példányokkal Magyarországon. A maradás mellett dönthetnek elégtelen fizikai kondíciójuk vagy immáron több éves rutinjuk miatt is. Mivel táplálkozási stratégiájuk rugalmas, alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz, így jó eséllyel túlélhetik a telet.
Mivel segíthetjük őket ebben? Adjunk nekik:
10 cm-nél nem szélesebb keszeget, a magas hátú vagy ennél nagyobb halakat darabolva;
10–15 cm hosszú, kétujjnyi vastag nyers marhahúsdarabokat; kacsa-, liba-, pulyka- vagy tyúkszívet és zúzát; apró, hosszúkás darabokra vágott csirkefarhátat (nyers disznóhús a féregfertőzés veszélye miatt sem állatnak, sem embernek nem adható!);
tenyészetből származó egeret, süldő patkányt, naposcsibe- és naposkacsa-tetemeket!

Bizonyos otthonok jobb, ha áram nélkül maradnak
A fehér gólyák fiókáit már a fészekben is veszélyezteti az áramütés, ugyanis fészküket rendszerint közvetlenül a feszültség alatt álló vezetékre építik. Ez ellen nyújt védelmet a közreműködésünkkel tervezett gólyafészek-magasító állvány. Az ilyen állvány felszerelése nemcsak madárvédelmi szempontból fontos, hanem a folyamatos áramellátás biztosítása érdekében is.
Igyekszünk a nagyobb horderejű feladatokban szakértelmünkkel és erőforrásainkkal is segíteni, ám ehhez Önre is szükségünk van! Kérem, továbbra is támogasson minket adományával, hogy minél többet tehessünk a biztonságos fészkelőhelyek kialakításáért!
2000 forinttal egy műfecskefészek kihelyezéséhez,
3000 forinttal a molnárfecske-telepek renoválásához,
5000 forinttal pedig egy gólyakosár gyártásához járulhat hozzá.
Köszönöm eddigi támogatását, és kérem, jövőre is álljon ki a hazai madárfajok és a hazai természet védelméért!"

2016. december 5., hétfő

Baromfi jóllét

Eléggé gusztustalan videók keringenek a neten a tömeges csirketartásról és feldolgozásról, így jócskán felértékelődik a "boldog tyúk" fogalma. A vidéki házak körül kapirgálók - így az enyimek is ebbe a kategóriába tartoznak, de lássuk be, nem vagyunk vidéken annyian csirkések, hogy a lakosságot elláthassuk a családi méretű állományunkból hússal és tojással.
Most azonban a háztáji állomány tápetetéséről akarok "értekezni", hisz sokunkban felmerül a kérdés, hogy a csirkéket mivel etessük: adjunk-e tápot vagy sem? Táp etetésével elrontom-e tyúkomat vagy sem? Elegendő-e nekik a kukorica-búza-árpa-zab kombó? Itt lehetne mindjárt egy határozott igen a válasz, hisz az a tyúk, amelyik egész nap friss levegőn szaladgálhat-kapirgálhat, kedvére hozzájut a szemes takarmányhoz és a tiszta vízhez, összecsipegeti magának a mindennapi betevőjét, (ja, és  a kakas is rendszeresen látogatja...:))  ha tudna beszélni, bizonyára elégedettnek mondaná magát.
Kiscsirkék nevelgetésénél azonban határozottan tudom javasolni az indító táp etetését, hisz nézzünk már utána a beltartalmi értékeinek: nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok garmadája. Az ilyen táppal etetett kiscsirke nagyon gyorsan és egészségesen fejlődik, főleg, ha kotlós alól kelt, de a keltetőből kelt csibékkel is ez a tapasztalatom. Én 4 hét után abba szoktam hagyni a tápetetést, s innentől már szemes takarmányon valamint zöldeleségen tartom őket, hisz az udvarunkban és a tágas legelőn a kotlós mellett megtalálják a csipegetni valót.
A szemes takarmányból én általában nagyobb mennyiséget adok ki, mint ami elfogy, ha az edények megfelelőek - nem tudnak belepiszkítani - akkor huzamosabb ideig is előttük maradhat.


A tojások és a csirke-tyúkhús minőségének garantálásához lehetőség szerint kerülni kell a gyógyszeres-antibiotikus kezelést, illetve használatuk esetén a várakozási időket be kell tartani. Még manapság is késsel gyógyítják falun az apró-cseprő tyúkbajokat, azonban tyúkfanként igyekszem előbb kísérletet tenni a gyógyításra, ehhez tartok is idehaza némi házi patikát, ilyesmiket mint

- probiotikumnak joghurt, savó, túró (optimális emésztéshez és kokcidiózis ellen), s bár a csirke szervezete nem a tejfehérje és tejcukor megemésztésére van kitalálva, ritkán, kis mennyiségben adagolva nem tapasztaltam negatív hatást. Legjobb a por alakú probiotikum, hisz az eltarthatósága száraz, légmentesen zárodó edényben hosszabb. Etetése esetén az ürülék szaga kevesebb ammóniát tartalmaz - de ezt már én is úgy olvastam hozzá a szakirodalomban. Találtam  nálunk is vásárolható készítményt: Gastroferm M + C

- fokhagyma por: immun- és légzőrendszer erősítő
- oregánó-fahéj-kakukkfű: természetes antibiotikumok

- almaecet: 1 evőkanállal az itatóedényekbe egy héten át

Nagyjából ezeket a praktikákat követem, ha valami rendelleneset tapasztalok - szerencsére nagyon ritkán -így most a madaraim szépek, egészségesek, a tojáshozamuk számomra megfelelő, a tojás élvezeti értéke kiváló!
Rántottát reggeliző vendégeink a tanúink erre!:))

2016. december 1., csütörtök

Libazsír és almatorta

Nálam mindkettő ritkán fordul elő.
A libazsír a Márton-napi vigalom hozadéka - no nem a lúdnak, hanem nekünk volt vigalom, almatorta pedig szülinapra készült, ugyi, az sincs dömpingben egy évben.
Tortának is csak azóta állok neki szívesen, mióta ajándékba kaptam egy helyes kisméretű szilikon tortaformát.
Saját sütésű zabkorpás kenyéren a legfinomabb zsír!




Vanília pudinggal kínáltam

2016. november 28., hétfő

"Végre kialudtuk magunkat"...

...hangzott el nemrég távozó , visszatérő vendégeink szájából. "Élmény volt újra itt nálatok, jövőre is megkeressük azt az időpontot, amikor a legnagyobb szükségünk lesz egy óriási alvásra. No, és az ellátás...nyammm."


2016. november 25., péntek

Ó, habanero!

Még kora tavasszal említettem, hogy tavalyi szilveszterezőinktől - Péteréktől - kaptam pár szem habanero magot. Ismerték a szenvedélyemet...azért. Nagyobb örömet nem is szerezhettek volna nekem - egyébként egy külön posztot érdemelne az a téma, amikor a vendéglátó kap ajándékot, szokatlan és nagyon szívmelengető érzés...
Az apró magocskákat már februárban elvetettem tejfölös poharakba, hisz a habanero tenyészideje nagyon hosszú, fél évnél is hosszabb!
Rendre ki is keltek, ápolgattam, forgatgattam őket, és májusban a szépen megeredt palántákat kiültettem a fóliába, mikor az első borsószüret megvolt. (Csak megemlítem, hogy tavaly az Édenkertbe palántáztam, de ott nem mentek semmire. Valószínűleg nem szeretik a patakparti hűvösebb levegőt).
A fólia alatt viszont csodás méretűre tudnának nőni...ha nem fordult volna elő párszor, hogy a szellőzés miatt résnyire kitámasztott fóliaajtót egy heves szélroham kicsapta, szabad utat engedve a madárállománynak....Nyáron háromszor is lelegelték a kacsák-tyúkok a habanerot! Sírni tudtam volna!
Azonban nyár közepén újabb életjelet mutatott a megmaradt két tő növényke, hirtelen méteresre megnőttek, és virágba borultak, s hamarosan megjelentek az első csilipaprikák!
Kíváncsiságból felvágtam egyet, hogy megkóstoljam az utánozhatatlan mangós-gyümölcsös iszonyat csípősségét - ez a fiatal paprika még nem érlelt magvakat.
A novemberi fagyos éjszakák azonban nem tettek jót a virágzásnak, így a teljes termés már nem tudott beérni. Ennyit tudtam leszüretelni:

Némi piros kalifornia paprikával együtt daráltam le - a kezemen volt védőkesztyű, de legközelebb az orromra is kell húznom valamit: majd kiköhögtem a tüdőmet, mire üvegbe zártam a habanerót.
Csípős szószként várja a további felhasználást.
A magjait eltevés előtt kikotortam, leszárítottam, most egy papírzacskóban várja a kikeletet.

Cuki és Mogyoró

Október végén Bogi két gyönyörű kutyakislánynak adott életet, s amint egyik előző bejegyzésemben írtam volt, keverék kutyáknál mindig nagy a várakozás: vajon mi is lesz belőlük, kinek a formáját fogják dominánsan magukon hordozni?
Bogi sem száz százalékos puli, a kölykök világos színárnyalata pedig semmiképpen sem puli apára vall, de még csak nem is a GazCsábítóéra, aki Bogi szívszerelme már évek óta, Lucsánó is az ő fia, le sem tudná tagadni.
Boginak nem ez az első ellése, amelyből világos színű kölyök született, tavaly Baltazár is mogyoró színnel látott napvilágot, ő most már világjáró kutyus lett Horst mellett, aki a negyedik szomszédunk az utcában - ha épp Gannán tartózkodik és nem a Fülöp Szigetekn:)))
Kutyakölyköket nevelgetni, látni a növekedésüket, bűbájos dolog! Rengetegszer elvonják a figyelmünket a napi dologról, meg-megállunk vigyorogni rajtuk, simogatni őket.
Hol a nadrág szárát tépik, hol a lábaim közt keveregnek, hogy majd' hasra esem tőlük, hol a madárállományt kergetik szanaszét -aminek aztán nagyon örülnek! Ismerkednek a macsekokkal és minden élő-mozgóval.
Egyiküknek már lesz gazdája a faluban, másikuk még befogadóra vár. De az sem baj, ha nálunk marad, zsemle színű kutyink még úgysem volt!
Bogira viszont december-januárban műtét vár, szurkoljatok velünk, hogy gond nélkül felépüljön majd!
Mindig a közelemben, de inkább rajtam

Azt a csizmát meg kéne támadni!

Vándorúton, peckesen
Kosárkában összebújva

A világosabb Cuki, a sötétebb Mogyoró

Ismerkedés a kutyatállal, a langyos-szaftos farhát lével

2016. november 23., szerda

A kert kincsei november végén

Kaptunk már ízelítőt a télből...


...ám az elmúlt napok tavaszias meleggel örvendeztettek meg minket. De bármilyen jó is az idő, figyelmeztet a kerti munkák befejezésére. Két év használat után idén felszántatjuk és betrágyázzuk a kiskertet -szerencsére  az állatseregünk gondoskodik róla, hogy ne kelljen trágyát vásárolnunk:))
Egyelőre ehhez a kerítést le kell bontanunk és a cölöpöket felszednünk, hogy a kistraktor elférjen, meg tudjon fordulni.
Szerencsére az epret a kert legszélső zugába telepítettük, így azt nem fogja bolygatni a traktor. A kaprot és a mángoldot viszont sajnálom, mert ezek akár egész télen benn maradhatnának a földben,  és jövőre újra életre kelnének. A szántás miatt így ezeket is újra kell vetnem tavasszal.
Nézzétek, mennyi minden kincset gyűjtök még most is a kertecskémből!:
Kerékrépa zöldell...

...melynek leginkább a lovaink örülnek - ámbár nyúleledelnek szántam

Csicsóka is kerül a föld alól

A hullott avar közt üde és illatos a kapor

Némi hagymácska

Fejetlen plutyka - a káposztafélék nálunk nemigen akarnak megfejesedni:(( Nyúl asszonyság annál jobban fog neki örülni

A mángold utolsó leveleit azért még lemetszettem, és egy zöld nokedli készült belőle. Itt már csak a csonka sorja látszik
Madársaláta

Friss, roppanós hagyma
Málna, ribiszke és feketeszeder: alig várom már, hogy lekvárfőzéshez elegendő mennyiség teremjen. Jó, tudom, ez még bő fél év...és nem tudhatjuk mennyire lesz kemény a tél, vagy épp egy enyheség után újból a kártevőkkel kell majd felvenni a harcot.
A kert alatt pedig a Bittva hömpölyög, sodrásának hangja adja az aláfestő zenét a kerti munkákhoz.



2016. november 22., kedd

Márton-napi libaságok....

és az elmúlt bő 10 nap történései, zömmel képekben. Mert miről is szólhatna egy vidéki vendégház november közepi története, mint a Márton napról? ..így utólag. Cicákról, lovakról, Bogi friss kutyi-utánpótlásáról, gombászásról...és még mi minden fog kimaradni.

