2014. július 31., csütörtök

Ó, a lecsó!

Nem tudom, lehet-e újat írni a lecsóról, mint nagy kedvencről, nem is próbálom meg, mindössze annyit, hogy VÉGRE a saját termésemből szedhetem össze a hozzávalókat!
Idén csodálatos paprikapalántákhoz jutottam hozzá és még ha nagy csöndesen jegyzem is meg, hogy ugyanattól a bácsitól vettük a paradicsomot is, akinek piaczárás napján már máshol járhatott az esze, amikor minket kiszolgált, mert sikerült  koktélparadicsomot eladnia nekünk, tiszta szerencse, hogy többfélét is válogattunk, így azért  növekedik 3 tő a hosszúkás formájúból is. A lecsóhoz valót vegyesen: ebből és a koktélokból szedtem össze a kettőnknek való adaghoz.
Hagyma döbröntei barátnőmtől származik, szalonna is helyi termék, és a felhasznált disznózsír is. Így azt is mondhatom, hogy igazi háztáji lecsót készítettem, nagy-nagy örömmel, idén először, ám két nap múlva újrázva:))

Zabpelyhes-grahames zsömlét ettem hozzá, Fefe puha-omlós fehérkenyeret. Neki volt igaza!:))



Bittva-parti főzőparty



Az idei falunapi főzőversenyre beneveztünk Fefével, méghozzá Bodzás Vendégházunk márkaneve alatt (cicc..:))
5 kiló szarvas színhús volt az alapanyagunk, mindenki azt főzött, amit szíve diktált.
Úgy saccoltunk, hogy lesz itt pörkölt szép számmal, hát ne mi legyünk a sokadikak, így egy tejszínes-vargányás tokány mellett döntöttünk.
Köretnek a grillezett zöldségek mellé petrezselymes gnocchit (na jó, nudlit) készítettem. Bár a formája akkor is gnocchi volt:))
A továbbiak képekkel elmesélve:
Fefe éleszti a tüzet

Sátor alatt...fűszerekkel körülvéve

Rotyog a szarvashús

Vajon mindent beletettünk?

Zöldségek grillen

Ez már a tálalás "magasiskolája"

A séf a nudlinak is helyet keres a kínáló tálon

És az első tesztelőnk...



Verseny tányérok a zsűri előtt. Mi voltunk a 3. tányér




Itt már a díjnyertes is látható...Sajna, nem mi voltunk...

A grémium ítélkezik...

Elégedett látogatók (hugom és lánya:))

2014. július 22., kedd

Egy újabb díj - a blognak

Újból a kedvencek közt van a blogom, mégpedig Erikánál a Caféblogon (http://mohamamakonyhaja.cafeblog.hu/2014/07/17/liebster-award-meg-tartozom-vele/).
Ezúton is köszönöm neki, hogy olvas, és blogján keresztül talán olvasókat is irányít hozzám.
A díjat azonban rossz szokásomhoz híven nem adom tovább, mert senkit nem akarok válaszadásra kényszeríteni, ha mégoly szívélyesen érkezik is a felkérés.
Nos, Erikának én is a magánúton feltett kérdéseire válaszoltam csak, amit idemásolok, és ennyit engedek bepillantani a "magánszférámba":))

A kérdések a következők voltak:

Tükrözi-e a személyiségedet az elkészített étel?

Ha elrontod az ételt, nekiállsz-e újból, vagy rendbehozod? (Legalábbis megpróbálod?)

Hol vásárolsz legszívesebben alapanyagokat?

Mennyire figyelsz más bloggerek írásaira, véleményére?

És a válaszaim:

Az elkészített étel maximálisan tükröz engem: milyen volt az épp aktuális holdállás, ebből kifolyólag a hangulatingadozás, nagyjából elhiszem, hogy nem csak a gondolataim, de külső ráhatások is irányíthatják az épp elkészülő ételemet, azonban nem vagyok filozófus és mágus sem, hogy ezt eldöntsem.

Az elrontott étel el van rontva, ezen nincs mit szépíteni:(( Előfordul, hogy elmegy a kedvem az ételtől és annak újraértelmezésétől. Sőt...leginkább ez szokott előfordulni.

Alapanyagokat leginkább magam állítok elő, legalábbis amit megtehetek. Nos, valljuk be, ez azért elenyésző. Határozottan fontos dolgokat : hús, zöldség, gyümölcs piacról és számomra megbízható forrásból szerzem be: barátok, helyi gazdák. A többi, ahogy jön...multiktól is. És vannak nehezen beszerezhető dolgok - némely fűszer például - szóval webáruházaktól is rendelek.

Elolvasom más bloggerek írásait, hisz az épp aktuális trendekről ezekből tájékozódom. Nem követek azonban vakon senkit sem. Sok mindent kipróbálok, de a saját egyéniségemet és adottságaimat követem. A ráérzéseim még nemigen csaptak be, de ha valamit nagyon megkomponálok, abba néha belesülök. Ezért inkább intuitívnek tartom magam, és nem követem a centire-dekára törekvőket. A sacc per kábé nálam nagyon bejön...kövezzetek meg érte!

2014. július 14., hétfő

Házi majonéz

Mindenkit lebeszélek a bolti majonézvásárlásról, aki megengedheti magának, hogy falusi tojásból előállíthassa ezt a csodás terméket, még akkor is, ha ehhez is boltban vásárolt  alapanyagokat kell előteremteni. Körülnéztem a piacon, és a késztermék - a majonéz - olyannyira pénztárcaőrlő, hogy úgy gondolom, ha csak egy-egy alapanyagot is sikerül háztájiból előteremtenünk, magunk is előállíthatjuk salátáink alapanyagát, sokkal,olcsóbban, mint a készen vásárolt majonézből.
Ez a poszt tehát konkrétan azoknak szól,, akik figyelmet fordítanak arra, hogy élelmiszereik kis ráfordítással  és odafigyeléssel, a lehető legkevesebb károsanyag felhasználással készülhessenek.
Ez a recept nálam is mindennapos, elsősorban salátákhoz. A friss tojás miatt  eltarthatósága nem hosszú, igyekezzünk annyit elkészíteni belőle, amennyi épp elfogy.
Ezért receptemet azok, akik hosszú eltarthatóságra törekednek, ne használják.
Aki azt szereti, hogy a majonéz mindig készen kéznél legyen a hűtőben, nos, ez a poszt nem nekik szól.
Viszont aki rájön arra, hogy  egy gyors salátát milyen könnyen és gyorsan elkészíthet és  fejben eldönti, hogy ehhez nem kell tárolnia a vásárolt drága bolti terméket,  - és nem  sajnál kb. 3 percet a vendégétől,  vagy saját magától - és mindössze friss házi tojással kell rendelkeznie, annak kiváló alternatíva következő recept, bármilyen zöld, illetve húsos salátához is:

350 ml napraforgóolaj
50 ml olívaolaj
4 tojás sárgája
 1 teáskanál méz
csipet só
1 tk. mustár
1 tk. tormakrém

 15 ml almaecet

Az összetevők kiegészíthetők felhasználáskor friss fűszerekkel. petrezselyem, bazsalikom stb.
A művelethez egy botmixerrel kell rendelkezni, vagy egy habverővel. Sőt, ezek híján a villa is megteszi.
Fogyasszunk minél többször magunk által elkészített terméket:!




2014. július 11., péntek

Érti-e a tyúk az emberi beszédet...?

Hiszitek-e vagy sem, de egyre inkább az az érzésem, hogy a tyúkok is értik az emberi beszédet, de legalábbis azt a részét, ami rájuk vonatkozik, netán az negatív az életüket érintően...
Történt ugyanis az az udvarunkban, hogy a zöld tojást tojó tyúkom termését már legalább tíz napja hiányoltam, így arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lenne ezt a tyúkocskát inkább levágni, a levesben több hasznát veszem majd. Szegényt könnyű volt kipécéznem a többi közül, hisz egyedül neki van zöld tojása...
Meg is említettem neki a minap, hogy szomorú sors vár rá...
És ládd...három napja "záporoznak" a zöld tojások...!
Még mondja valaki, hogy a tyúkok nem értenek emberül...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails