2015. december 30., szerda

2015-2016!


"Esztendő borul esztendőre
Az új az ót eltemeti.Ki búsul ezen? Csak a dőre 
A bölcs mindezt csak neveti."
 (Benedek Elek)


(Az állatok rettenetesen szenvednek-félnek a robbantásoktól, petárdáktól. Csak emiatt legalább tíz kutyás barátunk akarta nálunk eltölteni a szilvesztert...)

Jövőre is sok szeretettel várlak Benneteket az Egy csepp falusi élet oldalain és vendégként Gannán!

2015. december 26., szombat

Karácsonyi emlék

Szép volt a szentesténk, egyszerű, fenyőillatú, békés, és vidám is. Azon kívül, hogy munkás is volt, hisz fel kellett készítenünk a vendégházat  a másnapi vendégeink érkezésére, a háromnapi ünnepi menüsorra lélekben és fizikailag is összegyűjtöttem a tennivalókat.
Mindezeken felül mégis  jutott időm egy kicsit elmélázni a régi gyerekkori karácsonyi emlékeken
Túlzás lenne azt mondani rám, hogy múltba révedő lennék, alig-alig tudok előbányászni az emlékezetemből  régi történeteket, annyira a mában élek. Az osztálytalálkozóinkon is csak ámulok, amikor előkerülnek a diákcsínyek, sztorik innen-onnan, aztán ahogy a valamikori diáktársak belemerülnek az előadásba, nálam is felderengenek az emlékek, de nagyon sok rárakódott "kövületet" kell lefejtenem róluk, mire kristálytisztán előttem van egy-egy régi megtörtént eset. 
Így volt ez most karácsonyestén is, és valahogy lemállott a sok por-pókháló erről az emlékről. Talán tíz-tizenkét éves lehettem, tesóimmal mindig nagy kutakodásban voltunk a karácsony előtti napokon, keresgéltük anyu dugihelyeit, ahová az ajándékokat rejtette. No, nem volt nagy a lakásunk, így nagyon leleményesnek kellett anyunak lenni, hogy három kíváncsi gyerektekintet elől elrejtse a rejtenivalót.
Ezen a karácsonyon azonban felfedeztük a könyvcsomagjainkat, kifejezetten előttem van a Tamás bátya kunyhója. Nagy izgalommal vártam, hogy karácsonykor majd kézbe vehessem. Anyunak nem volt nehéz az ajándékvásárlás nekem, mert faltam a könyveket, jöhetett szinte bármi. Nem volt nálam boldogabb ember karácsonykor, ha 2-3 könyvet kaptam! És még ezen felül is volt ajándék, nem győztünk csomagot bontogatni! A többire persze már nem emlékszem...
Lezajlott a szentestei gyertyagyújtásos-csillagszórós családi örömködés, a nagy gonddal asztalra tálalt lakoma elfogyasztása után alig vártam, hogy "belebújhassak" az új könyveimbe. 
Itt még megjegyzem, hogy emlékeimben anyu mindig nagyon mívesen, sokféle ünnepi étellel rakta tele a karácsonyi asztalt, mindhárom napra külön-külön főzött, és hiába volt maradék az előző napról, másnapra akkor is új menüt pakolt az asztalra. És mindezt három műszakos ápolónőként, akinél nem feltétlenül volt karácsonykor szabadság vagy szabadnap.
És persze hogy fáradt volt, és sokszor nyűgös is, mi akkor ezt talán fel se fogtuk.
Ezen a karácsony éjen viszont itthon volt anyu, hisz ő ébresztett fel minket valamikor késő éjjel, hogy van még ajándék a karácsonyfa alatt! Volt is nagy meglepetés, hisz az ajándékdömpingben valahogy a fa alatt maradt kibontatlanul egy tollaslabda szett! Ez ugrott be anyunak, amikor már ő is lefeküdt.
Így ezen a karácsonyon kétszer is örvendezhettünk egymásnak, az ajándékoknak és Karácsony varázsának!

2015. december 23., szerda

Karácsony 2015.

Szép Karácsonyt kívánok minden hűséges olvasómnak. Egy szusszanásnyi idő múlva újra jelentkezek híradásokkal házunk tájáról.

Katt a képre a nagyításhoz!

2015. december 6., vasárnap

Citromkrémes kekszek

Az idei adventi készülődésben is elkészítem karácsonyi kekszeinket kakaós és gyömbéres változatban.
A már megszokott linzer recepttel és kekszmintázónkkal készülő sütijeimet az idén egy nagyon pikáns citromkrémmel ragasztom össze, íme a receptje:

- 50 g kukoricakeményítő
- 125 g porcukor
- 300 ml víz
- 2 citrom leve, héja
- 2 tojássárgája 

Az összetevőket közepes lángon kell sűrű krémmé főzni.
Pár óra hűtés után kenhető.

Javaslatom: csak a tésztamennyiség felét mintázzuk a kekszmintázóval. Összeragaszthatunk kétféle színű kekszet is, így még mutatósabb.
  
Szépséges adventi készülődést, és jó sütögetést kívánok mindenkinek, akinek már van gannai kekszmintázója, akinek még nincs, az ne késlekedjen beszerezni!





 

Hangol a gannai Mikulás...

Hangol a gannai Mikulás...Kár, hogy azt a képet nem tudom felrakni, amin rázza a loboncát, és láthatatlan gitárját pengeti a Led Zeppelin őrjítő ritmusára...Ugye, mindenki érzi a RITMUST???
A további fotókat a képzeletbeli hangulat lecsendesítésére teszem fel:

2015. december 5., szombat

Nyúlszalámi

Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!!
Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására...
Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál vethető be, mondjuk egy finom házi kovászos tönkölykenyéren, vagy a nagysikerű bagettemen.
A képeken bemutatom az első kísérletet, ami nagyon ígéretes, de a következő adagon lesz némi változtatás ehhez képest. A száraz-fűszeres nyuszihusit felturbózom egy kis mangalica szalonnával-bőrkével, így kívánva elérni a még tökéletesebb szeletelhetőséget.
Ha sikerrel járok, teszek fel újabb képeket!



2015. december 3., csütörtök

Jércetojás

Gondolom, nem vagyok egyedül azon baromfitartókkal, akik ezidőtájt valódi izgalommal várták-várják kb. májusi kelésű csibéik eredmény produkálását, a beléjük fektetett idő és gondoskodás tojásokban megjelenő megtérülését. Ez így persze egy nagyon haszonelvű nézőpont, de hát mi nem az? A róluk való gondoskodás- törődés legalább kellemes elfoglaltság, a baromfiudvarban való nézelődés - jó időben üldögélés - mindig üdítő, és a szárnyasokról kialakított képünket folyamatosan változtató. Csak ezáltal nyerek én is majdhogynem biztos képet az állomány közérzetéről, tulajdonságairól, s így tudom kiszűrni, rendszerezni azt, hogy mikor, mely egyedeknél válik szükségessé a különleges gondozás - elkülönítés - illetve kik lesznek a soron következő vágóállatok.
A felnövekvő jércék közül a kiskakas többletet már likvidáltam...Fefével nem jutottunk dűlőre abban a kérdésben, hogy az ő kedvence Tarka-kakas és az általam totális befutónak számító vörös fiatal kakas közül ki kerüljön a fagyóba, ezért mindketten élvezhetik a jérceállományon való osztozkodást...legalább is egyelőre. Sokat fog számítani a kiválasztásnál, hogy kinek lesz ércesebb a hangja! Egyelőre még mutál mindkettő.
Kacsáimnál is névváltoztatást kellett eszközölnöm, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy az egyikük gácsér. Így Karolából Karesz lett. Ugyan a párzásukat még nem tudtam megfigyelni - a kacsák állítólag nagyon szemérmesek és éjjel aktívak alapvetően - azonban a felütött kacsatojás teljes bizonyosságot adott afelől, hogy Kinga termékenyítve van.. Azt pedig bizonyára nem tyúk követi el...bár ebben a mai világban sok furcsaság megesik.
Visszatérve a jércékra, a megmaradt - nem valami sok - tojó pár hete elkezdte a tojás lerakást, nagy-nagy örömömre. A jércetojás még némileg kisebb a kifejlett tyúktojásnál, de hamarosan elérik annak a méretét. Jó kis bújócskázást játszom velük, amikor próbálom kifürkészni tojáslerakó hajlamukat, hisz még nem feltétlenül az általam kialakított tojóhelyet választják ki maguknak. Persze figyelik az "öregebbeket", és talán hamarosan kialakul az a rend, hogy nem szétszórva, hanem nagyjából mindenki egy helyre rakja le a tojásait. Persze egy tyúk gondolkodását megérteni...?
Jércebarátság

Szemlélődés talajszint felett fél méterrel



Róluk lesz majd külön poszt is

Kiskutya és kispulyka ismerkedése


2015. november 22., vasárnap

Ősz a kertben

Immár elérkezett az ideje, hogy végleges búcsút mondjak kertemnek az idei évre, mert akárhogy is nézem, itt már nem terem "babér":))
A másodvetésnek elvetett borsó persze épp virágzik, és majdnem sikerült neki hüvelyeket fejleszteni...A patakparti hidegebb klíma azonban nem kedvez már a másodvetésnek, ezt a jövőre nézve is figyelembe kell vennem.
Az idei első évünkben  nagyon későn kerültek ki a palánták a veteményesbe. A nyári csúcsmeleg mindennek nagyon kedvezett ebben a hűvös-nedves közegben, azonban az október elejei első talaj menti fagyok tönkretették az uborkát, a cukkinit, a paprikát és a paradicsom levélzetét is, hiába volt napközben kellemes, tavaszias az idő. És talaj menti fagy csak itt a patakparton volt, a falu fentebbi részein nem.
Szóval úgy kell elképzelnem a jövő tavaszi veteményezést, hogy jóval korábban biztos nem fogok tudni ültetni, ugyanezen okok miatt. A patakparton tavasszal is később melegszik át úgy a föld, hogy ne érje kár a magokat, palántákat. Így jobban meg kell válogatnom, mit is fogok ültetni, minek fog kedvezni ez az "éghajlat".
Zsófival lebontottuk a kerítést, eltettük télire a cölöpöket. 
A sárgarépát felszedtem, viszont a földben maradt még némi cékla - ők is hamarosan sorra kerülnek, a szintén másodvetésű feketeretek, és meglátjuk, mi lesz a karfiolból, mert rózsákat nem látok a levélzet közt...Viszont ők nagyon jól elvannak ezen a klímán. Kapor is árválkodik még valamennyi, talán ennek a növénynek sem árt a hidegebbre forduló idő. - Rengeteget fagyasztottam és szárítottam belőle, nekem nagy kedvencem a kapor!
Ha találnánk embert-gépet, ami meg tudna fordulni ezen a szűk területen, felszántatnánk a kiskertem háromszorosát, melynek egyharmadára pár gyümölcsfát ültetnék. A két meggyfából egy nem eredt meg, viszont a csicsókám óriásira nőtt, és az első terméseket már szedegetem a földből. Kíváncsian várom, hogyan fog elszaporodni a telekhatáron. Persze segítek neki: a kigyűjtött gumók egy részét negyedelem, és ledugdosom a földbe, hogy terjeszkedjen és legyen minél több belőle. Téli reggelik remek zöldsége!
Első csicsóka termésem

Sárgarépa: zöldje a nyusziké lett, de a lovak is szerették


Virágzik a borsó



 És egy kis gombatanoda: felismeri valaki?

 

2015. november 20., péntek

Kovászos kenyér

Én már nem tartozom azok közé, aki a heti sütésű kovászos kenyéren nőttek fel - pedig éveim száma nem kevés:))
Anyukámék életében ez még így volt, de az én gyerekkorom már egy óriási változást hozott kenyérügyben: megjelentek a gyárak és az ott tömegével előállított kenyér és péksütemények. Egymás mellett persze még sokáig megvoltak a helyi pékségek is, a nagy háromkilós kenyereikkel, amikre előjegyzést vettek fel a hét bizonyos napjaira,  de csakúgy, mint manapság a kis sarki fűszeresek, szépen-lassan bezártak, nem tudták felvenni a versenyt a tömegtermékkel. 
Emlékszem, mi is mennyire örültünk a gyári fehérkenyérnek, főleg, ha Erzsébet kenyeret hozott anyu a boltból. Ennek csodás, vajas íze volt!
Hát így...Nem tudom, az akkori gyári kenyerek milyen receptúrával készültek, és a mostaniak előállításáról sincs sok fogalmam. Némelyikük kritikán aluli és talán nem járok messze az igazságtól, hogy tömörségre, ízre, állagra már egészen más, mint negyven éve - és ez nem nosztalgia, kérem szépen! 
Viszont van lehetőségünk nekünk is a békebeli ízek elővarázsolására, még ha lappanghat bennünk némi kétely a vetőmagok tisztaságával, éghajlatunk szennyezettségével kapcsolatban, és persze kemence sincs már a háztartásokban, valamint jó pár évtizede megjelent a levegőssé tevő, sütést megkönnyítő élesztő.
A kovászos verziót mindenképpen akkor ajánlom, ha nem azonnali kenyeret kell sütnünk és persze több napja nevelgetjük már a saját kovászunkat. 
Ezért például a vendégeink reggelijében csak akkor tudom alkalmazni, ha jó előre tudom az ilyen irányú igényt. Erre ugyanis legalább két nappal elő kell készülni, kezdve a kovász felélesztésével.
Házi kovász készítéséről sok bloggerina ad útmutatást, én most az alábbi képeken Kisrumpf receptúrája alapján készült cipócskákat mutatok be.








És a Bodzás Vendégház reggelijében például egy ilyen csirkés-sajtos-barackos szendvicsben kerülhet vendégeink asztalára, a szeleteket tökmagolajjal meglocsolva:


2015. október 31., szombat

Vendégeink kutyákkal

Az utóbbi hetekben, hétvégeken több kutyás vendégünk is volt a házikóban, és várunk többeket is a következő hetekben.
Vizslák, - drótosak is, keverékek, labradorok, most épp bischon és később  Európa bajnok szibériai husky és egy szamojéd volt a vendégük, remek gazdikkal.
Bogi és Tücsök mindig nagy izgalommal szaglássza az újonnan jövő négylábúakat, és túlzás lenne azt mondani, hogy barátságtalanok lennének a vendégekkel. Gyakoribb az, hogy kutyás vendégekhez kevésbé költöznek le, valószínűleg ilyenkor megsértődnek, hogy nem ők vannak elsősorban simizve vendégeink által. Ez főleg a nagyobb testű kutyákkal érkezőkre vonatkozik, a kisebbekkel könnyebb a barátkozás. Elkísérik vendégeinket sétáikra, ahol  többnyire felvezetőként szerepelnek: "gyertek csak utánunk, mi majd mutatjuk az utat":)))
Ha lemaradnak a vendégek, mindig lelassítanak és bevárják őket. Ezeket a sztorikat vendégeink elmeséléseiből és a vendégkönyvünk bejegyzéseinek történeteiből tudjuk. Ez a vendégkönyv már komoly kutyatörténeti jelentőségű!
Köszönet a fényképekért, és az engedélyekért, hogy felhasználhassuk őket!
Szeretettel visszavárjuk kutyás barátainkat a Bodzásba!
Pihi a kandalló előtt

"Csak a testemen keresztül.."- juthatsz be a nappaliba

Amikor épp nem szánt húzok...

Szeder kutyus

Tücsök ismerkedik

Jó kis kirándulás volt...lazítsunk egy kicsit!

Figyelmesen

Anyja és fia

Nem vagyok ám magányos: a többiek jönnek mögöttem

Gyere Szeder, mutatjuk az utat

2015. október 17., szombat

Kovásszal, alakorból...

Mindig készülök a nagy kovászos projektre. Mintha a vendégeim részéről is lenne egyfajta elvárás a házi péksütemények elkészítésével kapcsolatban: kérdezik, hogy kovásszal készült-e a kenyérke, a bagett? Mert az ám a valami, az az igazi, az ŐSI.
Ez talán az ötödik próbálkozásom volt a saját nevelésű kovászommal. Gondolom, nap, mint nap kéne gyakorolni a tökéletes állag és élvezhetőség eléréséig.
Ha ősanyáink hetente egyszer sütöttek nagyobb mennyiségű kenyeret, akkor annak még a hatodik-hetedik napon is ehetőnek kellett lennie.
Ez az alakorból (ősbúzából) készült kenyérke viszont csak aznap és még talán másnap volt ehető, de így is nehéz, ragacsos és savanykás volt. Hallottam már ezeket a kifejezéseket a kovásszal készült kenyerekre, és ettem már gyári készítésűt is bajor rozskenyérből, aminek hasonló volt az ízvilága. Nem lesz kedvencem, az biztos...




2015. október 16., péntek

Pulykapipék - az új lakók

Csak mert pulykáink még nem voltak...
Várok minden gyakorlott pulykatartót ötletelésre!
Mivel a putty-puttty-puttyra élénk pitty-puttyogással válaszolnak, ezért a nevük (ha általánosságban használjuk) putyerka, ha pedig külön-külön személyeskedünk velük, akkor a vörösnyakú - aki talán kakas - Putyin, a kisebbik - aki talán tojó - a Plutyka.
Ezzel a névadással nagyjából az öröklétük is biztosítva van a Bodzás-udvarban, hacsak nem híznak meg szép 15 kilós kövérre, hogy a nyálam csordulna el egy jó kis pulykasültre. - Ne aggódjatok, ez a veszély nem nagyon fenyeget.
Így újabb gyönyörűségekkel gazdagodott hobbi udvarunk, és tényleg, most már komoly zenei élmény átmenni a tyúkudvarba, annyiféle madárhang örül nekem:)) Azért nem árt, ha nagyjából viszek magammal ilyenkor egy petrence tyúkhúrt, vagy egy kis konyhai hulladékot sárgarépa- és krumplihéj formájában...


Putyin és Plutyka - két putyerka






Egyelőre tart az ismerkedés a tyúkokkal...

Lehet ám segíteni a fóliában a trágyát szétkapirgálni!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails