2015. január 21., szerda

Amikor a kutyás vendég ételallergiás is...

Minden vendég nagy öröm, a januári különösen. Pláne, ha kutyás! Mindig nagy izgalommal várjuk a négylábúakkal érkezőket, és sosem csalódunk bennük! Remek napok szoktak ezek lenni, most már bátran állíthatom, nemcsak a mi részünkről :))
Ételallergiás kutyásaink azonban még nem voltak, és persze úgy általánosságban sem tudhatom, hogy vendégeink között mennyi az ételallergiás, mert előfordulhat, hogy esetleg - nem kellő információ birtokában, ami mindenképpen minket terhelhet -   a vendégünk meg sem próbálkozik az ajánlatkéréssel, és megoldja maga az étkezését. És esetleg erre csak utólag derül fény, egy elejtett félmondatban.
Ezért a honlapunkon ezután különös figyelmet akarok fordítani arra, hogy előzetes egyeztetéssel az ételallergiásoknak is tudunk főzni, megsütjük a gluténmentes pékárut, készek vagyunk vegetariánus, paleo étrenden lévőknek is megoldást adni, így teljes lehet a kikapcsolódás, ha ez az igény felmerül.
Jelen esetben glutén, tej és tojás allergia merült fel,  paleo-közeli étrendről volt szó, annyi könnyítéssel, hogy a köretek közé befért a krumpli és a rizs is.
A menü a következő volt három napra: 1. sütőtökleves pirított dióval, borókás vaddisznóragu vörösborosan, krumpligombóccal 2. lencseleves füstölt kolbásszal, mézes tarja rizzsel ,szilvabefőttel, 3. szezámos céklaleves, zöldborsós aprópecsenye sült krumplival, házi savanyúval.
A  levesek sürítését - ahol kellett - a hagyományos tejszín-tojássárga helyett húslé-rizsliszttel oldottam meg.
Reggelente pedig egy-egy gluténmentes kenyérke:

Közben a leonbergi fajtájú négylábú vendégünknek is készült finomság kutyakeksz formájában jóféle véreshurka masszából.

Három "vérebünk" kissé megilletődötten, falkába gyűlve próbált fellépni a nagytestű udvarlátogatóval, aki nem nagyon szeppent meg az összegabalyodott, kollektíven csaholó szőrmókoktól, hisz még ő is csak 7 hónapos volt a negyven kilójával, és csupán játszani akart. A leghangosabb az enyimek közül Artúr volt, a legkisebb ( 4 hónapos), aki a legelső találkozáskor a leonbergivel bizony szégyenszemre összecsinálta magát, ám még ebben a megalázó helyzetben is képes volt arra, hogy nyűszítve-vinnyogva megugassa Boszkót. Remek kutyus lesz belőle, ha felnő,az biztos !
A továbbiakban a kedélyek lecsillapodtak, és ha nem is barátságban , de békés egymás mellett élésben teltek a napok, némi ugatással tarkítva a pulik részéről.



Receptet a következő posztban a vadételről fogok adni, hisz ez az ételféleség még nem szerepelt a receptgyűjteményemben. Az előző napi vadhús pácolásról addig is egy kép:




2 megjegyzés:

  1. Ügyes vendéglátó vagy! Arról a pici puliról nagyon szívből írtál, éreztem én már hasonlókat.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon ügyes háziasszony és vendéglátó vagy, rögtön feltalálod magad, nem ismersz lehetetlent! Finom menüket állítottál össze. Kicsi Artúr, kis tökmag és mégis szembeszállt az óriással, egyem meg :-)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails