2014. november 27., csütörtök

Pisztrángfüstölés előtt...

Sokan szeretjük a halat - szerencsére, bár nem elegen...Közeledvén a tél felé, nem csak a malac és disznóvisítástól kell, hogy hangos legyen egy vidéki porta... mi a hideg időszak - az Enyészet és Álom hava idején a pisztrángfüstölésnek hódolunk, s szerencsére erre a programunkra vannak más érdeklődők is...
Ez a téli tevékenység a beszerzéssel kezdődik, kedvenc helyünk a Sárosfői Halastavak, ide látogattunk pisztrángért. (Addig is, amíg a Bittva nem kezdi ontani huszasával a legalább 30 dekányi pisztrángokat...Süldők azért már horogra kerültek errefelé is.)
















A történet innentől otthon folytatódik. Én már a halak érkezése előtti napon elkészítettem  - természetesen titkos receptúra alapján -  a halpácot. A kizsigerelt halakat ebbe a pácba érleltük egy éjszakán át, majd alaposan letörölgetve szárítottuk szintén egy éjszakán át hideg helyen, kampóra fűzve őket:((


Másnap a füstölő előkészítése a ház ura feladata, én csak sertepertéltem körülötte a helyet takarítván és az eszközöket előkészítvén...Gyümölcsfaforgács, cseresznye és szilvafa minihasábok a tűzhöz...nem ragozom, mert ezt én nem foghatom fel ésszel, mi mindenen múlik a csodás végeredmény...
Márpedig az most is fenséges volt, mint máskor is:
Itt még sötétedés előtt Rőtikével...

Falusi udvar...esti kivilágításban

Még sötétebb....

Hja...itt már a végtermék elpusztítása a macsekok által

Füstölődünk...

Pár darab árválkodik még a készülékben...


Házigazdaként a füstölt pisztráng bekebelezéséről nem volt időnk fényképeket készíteni, hisz el voltunk foglalva a filézéssel és egyéb ilyenkor szokásos adomákkal. Egyébként közel harmincan vívtak közelcsatát a legfinomabb falatokért...

2014. november 23., vasárnap

Régi magyar hónapnevek

A minap a FB-n bukkantam erre a "könyvecskére" és olyannyira örömömet leltem benne, hogy szeretném megosztani Veletek itt, a Bloggeren is.
Próbáljuk megtanulni és továbbadni ezt a tudást másoknak és főleg gyermekeinknek, hisz sokkal szemléletesebben meséli el  a Holdciklusok - holdnapok (hónapok) neveit, mint a maiak.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=3121480172155&set=a.1138288713608.15630.1719111135&type=1&pnref=story
Sajnos, nem tudom hogyan kell képként átmenteni ide, ezért a linket osztottam meg.
Azért bemutatom képekkel azt is, mi hogyan készülődünk az Álom havára:)) :





E gyönyörű asztali vagy ajtó előtti óriás mécsestartó egy példánya már a Bodzás Vendégház hangulatát emeli, készülődve a Karácsonyra!









2014. november 6., csütörtök

Elmélkedés a kapirgálós tyúk tojásáról



Kép a Pinterestről

Kép a Pinterestről

Kép a Pinterestről

Aki kezdetektől olvassa a blogot - jesszusom, már öt éves! - az tudja, hogy nem vagyok született falusi, én is fiatalasszonyként váltottam életformát, kisvárosból falura. Már szüleim is városiak voltak, bár ők még falun születtek...Így a falun élés tudományát én is a mindennapokból tanulom, még a mai napig is.
Ezt csak azért mondom elöljáróba, mert ami a falusi embernek a vérében van, az anyatejjel szívta magába, tehát a világ legtermészetesebb dolga, az nekem még sokszor ma is talány és kérdőjel.
Ez a poszt ma egy rendkívül tojásszegény, mondhatnám úgy is, hogy tojás nélküli időszakban íródik, és a kapirgálós tojás milyenségét próbálja körülírni - ha már nincs is tojás a kosárkámban, legalább elméletben. A tavalyi és a kétéves tyúkjaim már nem, a jércék pedig még nem tojnak, amúgy most zajlik náluk a tollváltás, nem győzőm lapátolni az udvarról és a tyúkólakból a tollpihéket, amiket szanaszét hord az őszi szél.
Így tehát idén sem sikerült úgy átvészelnem ezt a tollváltós időszakot, hogy legalább pár tyúkom tojjon, ezért kénytelen-kelletlen más helyről szerzem be a konyhára valót. És mivel a hagyományos módon tartott madaraknál máshol is épp ugyanez a helyzet, ezért csak "tojásgyári" minőséghez jutok hozzá, remélem, már nem sokáig.
A tyúkjaim viszont már kezdenek gyönyörű téli tollruhát ölteni, a jércéknek is súlya van már, érzem, mikor megemelgetem őket, hisz olyan kezesek, hogy röppennek felém, ha belépek az udvarukba, mert tudják, hogy nálam mindig van valami finomság...
Vendégeim közül azok, akiknek nincs semmilyen falusi kötődésük, gyakran megkérdezik tőlem, miért és mitől más a kapirgálós tyúk tojása az intenzíven tartott madáréhoz képest?
Hát kérem, ehhez csak fel kell ütni a kettőt! A tojás sárgája sokat elárul a tartásmódról, de gyakorlatlan szem ezt is csak akkor veszi észre, ha lehetősége van a kétfélét összehasonlítani. Ugyanis a háztáji tojásnak természetes sárga-narancsos a színe, a másik fajta sötétebb. Úgy hallottam, hogy ezt a természetes színt a tápokkal nevelt állatoknál mesterségesen próbálják előállítani színezékekkel. Ezek persze lehetnek akár természetes anyagok is, hisz a fűszerek közül a sáfrány, a kurkuma, a zöldségek közül a sárgarépa kivonat kiválóan alkalmas színezésre. Itt most nem folytatnám a gondolatmenetet azzal, hogy de mi van akkor, ha nem ilyen anyagokkal kísérleteznek...
Egyéb különbség is van a kétféle tojás között, mégpedig a szag. Szerintem a nagyüzeminek van szaga, én nem kertelek: rántotta sütésnél büdösnek érzem a tojást. Ezt okozhatja persze az is, ha a tojás nem friss, de én mégis a madár takarmányára vezetem vissza ezt a kellemetlen érzetet. Arról nem is beszélve, hogy a rántotta végül szinte kivilágosodik. Az ilyen tojással készült galuska lisztszínű marad, számomra vállalhatatlan.
A kapirgálós tyúk életmódja szerint sokat mozog, repked is és kapirgál, ezért jó, ha van a közelében trágyadomb is, fantasztikus termőfölddé alakítják következő évre a trágyával kevert komposztot. A zöld környezet is lételeme,  s bár a falusi körülkerített tyúkudvarok nélkülözik a füvet, egyéb zöldeket, a jó gazdasszony mindennap gondoskodik a tyúkok zöldtakarmányáról. Nálam még nem tudtak pusztaságot csinálni a madárkáim, igaz, a területükhöz képest kevesen vannak. Azonkívül egy jó legelészős udvarban össze tudják csipegetni a rovarokat, férgeket, lárvákat, ezek természetes fehérjeforrások.
A szemes takarmányt kukorica, búza formájában főleg darálva, némi vízzel, vagy savóval elegyítve adhatjuk, és hallgathatjuk az elégedett kottyolásukat:))
Az így tartott szárnyasok évi 120-150 tojással hálálják meg a gondoskodást, míg az intenzíven tartott tyúk akár 250-300 tojást is tojik egy évben...


2014. november 2., vasárnap

Falusi tyúkleves zsömlemártással - bakonyi specialitás

Már rég tartoztam ezzel a bejegyzéssel.  Gyüttmentként  keresem a helyi specialitásokat, ételeket, melyeket a sváb lakosság fogyaszt és magáénak tekint. Azonban azt kell mondjam, hogy ételeik nagyrésze már összeolvadt a tájegység ételeivel, így a bakonyi gombás és tejfölös ételek, a sült és kirántott húsok, a gombócok, a kelt tészták képezik a mindennapok eledeleit náluk is.
Ez a tyúkleves azonban szinte elmaradhatatlan a vasárnapi asztalról, illetve sváb lakodalom nálunk el sem képzelhető enélkül.
A levesbe általában a már öregebb szárnyast teszik, s a  több órán át gyönygyözve főzött hús a fazék mellé kerül kínálótálra a tyúklében főtt zöldségekkel együtt. Gyakrabban használják a sárgarépa mellett a paszternákot, a káposztalevelet is. - Érdekes adalék a helytörténetünkhöz, hogy Ganna valamikor a káposztaföldjeiről volt híres -.A fűszerekkel szerintem csínján bánnak, a bors, majoránna, hagyma, fokhagyma, petrezselyemzöld mellett (látjátok, a zöldségek egy részét fűszerként említem...:)) nem nagyon használnak mást. (Pl. kakukkfüvet, koriandert, gyömbért).Talán még lestyánt. Azt például tőlük tanultam, hogy a lestyán a "vegeta-fűszer", s mióta leszoktam a vegetáról, nagyobb mennyiségű lestyán található a fűszerpolcomon, s talán majd jövőre lesz friss is a fűszerkertemben...
Nos, a leves mellett igazából a zsömlemártás számít helyi specialitásnak. Néha készítenek paradicsom- vagy tormamártást is a levesben főtt hús mellé.
A zsömlemártáshoz a család létszámát figyelembe véve, fejenként legalább egy kockára vágott zsömlével számolnak, amit a sütőben rózsaszínre pirítanak. Az utolsó pár másodpercre apróra vágott fokhagymát kevernek a zsömlekockákhoz, vigyázva, hogy túl ne süljön, meg ne keseredjen. Ez tényleg csak pár másodperc és már jöhet is a pirított kockákra annyi húsleves,  hogy ne ázzon szét. Egy ilyen tartalmas húsleves után nem is értem, hogyan lehet még egy bőséges húsos másodikat megenni, mondjuk kirántott húst krumplipürével?:)) Márpedig nemigen szoktak megállni a levesnél...Sőt, a krémes- és aprósütik is a vasárnapi ebéd részét képezik...



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails