2015. szeptember 30., szerda

Mángold , marharépa és csicsóka

Még mindig tart a Bittvaparti Édenkert terményeinek betakarítása, illetve feldolgozása. Ez így leírva most úgy tűnhet, mintha egy több holdas kertből szedném össze a zöldségeket, pedig dehogy! Az Édenkert a mininél is minibb :))
Csak például nem terem se a paprika, se a paradicsom, se az uborka egyszerre. Össze kell várnom mindig annyit, amennyivel már megéri bíbelődni.
Összegyűjtök 6-8 padlizsánt, ennyivel már érdemes padlizsánkrémet készíteni.
Egy kosár zöld színű édespaprikát például ma sütöttem meg fokhagymával, sóval, borssal, összeturmixoltam, kisüvegben lehűtöttem. Reggeli vajaskenyérre kiváló lesz! 
Ugyanez csípős változatban pici piros macskapöcse paprikával ledarálva, sóban eltéve ételízesítőként fogja bevégezni.
Aztán a szilva újból. Nem hagyott nyugodni, hogy a fa tetején eszméletlen mennyiség volt még , így egy hosszú verőfával rásegítettem a lepotyogásra... Jó kis fittnesz edzés volt: először nyújtó gyakorlatok a magasba, utána hajoldozás az összeszedésért, közben dombnak fel-dombnak le, ugyanis jó kis meredeken állnak a szilvafák. Ötven méter cipekedés, és kezdődhetett a gyümölcsök átválogatása.
Most fokhagymával töltött ánizsos-ecetes finomságok kerültek a polcra.




És nem elég a saját zöldség-gyümölcs halmom a konyhában, a falubeli gazdaember is épp most állított be egy öl mángolddal és egy öt kilós marharépával. 
Ezeket a növényeket én még nem ismertem, de azt hiszem, elindult a vezérhangya a fejemben: spenót helyett jövőre mángold lesz ültetve - állítólag egész évben szedhető, nem magzik fel, a marharépa pedig kiváló takarmány lesz a nyusziknak, tyúkoknak télire, de a lovak is vígan ropogtatták, amikor Fefe megismertette őket vele.




A mángoldból első körben főzeléket készítettem, a sűrítést zabkorpával diétásra vettem. A són, borson kívül nem tettem bele más fűszert - se fokhagymát, se tejet, tojást, amit egyébként egy spenótba belefőzök. Kíváncsi voltam az eredeti ízre. Legközelebb majd más változatokat is kipróbálok.
A mángold szárából rebarbaraszerű mártást készítettem, pirított darával és főtt tojással ettük. Egy kellemes natúr szeletet elbírt volna...
Gyenge minőségű képek készültek, így a fantáziátokra bízom a többit.
Utoljára hagytam a tavasszal megkedvelt csicsókát, már lassan két méteres szárba szökött, a tövek végén mintha virágkezdeményeket látnék: ilyen későn borulna virágba e növény? Vajon mikor lehet a gumók között kapirgálni? Tudja valaki?
 

2015. szeptember 26., szombat

Ősz a kertben - terménybőség

Mindennapjaimhoz tartozik mostanság fonott kosárral lesétálni a Bittvaparti Édenkertünkbe, és elégedetten összeszedni az aznapi termést.
Naponta készülnek a savanyúságok uborkából, sűrítmény a paradicsomból  töltött paprikához, vagy épp  darabolt paradicsom bruscettához. A padlizsánból üvegbezárt krémek lettek - és lesznek még folyamatosan.
A káposzta egy része nyúleledellé vált, amit megmentettem, abból kovászolt savanyúság készült.
Szívmelengető érzés, hogy a húsleveshez  le kell sétálnom a kertbe (kb. 50 m), és onnan, és akkor húzkodni fel a répát, tépni le a zeller méregzöld leveleit. (A karalábék már a fagyóból kerülnek ki).
A cékla mindennapos barátom, 2-3 bébiméretűből párolok magamnak reggelirevalót, amihez diót, zabpelyhet keverek egy kis citromlével, fahéjjal. Energiát adó, finom-édes reggeli: paleosok, ketogének is fogyaszthatják!
A zöldbabon nem győzök csodázni: még azok a tövek is teremnek, amiket nálam szakavatottabb kertészkedők már kihúzkodásra ítéltek volna.
A másodvetésű borsó is kikelt, nem tudom, sikerül-e még virágba borulnia.
Tetemes a csilipaprika és az almapaprika termésem - nem úgy, mint a zöldpaprikáé. A csiliből darált ételízesítőt, az almapaprikából savanyúságot készítek. A dédelgetett habanerom viszont még csak most virágzik, kíváncsian várom, hogy lesz-e termés rajta. Jövőre korábban kell beszereznem a palántáját, mert igen hosszú a tenyészideje.
És most szárítom a fűszerkertem terméseit, ha az idő engedi a napon, párás, esős napokon pedig a rekeszek a konyhában illatoznak a kakukkfűtől, kaportól, majorannától, csombortól., bazsalikomtól.

A kerítésre hajnalkát futtattam

Némi saláta és kapor

Ágyások ősszel

Nini, egy méretes uborka!

Csemegekukorica

Fűszerkertem - autógumikban

Kakukkfű-dömping

Majoranna

Lila bazsalikom

Csombor

Rekeszekben napfürdőznek a fűszerek
Paradicsom üvegbe zárva - és a kedvenc paradicsomital
Napi termés

Illatfelhő - érzitek?

2015. szeptember 25., péntek

Kacsamesénk - az előző bejegyzés folytatása

Nos. Folytatom a kacsatörténetet, bár ez nem a Dagobert bácsi sztorija.
Az előző posztban még négy kacsa csámpázott a fotókon, azóta a létszámuk a felére csökkent, és bizony pecsenye lesz belőlük előbb-utóbb. Pár hónapja ezzel a céllal fogadtuk be őket, s mivel "nagyüzemi" tartásból érkeztek, bíztunk benne, hogy vágásig nemhogy a húsuk minőségét  sikerül feljavítani, de addig is boldog életet élhetnek, caplathatnak a tyúkudvarban, tiszta, száraz pihenőhelyük lesz az ólban, és sok-sok zabot fognak enni, hogy igazi, jó zabos kacsa váljék belőlük.
Hízlaláson, tömésen nem is gondolkodtam, megelégedtem a pecsenyekacsa minőséggel.
Csak ne esne olyan nehezemre a nyakukat elkapni...
Úgy látszik, soha nem lesz belőlem vérbeli falusi asszony.
Már-már feladom azt is, hogy  legalább jó minőségű húst ehetek, tudom mit ettek a gyönyörűségeim, szemem előtt volt nap mint nap a jólétük. 
Így hát a másik kettőnek megkegyelmeztem, s azonmód meg is kereszteltem őket: Kacsa Kinga és Kacsa Karolin végelgyengülésig udvarunk lakója lesz.
A döntés meghozatala óta megszűnt a szorongásom amikor rájuk nézek, és már nem ennivalót látok bennük, hanem a jópofa mókamestereket, akik hápogásukkal mindig felvidítanak.
És ráadásul elkezdtek tojni is...
Jövő tavaszra hozok melléjük egy gácsért, és ha kedvük lesz, akár költhetnek is nálunk...

 Az egész napos esőzésnek ők örültek a legjobban:


2015. szeptember 21., hétfő

Kacsák szabadlábon

Lovaink hazatérőben a legelőről néha-néha átkukucskálnak a baromfiudvarba, s kíváncsian,  horkantásokkal  adva hangot nemtetszésüknek - leginkább Maláta részéről- hallgatják a kacsák hápogását.
Maláta már remekül kitapasztalta, hogy milyen mozdulatokkal lehet a kaput nyílásra bírni, és átballagni a szárnyasokhoz terepszemlére. Bizonyára úgy gondolja, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, és ne má', hogy mindent a tyúkok-kacsák kebelezzenek be...!
Ilyenkor persze a madaraim is szívesen átlátogatnak a számukra szűz területre, és nagy élvezettel kapirgálják szét a lovak széna és szalmabáláit, rengeteg ínycsiklandozó(csőr-nyelvcsiklandozó...hmmm) falatot, zabhulladékot találnak, nem beszélve a mini fűszerkertemről. Ami zöldet a lovak elkerülnek, az a tyúkoknak csemege és fordítva. A ló nem eszi meg a tyúkhúrt - most ettől zöldell a legelőjük - és a porcsint sem, ezek pedig a tyúkok kedvencei - mint a név is mutatja. A tyúkudvarban pedig olyan talajtakaró növény van - nevét nem ismerem - amit pedig a ló habzsol, a tyúk csak letrottyantja. Így aztán egy kis udvarcserével minden igény ki van elégítve, nekem sokszor nem kis bosszúságomra, mert visszaállítani az eredeti rendet már nem is olyan könnyű: se a tyúk nem megy szívesen vissza a védett udvarba, s Malátáék is csak némi zabosvödör csörgetésre hajlandóak átslattyogni a saját térfelükre.
A képeinken: kacsakaland a magánszférámban...ez ugyanis a házunk körüli udvarrész, maximum kutyát-macsekot látok itt szívesen, de azért a kacsáim is egész fotogének...:))

2015. szeptember 17., csütörtök

Szilva szezon - aszalt szilva készítés és szilvalekvár

A meleg nyár, a sok napsütés kedvezett idén a finom, mézédes gyümölcstermésnek. Az út mentén termő szilvafák - nem nemes fajtájúak, szimplán parlagiak is magas cukortartalmú gyümölcsöket termettek, nagy-nagy örömömre. Így aztán sokkal szívesebben álltam neki húsosláda mennyiségnek is.
A szilva feldolgozásának sarkalatos pontja a betakarítás után a magozás, a válogatás. Ezt régen kalákában végezték, azaz a család apraja-nagyja. Most ez mind én voltam egyszemélyben, azaz Feri bátyó is besegített egy rövid ideig meccsnézés közben, bár én a dupláját magoztam ki az övének ugyanannyi idő alatt:))
Nézte is, mitől nő olyan gyorsan az én halmom...bár a szakszerűségemet megkérdőjelezte - nem egészen értettem, az eredményt ismerve - mármint hogy miért késsel magozok? Hát csak. Mert sokkal könnyebb késsel felhasítani a szilvát és ha kell, a kés hegyével picit megsegíteni a mag távozását...Széles, lapos ujjal, tövig vágott körömmel szerintem nehezebb, de nem vitatkoztam, hisz az eredmény engem igazolt:))
Azért ez türelemjáték, lássuk be. Kell hozzá egy kis elhivatottság, egy-egy szelet ízletes lekváros kenyér, szilvalekváros gombóc vizionálása...
Addig amíg az üzletek polcain, a termelői piacokon hozzáférhetőek a mások által - vagy épp gyárilag előállított lekvárok, (és amíg ezt meg is tudjuk vásárolni) addig okafogyottá válik, hogy miért is álljunk neki sok-sok kiló gyümölcs eltevésének.
Máshogy, más terminus szerint élünk, sokszor még vidéken is. Azonban azt látom, hogy egyre nő az igény a "sajáterős" termékek iránt, és ha még koptatják is a kistermelői, őstermelői, manufaktura fogalmakat - sajnos, sok a visszaélés vele - mi mégis megörvendeztetjük csekély portékánkkal magunkat és a hozzánk látogató vendégeket is.
Most a cukor nélküli szilvalekvár mellett,aszalt szilva  készült, sima és dióval töltött változatban.
Néhány mozzanat a szilva feldolgozásról, képekben:




2015. szeptember 7., hétfő

Befőzés

Elcsendesedett a Bodzás...
Remélem, nem sokáig, és a nyár végi-ősz eleji kirándulókedv újra benépesíti majd a házikót,  ha csak hétvégékre is. (Vagy ki tudja: voltak már őszi "nyaralóink" is, nem is egyszer...)

A befőzés szezon viszont bőven elkezdődött még a dús vendégjárás idején, így a családias vendéglátogatások, a vendég étkeztetések idején is időt kellett erre szakítanom, hisz a szétrepedni készülő paradicsomnak nem mondhattam, hogy várj még egy-két hetet..., de a zöldbabot is közben-közben kapkodni kellett: meg ne fásuljon és még tényleg zsengén kerüljön a fagyóba. Az uborkák megtáltosodtak azon a két tövön is, amit idén ültettem, úgyhogy nap mint nap készült ecetes ubi is, vagy szintén ecetes almapaprika.
Cukkiniből főzelék, kapros leves és fahéjas lekvár is készült, ami nagyon finom.

Nagy élmény volt a vacsorafőzés a vendégeinknek, amikor az alapanyagért  a Bittvaparti Édenkertbe szaladtam le,  rengeteg saját terményt tudtam felhasználni a főzésekhez.  Borsó, zöldbab, sárgarépa, bébicékla és paradicsomok, paprikák a reggelizőasztalon...nekem is nagy élmény volt, és Vendégeimnek is - ahogy láttam.

Jövőre megpróbálunk még nagyobb területet birtokba venni, a paradicsom nagy kedvencem lett, kipróbálnék többfélét is. És persze nemcsak paradicsomot: hagymaféléket, brokkolit is szeretnék ültetni - idén a késői vetésünk miatt ezek kimaradtak.

Másodvetésként azonban már szépen gyarapodik a feketeretek, a póréhagyma, a kapor és ültettem még borsót, ami szintén előbújt., valamint csemegekukoricát, hátha beérik még...Jaj, nagyon-nagyon várom a további fejleményeket: például, hogy a karfiol megfejesedik-e, a padlizsánok megnőnek-e nagyobbra - egyelőre csak tenyérnyiek. A káposztát valami dézsmálja - gondolom, mezei nyúl, így azokat kikapkodom, és inkább feletetem a saját nyuszijaimmal:))
De készült belőle kovászolt káposzta savanyúság is - még mielőtt a mezeiek megtalálták volna.

Csak pár kép az utóbbi napok eltevéseiből: a kecskesajttal töltött csilipaprikát vendég is kóstolta, és dicsérte!

Házi specialitásunk lesz a reggelizőasztalon a paradicsomos bruscetta: mi nem tudunk betelni vele, remélem, sikere lesz a vendégeinknél is!









LinkWithin

Related Posts with Thumbnails