Az idei november sem múlt el Márton-napi vendégeink libatoros kiszolgálása nélkül. A főfogáshoz az "alapanyagot" Fefe most is előteremtette, 30 km-es körzetből. Nem aprózta el: mindjárt öt szárnyast delegált a baromfiudvarba - hárman nem nagyon örültek ennek...
Gyönyörű szürke ludak érkeztek, és pompás csapatot képeztek olyannyira, hogy Putyin pulykánk, az udvar védelmezője is megszeppent a túlerőtől.
Ismerkedés az új területtel
A liba állomány csökkentéséről most nem írnék részletesebben, bár volna mit, hisz a ludak lekaszabolásához segítségre volt szükségünk...na jó, akkor elmesélem, hogy fülön fogtuk a faluban épp akkor egyedüliként az utcán életjelet mutató asszonyságot, aki magához vette legélesebb kését....a továbbiakat a képzeletre bízom.
A szárnyasok közül egy kellőképpen befűszerezve egy éjszakát várt a megdicsőülésre, a többiek hidegen várják a sorsukat. Két madár pedig hosszú életre ítéltetett - legalábbis általunk, az erdő aljai garázdákat, a  rókákat még nem kérdeztük meg erről. Nagyon bízunk Putyinban, aki az idén megóvott minden baromfit a levegőből és az erdőaljáról esetleg támadó ragadozóktól is.
A Márton-lúd - mivel igazi wellness liba volt, 6 és fél órát puhult lassú tűzön. Nem egyszerű megállapítani egy egészben sült libáról, hogy mikor kész, hiszen nem lehet közben kóstolgatni. És agyonböködni sem akartuk. A tenyerem volt a segítségemre: amíg kemény-kongó hang hallatszott a melle lapogatásánál, addig visszadugtam a melegre.
Az elégedett visszajelzésekből tudjuk, hogy remek, omlós libát sikerült sütnünk, amit almás lilakáposztával és hagymás tört krumplival tálaltunk. A desszert az előző posztban emlegetett darapuding volt zölddió lekvárral.


Őszi gombakavalkád: a rizike nagy kedvenc így ősz végén, rántva és majonézes salátaként végezte:

És végül sztárfotók (na jó, a fotók ugyan gyengék, de a téma tényleg sztár!)  a többi szépről:
Bubu a kerítésen napfürdőzik


Novemberi napsütés és friss széna - kell ennél több?

Cicakavalkád - a színek tobzódása
Az új generáció
Keverék kutyiknál mindig izgalmas kérdés, hogy mi lesz belőle? Az anya: Bogi pulikeverék, az apa nagy valószínűséggel a faluban élő jó pár labrador egyike. Róluk hamarosan új képek és új bejegyzés is lesz...

2016. november 19., szombat

Ősz a Somlón - a Kreinbacher Birtokon

Mindig szívesen kirándulok a tőlünk alig 25 km-re lévő Somló hegyre. Az odavezető út is pompás, főleg Dobán keresztül. Minden évszak gyönyörű itt, mégis szinte mindig ősszel vagy tavasszal keressük fel az ország egyik legkisebb borvidékét. Egyik előző kirándulásunkról ITT írtam.
Ennek persze már hat éve, és akkor is belefeledkeztünk a Kreinbacher Birtok építkezéseibe, a gyönyörű, bazalttal kirakott teraszokra. Azóta az építkezések - úgy tűnt -befejeződtek, hisz nem láttunk sehol munkagépeket, egy csodálatos, a hegybe simuló futurisztikus "élménykombinátot" viszont igen. Én, aki a rusztikus stílus nagy kedvelője vagyok, meg kellett állapítsam, hogy ez az ultramodern épület együttes nagyon ki van találva, határozottan tetszett! Mint ahogyan a tulajdonos szavai is M. Mester Katalin: Somlóország - Istenadta szép vidék című könyvében, ars poeticáról, a birtok filozófiájáról:
"Egy fiatal borászatnak, különösen egy még önmagát kereső borvidéken nem lehet kiforrott filozófiája. Célok természetesen megfogalmazódnak, de inkább elgondolások, remények, önbizalommal teli vágyak vannak, leginkább óriási bizakodás és hit a jövővel szemben....Az elérhető legmagasabb minőségű borokon keresztül megmutatni a Somló kivételes képességét..."
Nos, az éttermükben volt szerencsénk megkóstolni boraikat - azaz csak Fefe, hisz innentől én voltam a sofőr:))) - , köztük a Somló egyedüli vörösborát, a syrahot. Ettünk is: galamb esszenciát, libacombot újragondolva, kölespudingot zölddiólekvárral...Ez olyannyira felcsigázott, hogy idehaza elkészítettem az én verziómat búzadarával, és lássatok csodát: találtam egy forhant üveggel a két éve eltett zölddiólekvárból - kifogástalan minőségben, és még finomabb is volt a Kreinbacheréknél, mert citromosan készítettem és így nem volt émelyítően édes.
A darapuding zölddiólekvárral azóta felkerült az étlapomra desszertnek, két hétvégi vendégnek is elkészítettem - nagy siker volt!
Visszatérve a Birtokra: St. Ilona furmintjuk bronz minősítést kapott a 2011. évi londoni Decanter World Wine Award versenyén.
Képeink a kirándulásról:

























LinkWithin

Related Posts with Thumbnails