2015. április 18., szombat

Kapuról, kerítésről

A jó idő beköszöntével megsokasodnak a ház körüli teendők, a télen eltervezett apróbb felújításoknak eljött az ideje.
Ilyen volt a Bodzás utcafronti képének - azaz a kis- és nagykapunak a kicserélése, hisz már évek óta jószerivel csak a festék tartotta össze. Így a valamikor gyönyörű kazettás kerítéstől megváltunk, és a széldeszkás megoldást választottuk az újnak, valamint Feri csinált egy rácsos kiskaput is, amivel szellősebb lett a kertre való rálátás az utcáról.
Eszembe jutott ezzel egy időben, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor a házikót még csak újítgattuk, hosszú ideig nem is volt kerítésünk. Az ajtót sosem zártuk kulcsra, az autónk a ház előtt, benn a slusszkulccsal. Éjszakára is. Ha elmentünk otthonról, az ajtó akkor se nagyon volt kulcsra zárva. Valahogy így éltünk, mégse vittek el tőlünk semmit sem, igaz, nem is nagyon lett volna mit. (Hát ezt most lehet, hogy nem túl magyarosan írtam le:))
Szeretem az ilyen kerítéseket, amik nem elzárnak, hanem bepillantást engednek az udvarra. A fagyal, ha újra levelet hoz, természetes kerítés lesz továbbra is.
A következő nagyobb munka a vakolat helyreállítása és a meszelés lesz.
Egypár régi kép a kazettás kapukról:


És így néz most ki a ház eleje:




1 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails