2014. december 31., szerda

BÚÉK és új évi köszöntő



                        Tartson Isten mindnyájunkat – életben!
                        Boldogságos ünnepléssel – örömben!
                        Hogy tölthessük újesztendőt – erőben,
                        És megérjük legvégét is – békében!

                        Ég harmatja cseperegjen – bőségben,
                        Jó vetésünk mind beérjen – időben!
                        Kaszálókon rengő széna – végtében,
                        Nagy boglyákkal koszorúzva – széltében!

                        Szőlő leve legyen mézes – ízében,
                        Aszalt gyümölcs, egészséges – színében!
                        Sódar, kolbász felaggatva – füstjében!
                        Kívánunk ily sok szerencsét – újévben!


Brrr...Kutya hideg van!

Anyaciccel összebújva

Tán egy lovasszán nyoma...? :))

Nyomok a hóban

A téli Új utca szikrázó napsütésben

Kőfalunk fényei...és az elárvult hajnalka

2014. december 18., csütörtök

Egy fürj emlékére

A gyász magánügy. Még egy ilyen kicsi madáré is. Azért teszem közzé mégis, hogy felhívjam a figyelmet arra: figyeljünk a környezetünkre, emberre, állatra, növényre, minden élőre, aki valamilyen módon velünk él és "közli" velünk a kérését, örömét, bánatát...
Én most bevallom, hogy ennek a kis madárnak nem értettem meg a közlését. Pár hete már egyedül volt, körülbelül ekkortájt múlt ki a vele együtt élő másik kismadár. Ők már körülbelül háromévesek voltak, nagyjából ez az az élettartam, amit megér egy japán fürjecske.
Látszólag jól volt, evett, ivott, volt tiszta porfürdője, repkedhetett a tágas, napsütéses ketrecben. Bizonyos szempontból nem volt egyedül sem, hisz a jércék is ugyanebben a helyiségben éjszakáznak, és napközben is nagy a jövés-menés, madárhanggal életteli az élőhely. Ők mégsem fürjek.
Előző este, amikor a baromfiakra rázártam az ajtót, megcsapta a fülemet ennek a fürjecskének az éneke. Én még ilyen csodás dallamot-trillát nem hallottam a fürjektől sosem. Túlcsordult a szívem melegséggel, visszamentem és még percekig hallgattam a fürjem énekét, közben a rácson keresztül benyújtottam az ujjamat egy kis csipkedésre. Sosem hallott gyönyörűséges éneket hallhattam tőle! Úgy éreztem, minden rendben, kismadaram jól érzi magát, és ezzel a fenséges énekszóval vonultam én is nyugovóra.
Reggel már nem élt...Ajtónyitáskor kereste a tekintetem a rács mögül mindig rámcsippanó, apró kis ugrásokkal örömködő testét, ám élettelen volt az egyik sarokban.
Régen sírtam állat elhullásakor.

2014. december 15., hétfő

Vendég télen - faluhelyen

Nincs hó, nincs harapnivaló hideg tél, szállingózó hópelyhek, szikrázó napsütés...Hideg van, szürkeség, csupasz fákon károgó varjak... És mégis...
Öreg falusi ház, kivénhedt kandallóval...de azért gázfűtéssel is...Asztalos mester szuhos fából készült angyali bútoraival...sok-sok mécsessel, füstölővel fellaggatott házikója, némi adventi várakozást tükröző asztaldíszével - nagyon diszkréten, nem akar hivalkodni, itt a léleken van a hangsúly, nem a díszeken.
Pihenni, aludni vágyó fővárosi marketingesek, informatikusok...Szeretik a csendet, nem kell nekik program, karácsonyi kavalkád, hisz épp ezelől menekülnek...no meg a céges évvégi bulik után épp jó pihenni egy nagyot.
A házigazda alkalmazkodik. Reggeli friss bagettel: tizenegykor...Közben azért a lóistálló kiganézva, s ha jön a vendég, ugrás ki a trágyás gumicsimázból, gyors mosakodás, kicsi Nina Ricci, és rántotta kapirgálós tojásból...Agy rákészülve az ebédre...valamikor - előtte egy órával telefon - szendvics specialitás, salátával, grillhússal, sajttal...De már elő a fagyasztóból a füstölt pisztráng és a vacsora saláta céklából, zellerből, házi majonézzel...
Közben fűtjük a házat, sparheltet, őrizzük a tüzet. Gondoskodunk ivóvízről a ház népének: kutyának, macskának, tyúknak, nyúlnak.
Felseprem a konyhát, sok a por a fűtéstől.
Imádom, hogy télen is sokan jönnek hozzánk...Talán jó kis hely a Bodzás...

2014. december 14., vasárnap

Luca széke


Luca napjával, lucázással kapcsolatos hagyományokat gyűjtöttem csokorba, s ha ma már nem is élnek mindenhol ezek a hiedelmek, azért jó tudni, hogy valamikor mit miért tettek vagy nem tettek, mire milyen magyarázatot találtak az emberek?

Luca (Lucia) a magyar néphagyomány egyik legjelesebb alakja. A Gergely-naptár életbe lépése előtt az esztendő legrövidebb, legsötétebb napjának számított, s egyben a téli napforduló kezdő napja volt.
Luca napja magában hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Időszakában a leghosszabbak az éjszakák, a gonoszok, bűbájosok, rontások ideje ez. A nép hitében az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: lucapuca, lucaasszony a neve. Kísértetszerű jelenség, az ember rontására törekszik.
Ezen a napon megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak, abroncsból formált körbe dobált kukoricával etették őket.
Sok tilalom élt e napon, például a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, varrniuk, számos vidéken asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot, nem adtak kölcsön semmit.
Másik hiedelem a lucabúza sarjasztása. Eladó lányok cserép földbe csigavonalban szórták a magokat ("mag-akarás") Ha karácsony táján kizöldült, jó termésre számítottak, de ezzel öltöztették a karácsonyi oltárt is, vagy a vacsoránál szentelt gyertyát tettek a közepébe.
Ezen a napon készítették a "lucakalendáriumot" és kezdték el a lucaszék építését is, amelynek épp karácsonyra kellett elkészülnie, s aki arra az éjféli misén felállt, meglátta a falu boszorkányát, aki ilyenkor szarvat hordott. Azonban a leleplezés után jól tette az illető, ha hazaszaladt, mert a boszorkányok üldözőbe vették. Úgy menekülhetett csak meg, ha szüntelenül mákot szórt eléjük, ugyanis azt a boszorkányoknak egyenként össze kellett szedni, így egérutat nyerhetett. Otthon azonban a lucaszéket azonnal el kellett égetni.
A "lucakalendárium" szerint pedig a karácsonyig tartó 12 nap alapján jósolták meg a következő év hónapjainak történéseit.
Luca napi szokás volt a jó zsíros pogácsa sütése, ekkor gyűrűt rejtettek a tésztába, s amelyik lány azt megtalálta, a hiedelem szerint következő évben férjhez ment.


Írás: Molnár V. József: Kalendárium alapján
Fotók: internetről


2014. december 8., hétfő

4 db-os sütipecsételő

Ez a Karácsony előtti utolsó reklámunk a kézzel faragott, gasztro-konyhai kategóriában.
Az új termék a méltán népszerű kekszmintázók új köntösben való megjelenítése.
Miért sütipecsét? Miért nincs nyele? Egyszerű a válasz. A kinyújtott tésztába egyenként kézzel belenyomva a legideálisabb a formázás. Ehhez még annyi gyakorlás sem kell, mint a hengeres mintázóhoz.
Az olívaolajos impregnálást időnként ismételni kell - jót tesz a fának, szép árnyalatot kölcsönöz, könnyebb lesz vele a következő munka.
 A csodás diófa vágódeszka szép köntöst biztosít a 4 db-os szettnek, melyet össze lehet válogatni mintakollekciónkból. Népi motívumok, karácsonyi minták, és vizslás faragások vannak egyelőre a tarsolyunkban.
A vágódeszkát akár kitámasztva asztali díszként, akár felakasztva faliképként is használhatjuk a 4 db-os faragott sütipecsételőkkel.
Kellemes karácsonyi készülődést kívánunk mindenkinek:

Zsuzsa és Ferenc

2014. december 5., péntek

Készíts kekszet kutyádnak - házilag!

Nagyon fog neki örülni! A szemében ott lesz az imádat, hogy IGEN! - ezt az én gazdim készítette egyenesen NEKEM, és gondolt rám, és törődött a jóllétemmel, és tudja, hogy mit szeretek -illatok, ízek, ropogtatnivaló, és még azt is, hogy mindezért szeretek megküzdeni, akár az udvarban sertepertélő macsek kölykökkel, de a vérmesebb kandúrokkal is!











 A recept rém egyszerű:

- kb. 30 dkg teljes kiőrlésű liszt (vigyázzunk a kutyaalakra!)
- 1,2 dl húslé (vagy bármi folyós állagú ételmaradék)
- 1 tojás
- pici só (ha öko- bio,- őrültek vagyunk, akkor himalája, vagy parajdi)

Az összetevőket összekeverve, picit állni hagyva,  lepényekké formázva, 180 fokon 25 percig sütve kiváló ropogtatnivalóval kedveskedhetünk kedvencünknek. Nálam annyira öko volt a gyártás, hogy a sütést a sparheltben végeztem el, így nem használtam plusz energiát, és az eredmény a fotókon végigkövethető.

2014. december 2., kedd

A "tökéletes kekszrecept" faragott kekszmintázóhoz

Közeledvén Karácsonyhoz megnőtt az érdeklődés kekszmintázóink iránt, s jómagam is elkezdtem már velük a karácsonyi készülődést:  kekszes dobozokban várják a szebbnél-szebb mintás kekszek az ünnepi asztalra kerülést. Készültek vajas, mézeskalács és kakaós kivitelben is, s tervezgetem a citromkrémmel összeragasztottat, és a cukormázas formákat is...ahogy majd időm engedi.
Előkészületek

Kisült kekszek

A keretes vágódeszka nemcsak a keksznyomók tárolására jó, de kínáló tálnak is kiváló!

Elkészültek a Vizslamentők sütijei is:))

Életkép kekszen: libaterelés

Életkép

Ülő vizsla

Karácsonyi és virágmotívumok

Vágódeszka tálcán a sütik

Sok-sok kérdést kapok a mintázóval készült kekszekkel kapcsolatban, mindenki a tuti receptet keresi, ami mindig beválik. Vásárlóim természetesen kapnak receptet is a portékához, és van már jó pár ezen a blogon is.
Most inkább egyéb  trükkökre szeretném felhívni a faragott mintázóval próbálkozó háziasszonyok figyelmét, legelsősorban is kiemelve, hogy bármilyen egyszerű is kekszeket gyártani - még a mintázottakat is:)) - azért a türelemre itt is szükség van a csodás végeredményhez. Semmilyen minőségi munka nem hiányolhatja a tevékenységben való elmélyülést, és a türelmet, odafigyelést.
Megpróbálom rövid pontokba szedni a legfontosabb tudnivalókat a mintázott kekszgyártáshoz - ám jó, ha mindenki tudja, hogy ez teljesen szubjektív, és bőven lehet egy nálam szakavatottabb "cukrászmestertől" még több tanácsot kapni. Jómagam sose voltam és ma sem vagyok elsőosztályú sütigyáros, a kekszkészítést is inkább azóta gyakorlom hatványozottabban, mióta a nyomófáinkat készítjük.
Nos, akkor lássuk sorjában.

Előkészületek:
- tervezzük meg a sütikészítés időpontját, hogy a készítés közben ne legyen semmi zavaró tényező. A gyerekek nem ebbe a kategóriába tartoznak, ők bátran sertepertéljenek anyu körül, hisz tudunk nekik apróbb munkát adni a kekszkészítés közben.
- készítsünk elő minden eszközt, amire szükségünk lehet (gyúródeszka, - én a konyhai pulton dolgozom, nem gyúródeszkán - nyújtófa, faragott mintázó vagy sütipecsétek, pogácsaszaggató a kör alakú kivágáshoz, derelyevágó, fűszerek, vaj vagy margarin, liszt, só ,cukor vagy méz, tepsi, amiben sütünk, szilikonos sütőpapír, széles fém, lapos sütőlapát a mintázott tészta tepsibe emeléséhez., ecset a felesleges liszt eltávolításához...talán nem hagytam ki semmit. Ugye, hogy nem is kevés eszköz kell ide?

Tippek:
- a sütőt a mintázás elején bekapcsolhatjuk 180 fokra
- a kikevert tésztát tegyük egy fél órára hűtőbe, aztán onnan kivéve tartsuk egy rövid ideig szobahőmérsékleten (10 perc)
- a felület, amin dolgozunk legyen enyhén lisztes, és lisztezzük majd be egy kissé a faragott mintázót is. Munka közben erre mindig figyeljünk, így nem fog a tészta beleragadni a faragásokba.
- Először a sima nyújtófával nyújtjuk ki a tésztánkat, kb. 1- 1,5 mm-re, majd a mintázóval mintázunk. Nos, ennek a műveletnek a begyakorlásához kell egy kis türelem, hisz rá kell érezni arra, hogy mekkora erőt fejtsünk ki, hogy a tésztát se lyukasszuk ki, és a minta is szépen látszódjék. Körülbelül úgy érzékeltetném, hogy ehhez kell némi testsúly rájátszás. (És nincs más recept , hisz mindegyikőnk más-más testsúllyal, erőnléttel rendelkezik).
- Fontos az is, hogy szépen lassan, egyenletesen görgessük a mintázót nagyjából egyenletes erőt kifejtve a nyomáshoz. Ha a tészta mégsem válik el egyből a mintázótól, egyik kezünkkel segíthetünk a már megmintázott felület "leszorításában".
- ha végigértünk a mintázóval a tésztán, derelyevágóval, vagy ha kör formát szeretnénk pogácsaszaggatóval kivághatjuk a mintákat és a sütőlapáttal óvatosan alányúlva tepsire, sütőpapírra helyezzük
- a leeső darabokból újra próbálkozhatunk
- az a tapasztalatom, hogy egyszerre csak kisebb mennyiségnek álljunk neki, mert a sokszori leesőkből már nem fogunk olyan szép darabokat produkálni, mint az elsőből, hisz egyre több liszt kerül bele és a tészta keményebbé válik. Ez a kisebb mennyiség nálam kb. 20 deka liszthez mért összetevőket jelent.
A receptem alapján így is két tepsi keksz lesz ebből a mennyiségből: kb. 20-24 darab, a kivágott minták nagyságának függvényében.
- a kekszeket max. 10-12 percig süssük 180 fokon. Az én sütőm sima, nem légkeveréses, és a középső rácson sültek a kekszek alsó-felső állásban. A sütés tehát szintén az egyéni adottságoktól függ, ki kell tapasztalni ezt is. Általánosságban elmondható, hogy ha a kekszek széle barnulni kezd, akkor már jó.
- a sütiket kihűlés után kekszdobozban rétegesen lerakva, a rétegek közé sütőpapírt téve hónapokig tárolhatjuk, kivül ropogós, belül puha kekszeket kapunk.

Remélem, segítségére volt ez a bejegyzés a mintázóinkkal karácsonyi sütiket készítőknek, és leendő vásárlóinknak is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails