Eddig még olyan nyárias volt...

Volt ugyan borongó, meg eső, valahogy mégis nyárias volt...Mindenhol harsogó zöldek, üde, roppanós, langyos meleggel...sőt még ma is. Rövidgatyó, póló, de biztos, ami biztos, derékra azért kellett a mellényke, papucs helyett vászoncipő odakintre, zoknival...:)) Fotó szerencsére nincs róla, milyen cuki voltam:))
Ma mégis belopta magát a sárga, a zöldek közé...Éppenhogy csak, még azért a zöld van túlsúlyban. S bár a sárga nagy kedvencem, a természetben megjelenve automatikusan őszi üzemmódra vált a lelkem, s hangulatom. Jaj, hol van már a tavaszi bizsergés, örömujjongás! Talán még tavaly is úgy gondoltam, hogy az ősz a kedvenc évszakom, pláne, hogy a születésem is ekkortájt volt, valamikor a távoli múltban...Most mégis átértékelem ezt a dolgot: ahogy múlnak az évek, mégiscsak a tavaszi örömködés a nekem való. Ha nem is az elmúlás tagadása van a háttérben, átérezve és eggyé válva a természet körforgásának ütemével, a tavaszra tudok a legjobban rákattanni. No, továbblépve a merengésen, mutatok pár fotót: ilyenekre ébredtünk ma:

Ez a sárga nem az a sárga...a csicsóka próbál virágba borulni...


 
Egy kis üdével próbálom kicselezni az őszt

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

A jancsikályháról